Albert Schweitzer következőket mondja: “Nem tudom mi a sorsod, de egy dolgot tudok: csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták hogyan lehet másokat szolgálni.”

2021. évi díjazottunk is folyamatosan keresi és meg is találja, hogyan lehet másokat, a közösséget szolgálni. Hosszú évtizedek óta jelen van az egyházközség életében és az Ő életében benne van a másokért való tenni akarás. Csendesen, szerényen.

A rendezvények lebonyolítása elképzelhetetlen az előkészületek, a háttérben tevékenykedő „láthatatlan kezek” munkája nélkül. Ilyen például: az udvartakarítás, a fűnyírás, a műszaki eszközök javítása, karbantartása, a tereprendezés.

A búzaszentelő szentmisék előtti-utáni székpakolás, az Adventi-udvar rendezvényen a fizikai segítségnyújtás.

Aktívan részt vállal az ünnepi körmeneteken, a zászló, a baldachin vitelében.

Fontos számára a testvérvárosi kapcsolatok ápolása, a vendégfogadás, vendéglátás.

Szívesen segít a kígyósi plébánia körüli munkálatokban.

A fenti idézetet folytatva: “Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is - valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.”

Díjazottunk is ennek szellemében vállal minden alkalommal szolgálatot, nyújt segítséget, csendesen, szerényen, akihez az utolsó pillanatban is lehet fordulni – „... amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.”

Mindezeket figyelembe véve, a Kiskunmajsai Római Katolikus Egyházközség és annak képviselő testülete Varga István részére a plébániai közösségért végzett önkéntes szolgálatáért „A Kiskunmajsai Egyházközségért díjat” adományozza.

Isten adjon hosszú életet, jó egészséget!

2020. évi díjazottunk olyan testvérünk, aki életének alakulását meghatározta, meghatározza az Istenbe vetett hit, ahogyan azt olvashatjuk Lukács evangéliumában (10:27): „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”

Ennek a parancsnak a megtartása mutatkozik meg mind abban, ahogyan vallását gyakorolja, mind pedig abban, ahogyan hosszú-hosszú évek óta a közösséget tevékeny szeretetével szolgálja.

Ez a tevékeny szeretet az, amely az egyházközségért, a közösségért végzett munkájában egész életében megmutatkozott.

Talentumait az emberek szolgálatára használja, kézügyességével, rajztudásával a mai napig örömet szerez kicsiknek, nagyoknak. A játszóházak, kézműves foglalkozások kihagyhatatlan résztvevője, segítője, szervezője. Az idősek otthonában, a fogyatékos személyek nappali otthonában rendszeresen kézműves foglalkozásokat tart.

Szervezőképességét bizonyítja a zarándoklatok vezetése. 13 év alatt több, mint 4000 főt juttatott el valamely kegyhelyhez, zarándokhelyhez belföldön és külföldön egyaránt. Járt többek között Lourdes-ben, Fatimában, de elmondhatjuk azt is, hogy Magyarország szinte összes zarándokhelyén. 6 alkalommal vezetője volt a Csíksomlyói búcsúba zarándoklóknak is. Azonban nem csak vezette a zarándokokat, hanem nagy szeretettel fogadta, vendégül is látta őket.

Fontos feladatának tartja a papi sírok gondozását, a kálvária területének rendbe tételét.

12 éven keresztül a plébániai irodai feladatokat látta el, de amikor arra volt szükség, hogy takarítson, akkor a takarítónőként, amikor arra volt szükség, hogy főzzön, akkor a szakácsnőként tevékenykedett.

A templom virágokkal való díszítésében is részt vállalt, az úrnapi sátrak egyik készítője.

A Kalász mozgalom lelkes segítője, mozgatója volt.

Kiállításokat szervezett 4 alkalommal a Szent István-házban. Volt Biblia, rózsafűzér, fénykép, ereklye, vers, könyv kiállítás.

Fontosak számára az emberi kapcsolatok, egyfajta nyitottság jellemzi. Meglátja, észreveszi, keresi a lehetőséget a segítségnyújtásra, 30 éve tagja a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak.

2017-ben, mint „Az év megyei önkéntese” díjat vehetett át, több évtizedes, önzetlen közösségépítő, önkéntes tevékenységéért.

Mindezeket figyelembe véve, a Kiskunmajsai Római Katolikus Egyházközség és annak képviselő testülete Csipak Mária részére a plébániai közösségért végzett önkéntes szolgálatáért „A Kiskunmajsai Egyházközségért díjat” adományozza.

Isten adjon hosszú életet, jó egészséget!

Szent II. János Pál pápa egyik elmélkedésében azt írja, hogy az egyház legfontosabb küldetése, hogy közösségei élő, testvéri közösségekké váljanak: közösségekké, amelyben a keresztények és a keresők otthonra, családra találhatnak, illetve amelyek valóban Isten szeretetének szentségei, Isten jelenlétének jelei és hordozói.

2019. évi díjazottunk életének meghatározó része volt, és még jelenleg is az, az egyházközségért, az egyház közösségéért való tenni akarás, a közösségteremtés.

- a rendszerváltozás utáni évektől kezdve, amikor éppenhogy csak kinyílt a világ a katolikus egyház számára, segített élettel megtölteni az egyházközség mindennapjait.

Többek között:

- komoly része volt az Amor Sanctus Énekkar elindulásában; aktív résztvevője az énekkar működésének, közösségi rendezvényeinek

- egyházközségi biciklitúrákat szervezett a kígyósi erdőbe, kiserdőbe, Magyar erdőbe – készítette a palacsinták százait, melyek íze még mindig feledhetetlen

- a Keresztény Családok közösségének is alapító tagja irányította a családok havi imádságos összejöveteleit, egyéb programjait.

- a Szent István Ház-beli báli hagyományt is Ő teremtette meg, sokszor személyes meghívásokkal, személyes megkeresésekkel és mindezt oly lelkesen és elkötelezetten tette, hogy gyermekei példának tekintik és a mai napig folytatják ezt a nemes feladatot – köszönet nekik is érte.  

- a szociális otthon lakóinak sok ünnepét tette szebbé az imadélutánokkal, süteményadományokkal társaival együtt 

- aktív tagja a Máltai Szeretetszolgálatnak, feladatának tekinti az idősek eljuttatását a templomba

- férjével közösen sűrűn megteremtették annak lehetőségét, hogy a helyi papság családi körben tudjon étkezni, házuk ajtaja mindig nyitva állt és mindig nyitva áll az tisztelendő urak előtt.

- amikor elhangzik a felhívás egy-egy sütemény felajánlásra, elsők között készíti el, érkezik meg vele

- az Adventi Udvar rendezvény vacsoráinak elkészítésében meghatározó segítség.

Mindezeket figyelembe véve, a Kiskunmajsai Római Katolikus Egyházközség és annak képviselő testülete Balogh Istvánné részére a plébániai közösségért végzett önkéntes szolgálatáért „A Kiskunmajsai Egyházközségért díjat” adományozza.

Isten adjon hosszú életet, jó egészséget! Fogadja szeretettel ezt az elismerést.

Megtisztelő számomra, hogy az elnök úr távollétében én adhatom át A Kiskunmajsai Egyházközségért díjat a hívek ajánlását figyelembe véve Sípos Antal képviselőtársamnak.

A tevékeny szeretet az egyház közösségéért végzett munkájában egész életében jelen van. Templomgondnoki feladatot lát el 1992 óta.

Énekkari szolgálatot vállal, karbantartási-, takarítási munkát végez. Nélkülözhetetlen segítség az adventi udvari rendezvényen a látványkonyhán.

Évről évre szervezi a szent sír építését, a karácsonyi időszakban a szentély díszítését, a körmeneti feladatok ellátását.

1992 és 1994 között tevékeny részese volt az orgona újjáépítésének, majd évente több alkalommal közreműködik az újrahangolásában.

Észreveszi, és kérés nélkül végzi a mindennapi tennivalókat. Tanácsaival évtizedek óta segíti a képviselőtestület munkáját.  

Kedves Anti!

Kérlek, fogadd szeretettel a kitüntetést.
A Szűzanya közbenjárását kérve kívánom, hogy életeden legyen Isten áldása.

2017. évi díjazottunk római katolikus vallását gyakorló családba született. A szülők fontosnak tartották a keresztény értékeket, ezért gyermeküket az Iskola Nővérekhez adták, ahogyan a Kiskunmajsaiak egyszerűen nevezik, a Zárdába járt, ott végezte tanulmányait.

Az otthonról hozott és a Nővérektől kapott értékek egész életére meghatározták személyiségét, az Istenhez és az emberekhez fűződő kapcsolatát, a közösségért való tenni akarását.

A kommunista időszakban is bátran vállalta hitét, rendszeresen járt templomba, gyakorolta vallását, és ez olyan természetes volt számára s ezt oly módon közvetítette, hogy az akkori vezetők ezt tudomásul vették.

Gary Chapman szerint a szeretet hét vonása: „a kedvesség, a türelem, a megbocsátás, az udvariasság, az alázat, a nagylelkűség, és az őszinteség.”

Ez a szeretet az, amely a személyiségéből árad és áradt akkor, amikor a pedagógus pályafutása során a rábízottakkal foglalkozott, a rászorulókat segítette, nem csak a szellemi fejlődésben, hanem a mindennapi élet elviselésében, támogatva őket élelmiszerrel, ruhákkal, iskolaszerekkel. Egykori tanítványai a mai napig nagy szeretettel fordulnak hozzá, szeretettel gondolnak vissza azokra az időkre.

Szeretném kiemelni az Őrá oly jellemző tulajdonságot: a szerény alázatot.

Ismét Gary Chapman szavait idézem: „Aki valóban alázatos, az nem tolja előtérbe önmagát. Őszinte érdeklődést mutat mások iránt, és szívesen meghallgatja a mondanivalójukat. Környezetük ezért is kedveli a társaságukat. Az alázatos ember szinte nincs is tudatában saját alázatának, még kevésbé beszél róla.”

• Díjazottunk valóban alázatos és nem tolja előtérbe önmagát. Azonban mindig meghallja a hívó szót, a felhívást a segítségre és ezt a segítséget abszolút természetesnek tekinti.
• Bölcs gondolataival, tanácsaival támogatta az egyháztanács munkáját 10 éven keresztül.
• Hajlott kora ellenére is mindig jelentkezik a templom, a plébánia takarítási feladatokra.
• A templomi padok festésekor elsők között ragadott csiszolópapírt, ecsetet és fogott a munkához.
• A vasárnapi és a hétköznapi szentmiséken is rendszeresen részt vesz, autójával segítséget nyújt másoknak is, hogy eljussanak a templomba.
• Testvérvárosi kapcsolatok építésében, ápolásában jelenlétével, vendéglátással is jelentős szerepet vállal évről-évre.
• Felnőttként felvállalta a továbbtanulást, hogy gyógypedagógusként a legrászorultabbakat tudja oktatni, nevelni évtizedeken keresztül.
• Nyugdíjasként 10 éven keresztül segítette a Katolikus Iskola működését, közvetítette a keresztény értékeket.
• A Hit és Kultúra Alapítvány által szervezett nyári táborokban évről-évre segített a gyermekek tanításában, felzárkóztatásában.
• Az Adventi udvar rendezvényen kihagyhatatlan a segítsége, kihagyhatatlan a sparheltja és kihagyhatatlan az általa sütött hájas kalács.
• Az egyházközségi programokon, kirándulásokon jelenlétével, kedvességével emeli annak színvonalát.

Mindezeket figyelembe véve, a Kiskunmajsai Római Katolikus Egyházközség és annak képviselő testülete Ábrahám-Fúrús Piroska részére a plébániai közösségért végzett önkéntes szolgálatáért „A Kiskunmajsai Egyházközségért díjat” adományozza.

Isten adjon hosszú életet, jó egészséget!

2016. évi díjazottunk keresztény katolikus családból származó testvérünk, aki az elmúlt rendszer egyházellenes időszakában is, már ifjú korában vallását bátran megvallva, rendszeresen járt hittanórákra, plébániai foglakozásokra, szentmisékre, aktív kapcsolatot tartva akkori papjainkkal.

A családtól kapott útravaló és az egyház által közvetített értékek erősítették a közösségért való tenni akarását, amely konkrét cselekvésekben is megmutatkozott.

Évtizedek óta részt vesz a templomi énekkar munkájában, a passió éneklés kihagyhatatlan szereplője. A liturgiában szívesen vállal felolvasásokat.

A kiskunmajsai vallásos emberek szolgálata érdekében időt, fáradtságot nem sajnálva vállalt közéleti feladatokat mind a város mind az egyházközség képviselőtestületében.

Előadóművészi tehetségét és színházi tapasztalatait kamatoztatva rendszeresen közreműködik helyi és országos kulturális rendezvényeken.

A közösség szolgálata és a kultúra közvetítése érdekében gyakran szervez színházlátogatásokat, melynek élményeiből a jelenlévők közül is sokan gazdagodhattunk.

Elkötelezett keresztény pedagógusként munkájára a gyermekközpontúság jellemző, aki nevel is, nem csak tanít, aki megszólítható, aki nem csak hallgat, de meg is hallja, amit mondanak. Őt idézve: „egy tanítónak lámpásnak is kell lennie.” Ennek szellemében diákjaival, és szüleikkel is építő, jó kapcsolatot tud kialakítani, ápolni. Embertársai felé segítőkészen, odafigyeléssel, szeretettel fordul.

A díjazottól idézve egy másik, az Ő hívatására oly jellemző gondolat: „Hiszek abban, hogy aki nem ismeri iskolája, városa múltját – gyökértelen, és nem tud biztos jövőt építeni.”

Ez évi díjazottunk a kiskunmajsai katolikus vallás jövőjének érdekében, a rendszerváltás kezdeti lehetőségeit meglátva az országban elsők között szervezte újjá városunkban az immár 25 éve újra működő Katolikus Általános Iskolát és Óvodát. Néhány évvel később pedig kitartó munkálkodásának köszönhetően az egyházi oktatás újra a régi zárda épületbe költözhetett vissza. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye katolikus iskoláinak főhatósága elnökeként áldozatos munkájával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ebben az évben a kiskunmajsai Gimnáziumban is elindult a katolikus szellemiségű oktató, nevelő munka.

Mindezeket figyelembe véve, a Kiskunmajsai Római Katolikus Egyházközség és annak képviselő testülete Kerpits Miklós részére a plébániai közösségért végzett önkéntes szolgálatáért „A Kiskunmajsai Egyházközségért díjat” adományozza.

2015. évi és egyben első díjazottunk olyan testvérünk, aki hivatalos tisztséget nem visel, embersége, segítőkészsége kiemelkedő, erkölcsi élete példaértékű.

A templom és a plébánia körül jelentkező feladatokat azonnal észre veszi, azokat nagy lelkesedéssel, önzetlenül végzi el.

Bízva Isten segítségében, ígéretéhez híven elfogadta az ajándékokat – a gyermekeket – őket párjával együtt példásan neveli.

Bekapcsolódott a jegyes oktatásokba, ahol élettapasztalatát, bölcsességét, családi életét példa értékű mintaként adta tovább a leendő házaspároknak.

Aktívan részt vesz a Nagycsaládos egyesület életében, annak meghatározó tagja.

Szentmisét nem mulaszt, liturgiákon, körmeneteken, egyházi ünnepeinken családjával rendszeresen szolgálatot vállal.

Az Adventi-udvar rendezvényünkön segítsége, hozzáértése, humora nélkülözhetetlen.

Mindezeket figyelembe véve, a Kiskunmajsai Római Katolikus Egyházközség és annak képviselő testülete GREZSA DEZSŐ  részére a plébániai közösségért végzett önkéntes szolgálatáért „A Kiskunmajsai Egyházközségért díjat” adományozza.