2011 október. 2. 10.48

 

A prófétai olvasmánynak is, az evangéliumi példabeszédnek is elsősorban akkor volt időszerű az üzenete, amikor elhangzott. Az olvasmányt kortársainak szánta a próféta. Juda lakóit hasonlítja szőlőskerthez. Az evangéliumban Jézus is kortársaihoz szól elsősorban. Van azonban mindkét idézett bibliai részletnek valami örökké érvényes üzenete. Ez az üzenet ebben áll: A világ, melyben élünk, nem "senki-földje", de nem is az emberé, csak az emberre van bízva. Az embernek, és minden embernek van Istentől meghatározott küldetése. Az embernek ezt fel kell ismernie és ennek meg kell felelnie. Nem önmagáért él az ember. Ezt több példabeszédben is megfogalmazta Jézus.

 

Nehezebb kérdés azonban az, hogy mi ez a küldetés az egyes embereknél. Könnyű volna azzal válaszolni, hogy az állapotbeli kötelesség teljesítése.
Ezt még a legértelmesebb ember is fokozatosan ismeri fel, és a küldetés időközben változhat. Egy példát szeretnék mondani erre. A napokban emlékezünk Assisi Szent Ferencre. Milyen nehéz volt felismernie küldetését! Itt ezt nem akarom részletezni. Nem születünk szentnek, jóllehet a középkori szellemben írt martirologium szerint, aki szentnek született, az pénteken nem szopott csecsemő korában, mert már akkor tudatában volt küldetésének. Az életszentség nem előre meghatározott életkeret. Az életszentség egy teljes élet feladata és többnyire küzdelmes. A megtérés nem pusztán egy damaszkuszi út balesete és látomása. A megtérés egy hosszú és próbatételekkel teli út. A próbatételek előre ki sem számíthatók, mert ahogy mi útközben változunk, a próbatételek is aszerint változnak.

 

A vallás sem olyan jól megépített, kényelmes hintó, mely a mennybe röpít, csak kapaszkodni kell, hogy benne maradjunk. Eric Fromm írja:
"Minden vallás tragédiája, hogy mihelyt tömegszervezetté válik és hagyja, hogy egy vallási bürokrácia uralkodjon felette, megsérti és kiforgatja a szabadságról saját maga által vallott elveket. Egy ponton a vallási szervezet és az azt képviselő emberek lépnek a család, a törzs és az állam helyébe. Ahelyett, hogy felszabadítanák, bilincsbe verik az embert. Már nem Istent imádják, hanem a közösséget, amely szerintük az ő nevében szólani hivatott. Ez történik minden vallással. Az alapítók vezetik végig a népet a sivatagon, lerázva Egyiptom bilincsét, majd egy idő múlva mások visszavezetik egy új Egyiptomba - amit akkor már az Ígéret Földjének neveznek." (Erich Fromm: Pszichoanalizis és vallás 68 oldal.)

Aki ismeri az egyháztörténelmet, tudja, hogy időről-időre megújulásra van szüksége az egyháznak, mert a korszellem észrevétlenül eltéríti eredeti rendeltetésétől. És érdekes megfigyelni, hogy a megújulás rendszerint egy vagy két kivételesen nagy egyéniség nevéhez ill. tevékenységéhez fűződik.

Maurice West, A halász cipője című regényében Kyrill pápa mondja: "Várok és imádkozom azért a nagy mozgalomért, azért a nagy emberért, aki felráz és újra életre kelt minket."

Olyan emberért, mint például Assissi Szt. Ferenc. Mit jelent az ő példája tulajdonképpen? Teljes szakítást a történelem megszokott sémájával; ő olyan ember, aki a kellő időben jelenik meg, aki az őskeresztény szellem hirtelen, megmagyarázhatatlan megújítását hozza magával." (Mary Hall: Dom Hélder Camara, Előszó)
   
Nem kell várnunk erre az emberre. Fel kell nyújt

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011 szeptember. 24. 21.48

 

Mellbevágó, amit Jézus mond itt a mennyek országáról. A mindenki által bűnösnek tartott vámosok és cédák ott előnyben részesülhetnek a vallásosakkal, a magukat igaznak tartó emberekkel szemben. Hogyan lehetséges ez? Igaz ez?

 

 

Kezdjük a válasz keresését azzal, hogy gondolatban, képzelő tehetségünk segítségével eljátsszuk a példabeszéd történetét. Én vagyok az a fiú, aki azt mondja az apjának, hogy "nem megyek a szőlőbe dolgozni". Majd elgondolkodik:

 

A szőlő az én Istentől kapott küldetésem. Hová megyek, mikor nem a küldetésemet teljesítem? Hová? Egy másik "apára" hallgatok, önző énemre, aki azt mondja, hogy csináld azt, ami jól esik, ami szórakoztat, ami elkábít, ami örömet szerez, ami dicsőséget szerez, ami által élvezheted, hogy legyőztél másokat, vagy finoman szólva, lenéztél másokat, semmibe vetted őket, kihasználtad őket. Meddig érzi jól magát valaki ebben az utóbbi helyzetben? Lehet, hogy soká. Az igazi "apa" hangja azonban mindig ott cseng a fülében: "menj a szőlőmbe." Kimegy, és kapott küldetését teljesíti.

Eljátszom a másik fiú esetét is, aki azt mondja, hogy "megyek a szőlőbe". De nem oda megy. Hová megy? Ő nem gondolkodik, hanem a másik "apára" hallgat, önző énjére, és a történet úgy folytatódik, mint előző esetben elméletben vázolva. Vagy talán mégsem. Talán ki is megy a "szőlőbe", de nem küldetését fogja ott keresni, hanem önmaga önző énjét, ahogy fentebb már leírtam. A "szőlőben" vagyok, tehát engedelmeskedtem, de ott saját játékomat játszom, önmagamért élek, mert csak ez az "értelmes" élet. Ennek a fiúnak nem cseng a fülében az igazi "apa" küldő szava, mert önmagát áltatva, másokat félrevezetve a helyén van. A munkahelyemen is élhetek a vetélkedés szellemében, a munkahelyemen is hajthat a hiú dicsőségvágy, és ha ezeket követem, akkor bár a "szőlőskertben" vagyok, de mégsem a küldetésem teljesítem.
Majd beleélem magam az igazi "apa" szerepébe, aki utánanéz a fiúknak..

Azt is mondhatnám, hogy ezek után beleélem magam a vámosok és cédák helyzetébe, hogy megértsem, miért kapnak elismerést az igazi "apától".
Miért és mikor kapnak elismerést a vámosok és cédák? Nem akkor, kapnak elismerést amikor elítélt magatartást tanúsítanak. A vámosok és cédák a számukra adatott kegyelmi pillanatot felismerték, felébredtek kábaságukból, hittek és felismerték az igazi "apától" kapott küldetésüket. A további következtetést könnyű felismerni.

 

Most is ideillő Reményik Sándor verse:

 

Ne ítélj
        
Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

 

 

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011 szeptember. 5. 21.48

 

Nem csak egy nemzet igényli, hogy legyenek Istentől rendelt őrei a nemzet erkölcsi életének. Minden közösségnek, a legkisebbtől a legnagyobbig, szüksége van őrökre, akik figyelnek, és ha valamilyen veszély fenyeget, jelt adnak, riasztanak. A családban, a legkisebb közösségben is kellenek őrök és próféták. Lehet, hogy éppen a nagymamának jut ez a szerep. De akárhol legyen valaki őr vagy próféta, a nagy prófétákéhoz hasonló sorsra kell számítania. Nem értik meg őket, nem hallgatnak rájuk, olykor bántalmazzák is őket. Mégis vállalniuk kell küldetésüket. Miért? Mert az eredménytelenség csak látszat. Egyetlen jócselekedet sem vész el, és egyetlen elhangzott igaz szó is örökre megmarad. (".az én igéim el nem múlnak" - Jézus tudta ezt.)

 

Vannak-e a magyar nemzetnek prófétái? Elegendő számban vannak ma is. Nem prófétának nevezzük őket, de küldetésük és gyakran sorsuk alapján olyan próféták a mieink is, mint az ószövetségiek. Leggyakrabban, és nem véletlenül, a nagy költők közül kerülnek ki egy-egy kor prófétái. Bárki talál kedvenc költői között olyanokat, akik a jelen kor visszásságait ostorozzák, vagy csak rávilágítanak azokra, ugyanakkor a helyes utat is mutatják. Ezek gyakran Erdélyben éltek vagy élnek, és ez sem véletlen.

 

Mit tehet az, aki nem költő, és nem az egész nemzethez vagy emberiséghez hivatott szólni, hanem tetteivel, életformájával kívánja a jót, a szebb jövőt formálni? Bajza József írta Deák Ferencnek címezve a következő sorokat, melyek minden jóakaratú ember számára tartalmazzák, tömören, a teendőt:

 

Használd a jók benned vetett bizalmát,
S kezet fogván velük, légy rendező;
Központosítsd magad körül az ész,
Erény és szív minden hatalmait,
S segéld elő egy jobb kor támadását

 

Az evangéliumban a második tanítás nagyon mélyre mutat a közösség erejét illetően. "Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is." Lehet ezt úgy értelmezni, hogy nem mára és holnapra hatnak gondolataink, szavaink, cselekedeteink, hanem az örökkévalóságban. Más szóval: idő és tér fölött hat, és összefügg minden jó és igaz, ami általunk történik. Egy nagy egység szerves részei vagyunk. Más szóval: Isten látja mindazt, amit gondolok, teszek, érzek.

 

Ez nagyszerű és félelmetes egyszerre, attól függően, hogy mi történik általunk.

Hogyan értelmezzük Jézusnak ez a kijelentését: "Ahol ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben, én velük vagyok." Magyarázat helyett idézek egy mondatot, mely Keletről származik: "ha három ember a föld különböző pontjairól ugyanarra a csillagra néz, ugyanabban a pillanatban, ugyanazzal a gondolattal, akkor legyőzhetetlenek."

Nem kifejtett gondolatok a fentiek, de képesek jó irányban elindítani saját gondolatainkat.

 

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011 augusztus. 27. 17.20

 

Ma egy hete olvastuk az evangéliumot, melyben Péter apostol nagy elismerést kapott Jézustól: "Nem test és vér nyilatkoztatta ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám..... Te szikla vagy, és erre a sziklára építem Egyházamat, és a pokol hatalma sem vesz erőt rajta." És lám, ma pedig egyenesen azt hallja ez a szikla-jellem, hogy "takarodj!" és "Sátán". Miért?

 

"Mert emberi módon gondolkozol, és nem Isten tervei szerint." Íme, ahogy Pétert sem mentette meg a Lélek attól, hogy emberi módon gondolkodjon, és nem Isten tervei szerint, úgy ez velünk is gyakran megesik. Az ok rendszerint ugyanaz, mint Péter esetében. Nem tudja elfogadni a szenvedést, nem tudja, hogy a rosszat Isten nemcsak megengedi, hanem egyenesen benne van Isten tervében.

A szenvedést, legyen az lelki vagy testi, bizony nem könnyű elfogadni, hiszen akkor már nem volna szenvedés. Hajlamos az ember úgy kifakadni és panaszkodni, ahogy Jeremiás próféta teszi a mai olvasmányban. Istennek talán legnagyobb kegyelme az, ha valaki megérti a kereszt titkát. A szentek tudnak tanácsot adni vagy jó példát.

 

Assisi Szent Ferenc jó példát ad a szenvedés szemléletében.

 

Ha Isten akaratát kívánta tudni, szokása szerint fölüttette az evangéliumos könyvet. Élete vége felé is így történt. Leó testvérrel háromszor fölüttette a könyvet, s első tekintete az isteni gondviselés végzéséből mind a három ízben Krisztus kínszenvedésére esett. Ebből megértette, hogy valamiképpen életének mívelkedeteiben Krisztust követte, úgy még mielőtt e világból távoznék, a megpróbáltatásokban, a fájdalmakban és a szenvedésben is hozzája kell hasonlítania.
A szeptember havi szent Kereszt ünnep előtt való napon Szent Ferenc egész magányosan imádkozott cellájában, mikor megjelent az Isten angyala, s Isten nevében mondá néki: Buzdítalak és intelek, hogy készülődj, s alázatos béketűréssel igyekezzél alkalmatossá lenni annak elfogadására, amit az Isten veled tenni szándékozik.

Másnap, vagyis a szent Kereszt ünnepén, kora hajnalban, Szent Ferenc cellájának ajtaja előtt ájtatoskodott s kelet felé fordított arccal így imádkozott: Ó Uram, Jézus Krisztus, arra kérlek, hogy két kegyelmet gyakorolj velem, mielőtt meghalok: az egyik, hogy amíg élek, amennyire lehetséges, érezzem lelkemben és testemben azt a gyötrelmet, melyet te, édes Uram, keserves kínszenvedésed alkalmával szenvedtél; a másik, hogy - amennyire lehetséges - érezzem a szívemben azt a túláradó szeretetet, mely téged, Isten fiát, arra késztetett, hogy értünk, bűnösökért oly szörnyű kínokat önként magadra vállalj.
Ekkor megjelent neki Krisztus látomásban, és ezt mondta neki: Tudod, mit tettem veled? Hogy zászlóhordozóm légy, a Sebhelyeket, kínszenvedésem jeleit adtam néked. Ekkortól Krisztus sebhelyeit viselte testén. (Fioretti)

 

Az a mondat, mely kulcsa Krisztus tanításának, szintén a kereszt titkát foglalja magában. "Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki értem elveszíti, megnyeri azt." Ezt értette meg Pál apostol is, amikor ma idézett sorait megírta a Rómában élő keresztényeknek. Ezt, a kereszt titkát kell megértenie minden kereszténynek, mert enélkül lehet valaki vallásos, de nem lehet keresztény.

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011 június. 18. 21.20

 

" Az egyetlen és osztatlan isteni természet három egymástól valóságosan különböző három személy élő közösségében áll fenn."

 

2011 június. 11. 23.20

 

"Áraszd ki Lelkedet, és minden életre kel. - És megújítod a föld színét."

 

2011 június. 5. 11.20

 

Keresve sem találhatnék megfelelőbb gondolatot az előzőeket is szem előtt tartva, a mai evangéliumhoz, mint Victor Hugo bölcs tanácsát: "Olyan légy, mint a madár, mely vidáman dalol a törékeny ágon, és ha reccsen az ág, tovább dalol, mert tudja: szárnya van"

 

2011 május. 22. 18.20

 

Jézus azt is megígérhette volna, hogy ahol ketten-hárman összegyűlnek az ő nevében, ott úgy lesz jelen, mint amikor az apostoloknak megjelent. Nem ezt tette, hanem megígérte a Szentlelket. A mai evangélium ezt fejti ki más szavakkal.

 

2011 május. 21. 12.20

 

A szív békéjét megteremtő, a szív szemeit nyitogató, atyai vagy anyai gyengédséget sugárzó, világnézetet formáló szavai Krisztusnak, melyek a mai evangélium elején elhangzanak. Temetésen legszívesebben ezt olvasom, mert tudom, hogy ezekre a szavakra a közömbösek, sőt ateisták szívének ajtaja is megnyílik egy résnyire. Mert az emberi szív, mely nincs elkábítva, nem képes ellenállni ezeknek a szavaknak. Haza, ház, és ott saját hely, melyet az élet Ura készített számomra, ezek olyan szavak, melyek a világot mozgatják, mióta fennáll, és nemcsak az emberek világát. Mert a rókának odúja van, az ég madarának fészke. De az odúba bemászhatnak a kutyák, a fészket lesöpörheti egy vihar. Az a hely, melyről Krisztus szól, sérthetetlen, örök és békéje múlhatatlan.

 

2011 május. 15. 12.20

 

Ma papi és szerzetesi hivatásokért könyörgünk. Istenhez könyörgünk, mert ahhoz az elhivatottsághoz, amit az igazi papi és szerzetesi életforma jelent, ahhoz Istentől kell erednie a hívásnak. Hiába van két évezredes tapasztalata az Egyháznak, hiába kap szabad kezet a társadalomban, nem képes emberi okoskodással és ügyeskedéssel fenntartani a korábbi korokban kialakult intézményeit, nem képes újra és tartósan talpra állni, ha Isten nem érint meg lelkeket, ha Isten nem támaszt hivatásokat.

 

2011 május. 7. 13.20

 

Ahogy a feltámadt Jézus a két Emmauszba igyekvő tanítvánnyal találkozott, azt csak a Lukács evangéliumban olvashatjuk. Ő, amint evangéliumának elején írja, gondosan utánajárt elejétől fogva minden hírnek, amit Jézusról hallott. Az események szemtanúit kereste meg, hogy tőlük tudja meg az igazat. Ezen az elbeszélésen is jól érezhető, hogy olyan emberek mondták el, akik átélték a Jézussal való találkozás élményét. Bár eltelt már vagy 40 esztendő az események után, amikor Lukács megírta evangéliumát, mégis úgy hat az elbeszélés, mintha csak tegnap történt eseményről beszélnének a szemtanúk. Négy évtized múltán sem lehet elkenni vagy magyarázni a szemtanúk és a feltámadt Krisztus találkozásának rejtélyeit. Ezekre szeretnék most kitérni.

 

2011 április. 23. 11.20

 

A legtöbb keresztény számára oly megszokott és természetes Krisztus kereszthalálának ténye, hogy el sem gondolkodik arról, mit is jelentett fizikailag a keresztre feszítés. Az evangélisták leírása kevés támpontot ad, mivel abban a korban a keresztre feszítés és a korbácsolás igen elterjedt volt, így nyilvánvalóan nem látták szükségesnek, hogy részletesen ismertessék. A keresztre feszítés valósága, a halál közvetlen oka - az orvos szemével.

 

2011 április. 23. 11.20

 

Feltámadás szele mindig újra Fúj a földön - fújj hát rajtam át, Pusztaságom odvaiba fújva Oszlasd szét a kétely zavarát, S új Kezdet lesz, ami már kiszáradt: Hajtasd ki megint a pálmafákat!

 

2011. április. 16. 22..15

 

Jó oka van annak, hogy Jézus szenvedésének története mind a négy evangéliumban szerepel, és mind a négy evangélista részletesen és az evangéliumok többi történésével összehasonlítva feltűnően hosszan tárgyalja. Annak is jó oka van, hogy egyházunk minden évben elénekli vagy felolvassa a passiót virágvasárnap is, és nagypénteken is.

 

Egyedülálló varázsa van a passiónak, különösen, ha éneklik, szépen éneklik. Olyan történet ez, mely jól kiforrott, mire írásba foglalták. Az emberi lélek igényének valami módon nagyon megfelel. Művészi értékű, ahogy le van írva az evangéliumokban, és a művészeti alkotások között is első helyen van, amellett, hogy tartalma a teológia csúcsa.

 

    Munkácsy Mihály alkotása, a Jézus Pilátus előtt is remekmű és monumentális; a nagy zeneműveket is a legmélyebb áhítattal hallgatjuk Jézus szenvedéséről, sőt a helyenként rendszeresen megrendezett Passió-játékokat is áhítattal szemléljük, Mel Gibson filmjén szinte végig borzongva és megrendülten látjuk, de számomra az evangéliumok műfaja a leginkább lenyűgöző.

 

    Mindez azzal magyarázható, hogy a történetben jelen van minden ember, ott vagyok én is. Bármelyik lehetek a szenvedéstörténetben szereplő személyek közül. Reményik Sándor ezt így fogalmazta meg, Nem teljes a pohár című versében. A múlt esztendő húsvétján is idéztem egy részletet a hosszú versből. Most csak néhány sort idézek utalásképpen:

 

"Uram Jézusom, jaj, én nem tudom:
Júdásod vagyok-e vagy Pétered
(Jaj, csak a gyávaságban Pétered....)
Vagy egy a farizeusok közül,
Ki üres életének nem örül
S kiontja mégis újból véredet
S hazudik újból minden új napon.
Vagy jobbik esetben Pilátusod
Vagyok, ki mossa hűvösen kezét
És véli: kívül áll a dolgokon.
............
Akárki legyek én ezek közül:
- S bizony mondom, hogy mindenik vagyok -

 

 

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011. április. 9. 9.40

 

Élek. Már több mint hat évtizedet éltem. Akiket ismerek, akik életemhez tartoznak, már többen vannak odaát, mint itt. Tudom, hogy van halál, már csak abból is, hogy több ezer ember földi része fölött végeztem el a katolikus temetési szertartást. Lehet, hogy különös, de lelkileg éppúgy hozzám tartoznak, akiket ismertem, de már odaát vannak, mint akik még testben élnek. Akik még testben élnek, azok sem csak jelen fizikai és lelki mivoltukban vannak jelen számomra, hanem múltjukkal együtt. Mi is az élet, mely megjelenik bennem? Hogyan szemléljem? Saját életem folyamat, és mégsem egység. Más vagyok egykori gyermeki, ifjúkori énem szerint, mint aki ma vagyok. Más voltam egy hete, mint aki ma vagyok. Tudatomban van egyfajta folyamat "énem"-ről, de ez csak a folyamat tudata, és nem egy változatlan "én" tudata.

 

 

Sokan foglalkoztak már ezekkel és hasonló gondolatokkal. Erre vall, hogy sokan átélték a föltámadt Lázárral történteket lélekben. Ezek közé tartozik Juhász Gyula. Igaz, szép és gondolatébresztő, amit ír. Idézem:

 

"Ó mily csodákra bukkanok ma,
Ujjam tapint, ajkam beszél,
Mily szédítő sorsomnak sodra
Az élet ó be nagy, be mély!
Világtenger színén hajósok
Vagyunk mi, boldog emberek,
Miénk a holnap, mit a sors hoz,
Mindennap új remény dereng!

Csodák előtt ti vakon álltok,
Nem ráz meg boldog félelem,
Hogy láttok, éltek egy világot,
Mely újra pirkad most nekem!
Ittas szemekkel nézzetek föl
S csókoljátok meg a rögöt!
Íme: ez itt csak földi börtön
S az élet végtelen, örök!"

 

(Juhász Gyula: Lázár föltámadása)

 

"Uram, bocsásd meg, hogyha vétkezem,
De ez az élet nem kell már nekem.

Elhagytam egyszer és jó volt igen
Aludni sírom áldott méhiben.

Hallgattam, hogy a fű nő zajtalan,
Ó, a síroknak mély nyugalma van.

Már vártam, hogy virág meg rög leszek,
Mikor e zajba visszavitt kezed.

Úgy bánt e fény az örök fény után
S az ember, aki bámul rám bután.

A sok kiáltó és sok törtető,
Ki mind hiszi, hogy úr és isten ő.

A férgek lenn mind csöndesek nagyon,
Pedig övék ott ország, hatalom.

Engedd, hogy szépen visszatérjek én
S tovább pihenjek békém éjjelén.

Ki áment mondott, az mit kezdjen itt,
Uram, bocsáss meg, engedj el megint!"

 

(Juhász Gyula: A föltámadt Lázár)

 

Az élet, mely bennem zajlik, végtelen, az örökkévaló élet földi keretek között. Hol kezdődik ez az örökkévaló élet? Látom, tudom, vallom, hogy nem a születésemmel, nem a fogantatásommal, hanem Istenben van elrejtve kezdettől, és Istenben lesz elrejtve vagy nyilvánvaló mindörökké. Nekem ez a hit elég, és boldoggá tesz, békét ad szívemnek. Nem tudom, nem is kell dogmával igazolni.

 

Moody, aki sokat foglalkozott az élet és halál kérdéseivel, és több könyvben megírta tapasztalatait, gondolatait, A fényen túl című könyvében megállapítja:

"Ma semmivel sem vagyunk közelebb az élet utáni élet alapvető kérdésének megválaszolásához, mint voltunk ezredévekkel ezelőtt."

Akik a klinikai halál állapotából visszatérnek, nem kivétel nélkül, de sokan azonos vagy hasonló élményekről számolnak be. Ezekből az élménybeszámolókból következtetve ezt állítja: "Ezt a világot dicsfényben tündöklő, elhunyt hozzátartozók lakják, és egy Felsőbb Lény kormányozza, aki az újonnan érkezettet végigvezeti élete történetének áttekintésén, mielőtt a további földi életre visszaküldené. Visszatérésük után ezek a "meghalt" emberek már sohasem ugyanazok, akik voltak. Az életet a maga teljességében ragadják meg, és kifejezésre juttatják azon hitüket, hogy a szeretet és a tudás a legfontosabb mindenek fölött, mivel csak ezek azok, amiket magunkkal vihetünk."

 

Úgy gondolom, arra gondol, amikor azt írja: "magunkkal vihetünk", hogy amit örökre sajátunknak tudhatunk. A sajátunk itt azt jelenti, hogy az örökkévalóságban ez az Istenben feloldottan megmaradó személyiségem tudata.

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011. április. 2. 21.40

 

Akik itt jelen vagyunk, mindannyian látunk. Ha bizonyos távolságban már homályosan is, ha szemüveg segítségével is, de látunk. Milyen szörnyű lenne, ha nem látnánk! Aki vakon születik, talán nem is tudja, miben szegényebb a látó embereknél. Van-e nagyobb kincs, mint látni?

 

 De látás és látás között igen nagy a különbség. A testi szem csak eszköze a látásnak, de nem mindegy, hogy honnan történik az irányítása ennek az eszköznek és hogyan történik a feldolgozása a kapott információknak. Mi van a látás mögött? Tapasztalat, jó értelemben vett előítélet, értelem, szív, egyéniség, bölcsesség és még ki tudja mi más. Ha ezt tudatosítjuk, akkor értjük Jézus szavait is a mai evangéliumban:

 

"Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek."

 

Mit mondanak erről tekintélyes, híres emberek? Néhányukat idézem:

 

"Érzékeny szív! értelmes ész! Éltünk két fő kelleme!
Csupán magad, értelmes ész, Szerencsénket nem teszed, Sőt még inkább vesztünkre lész, Mert több javunk elveszed; Érzékeny szív, te legfőbb kincs! Nagyobb rossz vagy, mint sem jó, Ha mindenütt veled ott nincs Az ész, úgy mint kormányzó; - De, kiben szív s ész kezet fog, Az a százszor s többször boldog! Minden jó s szép, a mi van, Övé ezen világban." (Kisfaludy Sándor: Himfy)
   
"Két ember él bennem; az egyik hideg fővel számító ember, a másik szív ember. Ne gondolja, hogy én nem éppen úgy érzek, mint más ember, sőt inkább érző szívű vagyok. De kora ifjúságomtól kezdve igyekeztem elnyomni magamban minden érzelgősséget, s ma már teljesen mentes vagyok ettől." (Napóleon)

 

"Igazán csak a szívével lát jól az ember. Ami igazán lényeges, az a szemek számára láthatatlan." (Saint-Exupéry: A kis herceg)

 

"Ó, szabadíts meg, Uram, a jeles szándékú és tisztátalan szívű embertől: mert a szív minden dolgoknál álnokabb és elszántan gonosz. Ha alázat és tisztaság a szívben nem lakik, már a házban sincsenek: és ha a házban nincsenek, híjukon van a Város is. Mert a teremtés műve örök vajúdás." (Eliot, amerikai születésű angol író)

 

A középkorban élt szerzetes, Kempis Tamás írja: "Minden féltett dolognál jobban vigyázz a szívedre, mert abból indul ki minden élet. Ha van öröm a földön, az a tisztaszívű emberé. Ha helyén volna a szíved, akkor számodra minden teremtmény az isteni élet tükre és a szent tanítás könyve volna. Nincs olyan kicsiny és semmit érő teremtmény, amely Isten jóságát ne tükrözné. Ha szívedben jó és tiszta volnál, mindent akadály nélkül látnál és helyesen fölfognál.

Teremts hát magadnak olyan szívet, melyben Istennek öröme telik. Tegyél mindent Isten tetszésére és a felebarát javára. Akkor tiszta lesz a szíved, akkor bensőleg szabad leszel, akkor békének örvendsz, és olyan boldog leszel, hogy a világon senkivel nem cserélsz. Kívánhatsz-e magadnak ennél jobbat? És ha megteremted magadnak ezt a tiszta szívet, nem csupán magaddal teszel jót, hanem mindazokkal, akik találkoznak majd veled, mert békességet, örömet, kedvességet fogsz sugározni feléjük is, és valamit meg is kapnak majd a benned lévő örömből és békéből"

 

"Jézus Krisztus, akinek nincsenek földi javai és semmi látható tudományos teljesítménye, a maga szentségének rendjébe tartozik. Nem fedezett fel semmit, nem uralkodott; de alázatos, türelmes, szent volt, szent Istennek, rettenetes a gonosz lelkeknek, és semmi bűn nem találtatott benne. Ó, milyen nagy pompában és csodálatos fényességben jött el a szív szemeinek, amelyek látják a bölcsességet!" (Pascal)

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011. március. 26. 20.40

 

Kerestem a mára rendelt olvasmányok összefüggéseit, kerestem a sokféle üzenet magvát, közepét. És a közepe ez a mondat: "aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne".

 

 A mai nap olvasmánya arról szólt, hogy kétsége támadt a pusztában vándorló népnek, hogy velük van-e Isten? Miből tudhatjuk, hogy velünk van Isten, ha nincs semmiben hiányunk, ha zavartalan az éltünk? Vágyunk erre, jó ez, de tudjuk, hogy mindez nem örök. Ma van, holnap már nincs. De ha örökké tartana is a jólét, a zavartalan élet, az ember akkor sem elégedett. A léleknek is van szomja, és ez ugyanolyan követelőző, mint a test szomja. Ez a szomjúság nem a tudatban jelenik meg, hanem a léleknek olyan mélységében, ahol az érzések, vágyak, indulatok, a remény és a félelem lakik. A léleknek ez a szomjúsága úgy jelenik meg, mint szorongás, nyugtalanság, elégtelenség-érzés.

 

Az örök életre szökellő vízforrás tudja csak oltani a lélek szomját. Nincs más ami oltaná a lélek szomját. Vannak kábítószerek, és vannak pótcselekvések. Ezek nem a lélek szomját oltják, hanem elaltatják a lelket. Ha felébred a lélek, szomjasabb, mint előbb, és újra el kell altatni, vagy meg kell találni azt az örök életre szökellő vízforrást. Hol van? Mi ez?

Valaki erre a kérdésre így válaszolt: "ha a vallásoktatásnak nem az lesz az eredménye, hogy az emberek mindennapi életének értelmet adjon, akkor bizony nem tudtunk megfelelni a feladatunknak. Találjunk sürgősen egy új nyelvet, hogy szólni tudjunk a ma emberéhez!" (Henri Boulad)

 

Vallásoktatás. Ugyanaz az iskola, de három osztály. Egykorúak. Az egyik osztályban fegyelmezettek és érdeklődők a fiatalok. A másik osztályban fegyelmezettek, de álmosak, szórakozottak, unottak. A harmadik osztályban fegyelmezetlenek és nincs bennük érdeklődés, fogékonyság.

Ha valaki azt hiszi, hogy könnyű dolog megtalálni azt a nyelvet, melyen mások életének értelmét meg tudjuk fogalmazni, az gondoljon arra, hogy mondjuk a férje vagy ne adj Isten a felesége részegen jön haza a kocsmából nap mint nap. Magyarázza meg neki, hogy ennek az életformának nincs értelme, és próbálja megfogalmazni, hogy mi az aminek értelme van. Tapasztalni fogja, hogy ez milyen nehéz.

 

Mégis lehetséges. Előbb azonban annak kell megtalálnia az élet értelmét, az értelmes élet módját, vagy "az örök életre szökellő vízforrást", aki ezt másoknak is meg akarja mutatni. De még ekkor is tudnia kell, hogy vet és az aratást nem fogja megérni. Más fog aratni. És ha most valaki arat, az azt aratja, amit más vetett.

 

A szamariai asszonnyal folytatott párbeszédből az is kitűnik, hogy ezt Jézus is látta: ő itt arat. Pogány környezet, olyan asszonnyal találkozik, aki a zsidók szemében a pokol fenekére való, és ennek ellenére olyan élő és értő lelke van, mint keveseknek a példás életűek között is. Ez lenyűgözi Jézust. Előbb még fáradt volt, éhes és szomjas. Most nem éhes, nem szomjas és nem fáradt. De még azt is tanúsítja a mai evangélium, hogy az asszony jó apostol volt, mert szavára sokan hittek Jézusban, mint Üdvözítőben.

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011. március. 19. 22.00

 

Képzeljük csak el! Fölmegyünk négyen egy hegyre, hogy távol legyünk az emberek lakta települések zajától. Minden megváltozik, és semmi sem változik. Távolról látjuk egy falu házait. Tudjuk, hogy a falu, melyet látunk, valóban létezik. Mégis úgy tűnik onnét a hegyről, mintha nem valóság, mintha festmény lenne. Látjuk a völgyben kanyargó utat, s rajta feltűnik egy-egy autó. Nem nőttünk egy centimétert sem, a kanyargós út mégis úgy tetszik, mintha csak odarajzolták volna, és az autók is picinyek, mint a játékautók. Tudom, hogy amit látok, több száz négyzetkilométer terület, tele hatalmas fákkal hatalmas hegyekkel, mély völgyekkel, és a völgyekben falvakkal, sőt a távolban a várost is látom, mégis elfér az egész a tenyeremben. Mindenkinek volt már ilyen élménye, vagy lesz, lehet.

 

  Én vagyok itt a házak között, a zajban, a sárban, kiszolgáltatva annak, hogy egy kamion eltipor, mint egy darab sárcsomót. Én vagyok ott fenn a hegyen is, és a kamionok az úttal és várossal együtt csak játékszerek. Érzés? Múló élmény? Melyik a valóság? Lenn a városban, vagy fenn a hegyen? Mindkettő valóság. Az a világ, ahol szorong az ember és magányos, jóllehet nyüzsögnek az emberek körülötte, valóság. Az a világ, ahol felszabadult és boldog az ember, jóllehet kegyetlenül nehéz megpróbáltatáson esett át, valóság. És az embernek keresnie kell azt a világot, ahol felszabadult és boldog, mert ez mutatja az irányt előre, a cél felé. Közben sűrű erdőkbe tévedhet az ember, vadállatok rémiszthetik, szakadékok tárulhatnak fel előtte, lehet olyan útszakasz, ahol lihegve és izzadva vonszolja magát, és úgy érzi, elfogy minden ereje. Ha tudja a célt, mely időről-időre felbukkan, majd újra eltűnik, célba fog érni. Ha tudja a célt, célba fog érni.

 

    Nem lehet, nem szabad szavakba foglalni, hogy mi a cél, mert egyénenként más és más. Lényegében egy, egyénenként mégis más és más. A mai evangélium szereplőiről, Pálról, Timóteusról és Ábrahámról van szó ma az olvasmányokban, de végeredményben rólunk, rólam, rólad. Nem véletlenül élsz, és nem hiába. Benned vajúdik a természet, hogy létrejöjjön Isten országa. Szükséged van olyan élményekre, mint a három apostolnak, akikről a mai evangéliumban hallottunk. Szükséged van arra, hogy meghalljad Isten hívó szavát, mely személy szerint neked szól, meghalljad, ahogy Ábrahám. Ne hidd, hogy ők kivételes emberek voltak, ami velük történt, az veled nem történhet meg. Ugyanaz talán nem, de lényegében az, mindenkivel megtörténik. Hogyan? Fel kell ébredni, eszmélni kell. Az éberségnek fokozatai vannak. A mélyen alvó ember is álmodik, és azt álmodja, hogy ébren van. A nyüzsgő ember azt hiszi, hogy ébren van, pedig kába, alszik. Látszik a szemén, a cselekvésén, hogy csak úgy észleli a környezetét, mint az alvó ember. Az alvó ember is betakarózik, ha elkezd fázni, de közben alszik. Az alvó ember is megvakarja az orrát, ha megcsiklandozzák egy fűszállal, de alszik tovább. Sőt, az alvó ember olykor beszél is, de alszik tovább.

    Moody könyveit sokan ismerik. A halál-közeli élményben részesültek emlékeit foglalta könyvbe. Ezen élmények közül egyet említek meg itt. A halál-közeli élményben részesülők többsége tanúsítja, hogy miközben teste a műtőasztalon fekszik, feje letakarva, látja az orvosokat és nővéreket, de amikor megpróbálnak hozzájuk, vagy más jelenlévőhöz beszélni, senki sem hallja vagy látja őket. Ilyenkor előfordul, hogy érintéssel próbálják felhívni magukra a jelenlévők figyelmét. De ha így tesznek, kezük úgy megy keresztül az illető karján, mintha semmi se volna ott. Ki van ébren ilyenkor? Ezek a "visszatért" emberek azt állítják, hogy soha nem voltak annyira önmaguk, mint akkor, amikor az élők holtnak hitték. Miért nem érzékelünk mi minden érintést. Azért, mert nem vagyunk "ébren".

 

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011. március. 12. 15.37

 

A komoly böjt és a kísértés összetartoznak. A test vágyainak kemény fegyelmezése megszelídíti a vágyak vadállatait. A lélek pedig észleli ezt, és felszabadul. Olyan, mint amikor a kalitkában tartott madárka felfedezi, hogy nyitva a kalitka ajtaja. Nem repül messzire, mert a kalitka biztonságot és megélhetést jelentett számára.

 

 

Ugyanakkor nem próbálhatta ki lehetőségeit, melyeket szárnyai jelentettek. Most szabad, és a test körül röpköd. Valahogy szánja a testet nehézkessége és kötött igényei miatt. Nem szakad el tőle, de érzi és tapasztalja, hogy lehetőségei szinte mindenre képesek. Szánja a testet, de tudja, hogy társa. Szánalmában észreveszi, hogy a test szenved a táplálék hiánya miatt. Már látja, hogy a táplálék miatti éhsége és aggodalma miatt, mennyi gyötrelmet okozott neki társa, a test. Most kissé kajánul felajánlja a testnek, hogy a környezetében lévő tengernyi mennyiségű követ kenyérré változtatja. Valójában azt fedezi fel, hogy végeredményben nincs lényeges különbség anyagi szinten a kő és kenyér között.

 

Röpköd a lélek, élvezi a szabadságot, a hatalmasra növekedett lehetőségeket, sőt a végtelent is érzi, de még kötődik a testhez. Fenn röpköd, a magaslatok, a tornyok, a felhőket karcoló sziklák fölött, és közben látja lenn a porban a testet. Tudja, hogy a test nehézkessége egyfajta varázslat. Nem ismeri azt a szót, a szó mögött rejlő varázslatot, amit a gravitáció jelent. De tudja, hogy ő, a lélek, megszabadulva nehézkes társától, le tudná vele győzetni a gravitációt. Valami hatalom mégis azt súgja, hogy hagyni kell a testet a maga tudatállapotában, mert nem jött még el a tudatváltozásának órája. Mindezt, persze, saját korának és környezetének nyelvén fejezi ki minden esetben a lélek. "Írva van!" Bizonyos értelemben mindig,minden írva van, és mindig, mindennek az ellenkezője is írva van.

 

Hatalom! Hatalom? - Az ember világában, úgy látszik, a legnagyobb kísértés. A legmagasabbra törekszik minden pici hatalom, és folyton útjába állnak lebecsült és mégis félelmetes kisebbnek látszó hatalmak. De ahogy növekszik a kezelhető hatalom, úgy növekszik a láthatatlan ellenfél hatalma. És nincs végső győzelem a földi tereken, egyetlen hatalom számára sem. Sőt, a hatalom váratlanul önmaga ellen fordul egy titokzatos ponton.

 

Minél bátrabb egy személy, annál nagyobb kísértései vannak. A bátorság tudatállapot. Ha ennek a bátorságnak a korszellem örvényei is kedveznek, akkor a tudat a legfelső fokra is eljuthat, az istenfiúi tudatra. Ez bárhol és bármikor megtörténhet, de a körülmények nagyon ritkán kedveznek ennek a tudatállapotnak. Sok ilyen tudatállapot hamvába hal. De ahol a körülmények kedveznek, ott olyan magasra jut, hogy ahol megjelenik, ott a világ kifordul sarkából. Nem egyszerre, hanem évszázadok, évezredek múltán és sok zsákutcába jutva, de kiforgatja sarkából a világot. Így születnek a világvallások és a nagyhatású filozófiák. Egy orkán, mely hatalmas területeken tarol, észrevétlenül indul el. Ilyen természetűek a vallások, főként a nagy területeket meghódító vallások, elsősorban a világvallások, de a nagyhatású filozófiai rendszerek is.

 

A politikát és a reklámokat emberek készítik. Ha valaki elfogulatlanul tanulmányozza ezek természetét, törvényszerűségeit, azt találja, hogy azon az elven működnek, mint a sátán kísértései. Kihasználják az emberi gyengeségeket, kijátsszák az ember negatív érzelmeit: a félelmet, az irigységet, a hiúságot, a bizalmatlanságot. Ha észreveszik, hogy valami létrejött, megkísérlik ezt az új életet belülről bomlasztani, embereket egymásra uszítani, kölcsönösen ellenségekké tenni őket.

 

Befejezésül:

 

"Amennyire felébredek, annyira kísértenek meg. Mennél énebb én egy ember, annál keményebb harcban áll a kísértők világával. Aki Isten fel elindult, kihívta maga ellen az ördögöt. A kísértés ellen a türelem, az alázat és a szeretet vértez fel. A kísértő szellemek álruháinak legsikeresebbike az, hogy nincs.

Aki elindul a világ és önmaga megismerése felé, ez a vándor, akit úgy hívnak, hogy "én", az Istenhez vezető úton elindult az ördög elébe. Útján türelmének, alázatának és szeretetének mértéke szerint szolgálnak néki az angyalok." (Török Sándor)

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011. március. 5. 13.37

 

Ki igazul meg, ki üdvözül, vagy ki jut be a mennyek országába - ugyanaz a kérdés más megfogalmazásban. Jézus küldetése az volt, hogy meghirdesse Isten országát, a mennyek országát vagy Isten uralmát, és ez a három fogalom is ugyanazt a valóságot foglalja magában. Jézus is egy adott helyzetben és egy kisarkított kérdésre ad a viták természete szerint kisarkított választ. Ezt a körülményt szem előtt tartva értelmezzük most idézett tanítását.

 

Mit jelent ebben az esetben az "Uram! Uram!" Jézusba vetett hitet? Akkor e hit által megigazulhatna Pál apostol és Luther Márton szerint, aki hitét kifejezve mondogatja: "Uram! Uram!" Miért nem elég ez az üdvösséghez? Jézus szavait értelmezve azért nem elég, mert lehet ezt úgy is mondogatni, hogy nincs fedezet a szavak mögött. A Jézusba vetett hit mögött fedezetnek kell lennie, és ez a fedezet az, ha a hívő ember a mennyei Atya akaratát felismeri, és annak megfelelően cselekszik. Hogyan ismerhetjük fel a mennyei Atya akaratát? Mondhatjuk azt is, hogy a Tízparancs szellemében élünk, cselekszünk. Adott helyzetben nem mindig könnyű eldönteni, hogy mit kíván a törvény szelleme. Ismét az irgalmas szamaritánus példázatára utalok. Abban az adott helyzetben a pap is, a levita is a törvény értelmében járt el, de a törvény szellemét, Isten akaratát csak a szamaritánus ismerte fel. Isten akarata nem mennyei szózat által nyilatkozik meg rendszerint, hanem adott körülmények által. Az ember felelőssége, érdeme vagy bűne abban áll, hogy felismeri-e személyére vonatkozóan Isten akaratát.

 

Mit jelent Jézusban hinni? Kell, hogy ennek a hitnek jelei legyenek. Jézus fel is sorolja ezeket a jeleket. Ha valaki az ő nevében prófétálni képes, felmutatja hitének egy jelét. Ha valaki képes meggyógyítani egy megszállottat, felmutatja Jézusba vetett hitének egy másik jelét. Ha valaki csodát képes tenni, ez is jele hitének. Mégis, mit mond mindezeknek? "hogy nem ismertelek soha benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!" Kisarkítása és előkészítése ez annak a tanításnak, amit ezen előkészítés után meg is fogalmaz: tanítását meg kell ismerni, meg kell érteni, és annak szellemében kell cselekedni. Tehát a hit mellett a cselekedet is kell az üdvösséghez.

 

A fentiekhez kapcsolódó példát mondok a végén: Assisi Szent Ferenc korában az evangéliumos könyv birtoklása ritkaság volt, mert egész vagyonba került, hiszen egy-egy szerzetesnek egész életét rá kellett szánnia, hogy akár csak egyet is elkészíthessen. Ma már nem tudjuk hogyan, de a porciunkulai közösség hozzájutott egy ilyen kincshez, mely kettős értelemben is érték: az Evangélium ugyanis a testvérek számára az imádság és a szemlélődés forrása, melynek segítségével lelki életüket naponta megújíthatják. Egyszer két testvér édesanyja jön Ferenchez. Nagy ínségbe jutott, és most segítségért fordult hozzá. Ferenc, helyetteséhez, Catani Péterhez megy: "Van valami almizsnánk anyánk részére?" A testvér nemmel válaszol: "Semmi sincs már a házban az Újszövetségen kívül, de az a matutinumhoz szükséges." Ferenc azonban így felel: "Add oda anyánknak az Újszövetséget, adja el szükségében. Hisz az áll benne, hogy a szegényeken segítenünk kell. Úgy hiszem, Istennek kedvesebb, ha elajándékozzuk, mint ha csupán olvasunk belőle."

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011. február. 26. 15.37

 

A mai evangélium bevezető mondata így is megfogalmazható: "Aki megélhetése fölött aggódik, könnyen a Mammon szolgálatába kerül. Mit takar ez a szó: mammon? Az arám mamóna szó görög változata. Jelentése: megbízható, biztos, ami biztonságban van. A Talmudban gyakran szerepel, máshol alig az ószövetség irataiban. Jézus csaknem személyként említi, démoni hatalomra vonatkoztatja, amely a kapzsi emberen úrrá lesz, és amelynek szolgálatával Isten szolgálatát nem lehet összeegyeztetni. (Haag Lexikon)

 

 

Nagyon szereti a lelkem Jézus beszédei között ezt az isteni gondviselésbe vetett hitre biztatót. Assisi Szent Ferenc, ahogy ő fogalmazta, "sine glossa" követendő magatartás, amire Jézus biztat. Hozhatnék példát a Fiorettiből, ahogyan a "Szegénység úrnőt" szolgáló Ferenc megélte a Gondviselőbe vetett hitet. Mégsem ezt teszem most, és előrebocsátom: csak a példa kedvéért írom le, ahogy szüleim életében jelentkezett a nem önként vállalt szolgálata a szegénység urának.

 

Előbb azonban nézem az ég madarait, az ablakomban morzsákat csipegető galambokat. A városokban komoly gondot okoznak ezek a galambok. Egyesek szerint úgy tudnánk megszabadulni tőlük, ha nem etetnék őket. Nem a vita kedvéért említem, de valakinek a közelmúlt történelmében már támadt ilyen ötlete, és ukrán emberek millióitól "szabadult meg" a nagy vezér. Ne hasonlítsuk össze a madarakat az emberekkel? De Jézus is példaként állítja elénk a madarakat. A madarak is verekszenek az élelem miatt, de szaporodnak és sokasodnak, mert ha jóllakott, a maradékot otthagyja a gyengébbnek. Az ember nem tud eléggé jóllakni a javakkal, a javak szimbólumával, a pénzzel sohasem. A madarak nem ismerik a Mammont, egyszerűen csak élni akarnak.

 

Az ember is élni akar, a legnehezebb körülmények között is, és ez a normális emberi magatartás. Szüleim példáját írom le, de - ismétlem - a példa kedvéért. Apám hat éves korában árván maradt nővérével és öccsével. "Fiam, olyan gyerekkorom volt, hogy nagyon gyakran a kenyérhajat is megettem volna, de még az sem volt" - emlegette gyakran. Tizenegy éves korában egy család örökbe fogadta, de keményen dolgoznia kellett. Miután megnősült huszonhat éves korában, az örökbefogadó család kitagadta. Olyan helyzetbe kerültek a 30-as évek gazdasági válsága idején, hogy apám húsz kilométert gyalogolt, hogy reggel hat órára beérjen az "emberpiacra", munkát remélve. A hátán volt egy tarisznya, abban egy darab kenyér. Ha nem kapott munkát, nem evett semmit, hogy anyámnak és nővéremnek megmaradjon a tarisznya tartalma, mert kevés volt a tartalék otthon. Ha felfogadták például tuskózás munkára, a tuskó töredékeiből a tarisznyájában vihetett haza is, hogy anyám főzni tudjon. Ha megfőtt a szegényes eledel, anyám belocsolta a tüzet, hogy másnapra is legyen mivel tüzet rakni és főzni. Ennek következtében téli időszakban olyan hideg volt a lakásban, hogy a nővérem ajkai kék színre változtak. Később, amikor apámat felvették a gyárba segédmunkásnak, javult a család helyzete, de sohasem lettek gazdagok. Mindig reggeltől estig keményen dolgoztak. Apám nyolcvanöt, anyám nyolcvanhét évet élt.

 

Remélem, nem szorul magyarázatra, hogy miért példa egy ilyen jelentéktelennek látszó emberi élet, ha a Gondviselésbe vetett hitről elmélkedünk.

 

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011. február. 19. 20.37

 

Az egyik népszerűsítő növénytan könyvben olvastam ezt a címet: "Az életért meg kell küzdeni." Ezt a megállapítást bizonyítja meggyőző erővel a könyv szerzője, könyvében. Minden élőlénynek keményen meg kell küzdenie az életéért. Ez törvény az egész teremtett világban. Az ember is viaskodásra született lény. Kikerülhetetlen, hogy bántalom ne érje egyik embert a másik részéről. Az embernek három módja van a bántalomra felelni: a bosszú, a menekülés, a másik arc odanyújtása.

 

 

Sérteném az állatokat, ha azt mondanám, hogy a bosszú állati ösztön az emberi természetben. Lehet, hogy előfordul az állatok világában is a bosszú, de sokkal inkább jellemző az emberre. Az ószövetségi szentírás ezt egészen természetesnek tartja, sőt Istenre is kivetíti. Az ószövetségi ember előtt egy bosszúálló Isten képe lebegett, aki az atyák vétkét hetedíziglen megtorolja. A mózesi törvény alapelve az, amit a mai evangélium is idézett: "szemet szemért, fogat fogért". Hivatalosan ez az elv a mai napig sem szűnt meg. Giovanni Papini a maga stílusában ezt így fogalmazza:

"Az ököljog barbár elve, amely a törvénykönyvekben átfinomodott és leplezve van, de a gyakorlatban még ma is uralkodik. A Rosszat Rosszal viszonozza az ember - akár személyesen, akár közbeiktatott személyek, a civilizált horda megbízottai, úgynevezett Bírák és Hóhérok útján." Majd így folytatja:"Az Ököljog Törvénye adhat bizonyos állatias vigasztalást annak, akit elsőnek ért az ütés, de ahelyett hogy csökkentené a Gonoszt, megsokszorozza."

Nem nehéz belátni amit Papni állít. Elméletileg az ember azt hihetné, hogy az igazság helyreáll, ha valaki az őt ért sérelmet azonos mértékben viszonozza. A gyakorlatban azonban nincs szabvány ezen a területen a mértéket illetően. Az ember elfogult önmagával szemben. Mondok erre egy anekdotát:Még a huszadik század első felében egy sokgyermekes családban az édesanya szel egy darab kenyeret. Meglátja egyik gyermeke és megkérdezi: "édesanyám, kié az a nagy darab kenyér? - a tiéd, kisfiam - válaszolja az édesanya. Mire a gyerek: - "ejnye, de kicsi!"
Tudjuk, hogy nem csak a gyerek ítél így. Ezért nincs vége a bosszú láncrendszerének, és menetközben ez a bosszú természete szerint egyre növekszik.

 

A másik megoldás, ha a bántalom elől menekül valaki. Ez sem jobb megoldás mint az előző. Mert aki fél és elrejtőzik vagy menekül, megkettőzi ellensége bátorságát. A bosszútól való félelem még visszaránthatja a bántalmazó kezét, de aki menekül, üldözésre csábítja a másikat; gyengesége által, cinkos lesz a másik vadságában.

Az egyetlen megoldás, bár abszurdnak látszik, mégis az, amit Jézus ajánl. Ajánlata annyit jelent, hogy az első láncszem után elvágjuk az elkerülhetetlen rosszak láncolatát. Aki már megpróbálta, be kell vallania, nem könnyű odatartani a másik arcot. Jézus parancsa betű szerinti értelemben a vérünk, az idegeink, az alsóbbrendű lélek minden ösztöne fölötti uralmat követeli meg tőlünk, amivel a legkevesebben rendelkeznek. Jézus azonban sohasem mondta, hogy könnyű teljesíteni. Mi kell hozzá? HIT. Isten országába vetett hit. A krisztusi tanítás a kezdet kezdetén megbukott volna, feledésbe merült volna, ha nem lettek volna kezdettől fogva és végig a történelem folyamán olyan emberek, akik kipróbálták, hogy lehet úgy viselkedni az ellenséggel szemben, ahogy Krisztus parancsolta.

 

Ilyen volt Antiochiai Szt. Ignác is. Egyik írása abból az időből származik, amikor fogolyként vitték őt Rómába. A Rómában élő keresztényekhez irt levelében azért könyörög, hogy ne akadályozzák meg vértanúságát. Ezt írja:"Most kezdek csak Krisztus tanítványa lenni. Semmi látható vagy láthatatlan hatalom ne irigyelje tőlem, hogy Jézus Krisztushoz érjek. Jöjjön rám tűz vagy kereszt, küzdjek vadállatokkal, szórják szét csontjaimat, vágják le tagjaimat, zúzzák össze egész testemet, gyötörjön meg gonoszul az ördög, - csak Krisztust elérhessem. A föld széle határa, ennek a világnak a királyságai semmit sem adnak nekem. Jobb meghalnom, hogy Krisztushoz érjek, mint a föld határain uralkodnom....Értsétek meg, testvéreim. Ne akadályozzátok meg, hogy eljussak az életre! Ne adjátok vissza a világnak, ne csaljátok meg anyagi léttel azt, aki Istené akar lenni! Hagyjátok, hogy a tiszta fényt befogadjam. Ha majd odaérek, akkor leszek igazán ember...."

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011. február. 12. 21.37

 

A próféták és a farizeusok pártja különös feladatának tekintette évszázadokon át, hogy ébren tartsák a nemzetben a törvény mindenek fölötti tiszteletét. Ez a párt abban látta küldetését, hogy a törvény szellemében az élet legapróbb részleteire készített szabályt.

 

Amikor eljött Jézus, szembeszállt a farizeusokkal. Nem egyszer tett olyat, ami a törvénnyel ellenkezett. Magától érthető tehát, hogy a nemzet ellenségének tartották. Jézusnak természetesen védekeznie kellett volna. Nem védekezett. Ellenkezőleg, megerősítette a törvény fontosságát az ember életében, de valamit a törvénytisztelő farizeusokkal szemben nagyon erősen kihangsúlyozott: nem az ember van a törvényért, hanem a törvény az emberért. Ma elhangzott tanítását azért mégsem egyszerű megérteni, és a megértésnek is több szintje van.

    Első szint: szószerinti értelem. Jézus azért jött, hogy tökéletesítse a mózesi törvényt, hogy abból egy pont sem maradjon el, hogy ne csak a cselekedetet tartsuk bűnnek, hanem már a törvénnyel ellenkező gondolatot is. Ezt a tőle megszokott módon ki is sarkítja a lehetetlenségig, ad abszurdum. Ez az értelmezés nem jó, mert a lehetetlenre senki sem vállalkozik. Olyan parancsot, amit lehetetlen teljesíteni, meg sem kísérli az ember követni. Ez az értelmezés zsákutca, félreértése a jézusi tanításnak.

    Második szint: arra ösztönöz ezzel a tanítással Krisztus, hogy ne a felszínen lássuk és értelmezzük az emberi cselekedeteket, a bűnt és az erényt, hanem hatoljunk mélyebbre, vegyük észre, hogy a tettek a gondolatokból fakadnak. A jó és a rossz, mint mag ott van mindenkiben. Bizonyos körülmények között ez a mag csirázni kezd a föld alatt (tudat alatt), majd megjelenik a felszínen (a tudatban), ez a gondolat, mely már észlelhető, ellenőrizhető, kezelhető. A világirodalom egyik jeles alkotása ezt csodálatos szimbolikával mondja el. Saint-Exupery, A kis herceg című bájos és bölcs könyvében ír egy majomkenyérfáról.

 

    "Megjegyeztem neki, hogy a majomkenyérfák nem cserjék, hanem hatalmas, templomtorony nagyságú fák, és magával vihetne akár egy csordára való elefántot is: egyetlenegy majomkenyérfával sem bírnának el. ... Mielőtt megnőnek, a majomkenyérfák is úgy kezdik, hogy kicsinyek....

Nos, mint minden bolygón, a kis hercegén is voltak jó növények meg rossz növények: tehát voltak jó növényektől származó jó magvak meg rossz növényektől származó rossz magvak is. A magvak azonban láthatatlanok. A föld titkos mélyén alusznak, míg csak az egyiknek eszébe nem jut, hogy fölébredjen... akkor nyújtózik egyet, és először csak egy elbűvölő, ártatlan kis hajtással kezd félénken a nap felé kapaszkodni. Ha rózsa vagy retek hajtása, hadd nőjön kedvére. De ha rossz növényről van szó, mihelyt fölismertük, azonnal ki kell tépni. A kis herceg bolygóján pedig félelmetes magvak voltak: majomkenyérfa-magvak. A bolygó egész földjét megfertőzték. A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az ember későn kap észbe, soha többé nem bír megszabadulni tőle. Egyszerűen elborítja a bolygót. Átlyuggatja a gyökereivel. Ha aztán a bolygó túl kicsi, a majomkenyérfák meg túl sokan vannak, előbb-utóbb szétrobbantják.

    - Fegyelem kérdése - mondta egyszer később a kis herceg. Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is. Neki kell látnia, s annak rendje és módja szerint ki kell gyomlálnia a majomkenyérfákat, mihelyt mag tudja különböztetni őket a rózsáktól, mert amíg egészen zsengék, nagyon hasonlítanak egymáshoz. Igen unalmas munka, de igen könnyű....

    Néha semmi baj sem származik belőle, ha valamilyen munkát későbbre halasztunk. De mindig végzetes következményekkel jár, ha a majomkenyérfákról van szó. Tudok egy bolygót: lusta gazdája volt, figyelmen kívül hagyott három cserjét...

    Itt van, ezt a bolygót rajzoltam a kis herceg útmutatása szerint. Sosem szerettem az erkölcsi intelmek modorában írni; a majomkenyérfák veszedelmét azonban olyan kevéssé ismerik, és azt, aki netán egy kis bolygóra tévedne, akkor kockázat fenyegeti, hogy ezúttal kivételesen legyőzöm a viszolygásomat, és azt mondom: "Gyerekek! Ügyeljetek a majomkenyérfákra!" Azért dolgoztam annyit ezen a rajzon, hogy figyelmeztessem barátaimat egy veszélyre, melyet nem ismernek, noha régtől fogva ott leselkedik a sarkukban, akárcsak az enyémben. A tanulság, melyet nyújtok, megéri a fáradságot. Lehet, hogy fölteszitek majd a kérdést: "Miért nincs több ilyen nagyszabású rajz a könyvben, amilyen a majomkenyérfáké?" Erre egyszerű a válasz: "Próbálni próbáltam, de nem sikerült. Amikor a majomkenyérfákat rajzoltam, lelkesített az az érzés, hogy sürgősen kell cselekednem."

 

    Minden, amit a törvény parancsol az embernek, ésszerű, de gyakran hosszú következtetések után képes belátni ésszerűségét, és ezt is csak akkor, ha higgadt, szenvedélyektől mentes. Cselekedni vagy eldönteni, hogy nem teszem, gyakran gyorsan kell. Ilyenkor a törvény nélkülözhetetlen segítség. Még az is jó, ha valaki ismeri már magát, és saját törvényeket állít magának, hogy fáradtan vagy váratlan helyzetben is helyesen döntsön.

 

    A harmadik szint: Ha még mélyebbre hatolunk, a rossz gyökerét is megtaláljuk. Aki erre képes, már csírájában meg tudja akadályozni, hogy a majomkenyérfa élni tudjon, és veszélyeztesse a bolygót.

 

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

 

2011. február. 5. 21.37

 

Első hallásra a sóról és világosságról mondott két hasonlat úgy tűnik, pusztán jelkép. Ha így lenne, a föld sója itt azt jelenti, hogy Jézus tanítványainak, az a rendeltetésük, hogy az emberek közösségét Isten szemében értékessé tegyék jelenlétükkel, mert őket már az örökkévalóságra alkalmassá változtatta a "jó hír". A világ világossága pedig azt jelenti, hogy Isten üzenetét, a jó hírt (evangéliumot) hirdetve és követve, világosságot hordozzanak a világban Krisztus tanítványai. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a Bibliában a világosság szó jelentését, azt találjuk, hogy ez a szó nemcsak a jelképek területére tartozik, hanem a fizika, a metafizika, a misztika, az élettan és az erkölcs világában is valós értéket hordoz. Azt hiszem nem haszontalan betekinteni ezekre a területekre.

 

 

A bibliai teremtéstörténet azzal kezdődik, hogy Isten megteremti a világosságot. Nem szerencsés dolog a bibliai írásokban természettudományt keresni, de nagyon érdekes és a legújabb korból származó a következő felismerés, melyet DE BROGLIE, "Fizika és mikrofizika" című könyvében ír: "Ma már kísérletekből tudjuk, hogy a magában fennálló energia át tud menni az anyagi formából fénybe és viszont. Megvan a bizonyíték, hogy a fény és az anyag nem más, mint az energiának két különböző megnyilvánulása... A fény a leggyorsabb, legfinomabb és legkötetlenebb minden megnyilvánuló energiaforma között."

 

És ez a fizikus talán átlépve illetékességi területét, leírja még: "Ha szabad folyást engedünk képzelőerőnknek, akkor az idők kezdetén mindenképpen ott sejthetjük az isteni FIAT LUX -ot, a Legyen világosság! -ot. A lét elején csak a fény volt és semmi más. Ez a fény szülte azután folytonosan továbbhaladó sűrűsödésével az anyagi mindenséget, amint azt ma - hála a fénynek - láthatjuk. Egykor, az idők teljességében a mindenség talán visszatalál eredeti tisztaságához, amikor majd felbomlik, és újra fénnyé változik."

 

Mivel a fény az anyag ill. energia legtisztább formája, a legközelebb van ahhoz, amit mi láthatatlan, szellemi vagy lelki világnak nevezünk. Ezért is van, hogyha valamit megértettünk, azt szoktuk mondani: "megvilágosodott előttem", "felvilágosítottak" stb. Ugyancsak érdekes - nem is tudom milyen területre sorolható e jelenség - amit Moody Élet az élet után című könyvében ír azoknak az embereknek a tapasztalatáról, élményéről, akiket sikerült visszahozni a klinikai halál állapotából.

 

Röviden idézek a könyvéből:

"Az általam tanulmányozott közlésekben a leginkább bámulatba ejt az az elem, mely az egyénekre a legnagyobb hatással volt: egy nagyon ragyogó fénnyel való találkozás. ...Szokatlan megjelenési formája ellenére egy személy sem kételkedett abban, hogy ez a fény élőlény, Fénylény. Személyi tulajdonsága és félreismerhetetlen személyi jegyei vannak. Leírhatatlan szeretet és melegség árad a haldoklóra ebből a lényből......"

 

Mivel a világosság a legtisztább energia, a sötétség pedig ennek hiánya, jelképnek is nagyon alkalmas a kettő ellentétét erkölcsi értelemben használni. Ami bennünk erény, mint pl. a szeretet vagy igazmondás, az bizonyos értelemben energia és hatni képes. A hiányt, vagyis a bűnt pedig hiába palástolom, hatni a világban nem tudok, mert nincs energiám. A legnagyobb energiát erkölcsi értelemben az az ember birtokolja, akiben Isten iránti szeretet van. Ezért írja a nagy misztikus, Keresztes Szent János a következő sorokat:

"Az Egyháznak rendkívül hasznára szolgál csak egy csepp is az ilyen szeretetből. Végre is erre a szeretetre vagyunk teremtve. Akiben ez a szeretet megvolna, egyetlen tette fölérne korábbi ezernyi tettével...Isten mentsen meg benneteket attól, hogy a só megromoljék, mert akkor, ha külsőleg úgy látszik is, mintha történnék valami, alapjában véve munkátok semmit sem fog érni." (Szellemi páros-ének 359-360 old.)
   
Ezt értette meg Sík Sándor költő is amikor e kis verset megírta:

"Az Isten küld testvéreim tinéktek,
hogy sugarai eleven tüzét, amik arcáról a szívembe égtek,
sugározzam a testvéreknek csendesen szerteszét,
a testvéreknek, kik az éjben járnak,
az Isten küldött szentjánosbogárnak."

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

 

2011. január. 29. 10.37

 

A hegyi beszéd, melyet hét egymást követő vasárnapon olvasunk majd fel, Jézus tanításának legmarkánsabb része. A ma hallott rész, a nyolc boldogságról szóló, a bevezetés ehhez.

 

Erről írja Papini, a Krisztus története c. könyv szerzője: "a Beszédnek fényességgel fényeskedő előcsarnoka". Majd így folytatja:

    "A Boldogságokat....minden időkben félreértették, megcsonkították, megcsorbították, beszennyezték, elrútították, elsekélyesítették, összeroncsolták, kifacsarták."

Mahatma Gandhi ismerte Jézus tanítását, és ezt a megjegyzést tette:

    "Ha a hegyi beszédet olvasom, erős a vágyam, hogy keresztény legyek. De ha a keresztények életét látom, úgy érzem a hindu vallásban sem rosszabbak az emberek."

Alexis Carel, a híres francia orvos írta naplójába:
    "...S a papok? Tisztességes alkalmazottak, derék tudatlan emberek, akik a hegyi beszédet éretlen és gyerekes formulákká alakították át."
   

Ezek szerint van valami rendkívüli, valami megrendítő a hegyi beszédben, és joggal nevezte így valaki: "Isten országának alkotmánya"

Ne feledjük, hogy minden egyes mondat egy igazgyöngy, melynek önálló élete van, és itt a többi gyöngyszemmel együtt fel van fűzve egy láncra. Van azonban valami közös a láncra fűzött gyöngyszemekben. Nevezzük "szellemiség"-nek. Itt, most erről lesz szó.

Sokféle megközelítése lehet a hegyi beszédnek, itt hármat vázolok:
   
    a.) a középszerű emberé, aki saját gyengeségének mentegetésére használja fel. A világ ugyanis kemény kihívásokat állit mindenki elé. Aki ezeknek nem tud megfelelni, saját mentségére próbálja felhasználni Jézus tanítását. Pedig nem számukra kínált megnyugtató önáltatást Krisztus. Mert aki itt azt mondja: "boldogok a békességszerzők, az azt is mondja: "Nem békét hoztam, hanem kardot és tüzet. És szembeállítom az embert apjával, anyjával.."

    b.) a jámborkodó emberek ezt a beszédet akarják felhasználni, hogy az evilági értékeket álszentségből becsméreljék. Nem az ő álszentségüket igazolja ez a Beszéd. Mert a világnak vannak valós értékei. Ha nem lennének, bénítóan hatna a tudat. Krisztus pedig egyáltalán nem akarta bénítani az emberiséget az evilági tevékenységben. A talentumokról szóló példabeszéd miről szólna, ha nem arról, hogy képességeidet kamatoztasd!

    c.) A harmadik megközelítés a helyes. Ez a Beszédnek fent említett szellemiségét keresi. A kulcsot kell megtalálni, hogy valaki helyesen értse Krisztus Beszédét. Ez a kulcs a MENNYEK ORSZÁGA, az ISTEN ORSZÁGA - mint fogalom, mint élő, bontakozó valóság a világban, az emberben, az emberiségben. Ennek a bontakozó új világnak az értékrendje nemcsak messze felülmúlja a tapasztalati világnak megszokott értékrendjét, hanem egyenesen szemben áll vele. A tv-ből ismert filmek, sorozatok a megszokott értékrendet képviselik: gazdagság, kaland, erőszak stb. Ezzel állítja szembe Jézus azt az értékrendet, melyet az az ember képvisel és testesít meg, aki Isten országát építi. Isten országa bennetek van, köztetek van. (Lk 17,21)

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

 

2011. január. 22. 16.37

 

Jézus korában is volt vallás, és a valláson belül is voltak pártok. Jézus vallásos volt, gyakorolta is vallását, hiszen a zsinagógában nemcsak felolvasott, hanem prédikált is. De Jézus szabad ember volt. Minden jel arra vall, hogy a szertartásoknak nem tulajdonított nagy jelentőséget, de az eszme tisztaságának, az eszme hirdetésének annál nagyobb szerepet kívánt adni.

 

Az is nyilvánvaló, és éppen a mai evangélium is arról szól, hogy az általa felismert és képviselt eszmét sokakhoz el akarta juttatni, és ehhez társakra volt szüksége. Kik között keres társakat? Az egyszerű, és értelmes emberek között. Mert egy eszme akkor hatékony, ha egyszerű, ha a legegyszerűbb, de értelmes ember is képes felfogni. Az egyszerűséget pedig az egyszerű ember ismeri fel.

 

    Nézem a különböző TV csatornákon zajló beszélgetéseket, nem is a téma miatt, hanem tanulmányozás okán. Nagyon műveltek a műsorvezetők, és pereg a nyelvük, csak az nem mindig világos, hogy önmagát kívánja mutogatni (villogni kíván), vagy van ezen kívül más célja is. Máskor az nem világos, hogy van saját gondolata és véleménye is, vagy csak valakiket, mondjuk egy pártot képvisel.

 

    Az ökumenikus imahéten a különböző felekezetek püspökei és papjai együtt jelennek meg, és kerülik beszédjeikben azokat a vitás kérdéseket, melyek a történelem során elválasztották egymástól a felekezeteket. Úgy látszik, minden rendben van a kereszténységen belül egy hétig. Aztán minden marad ugyanúgy, ahogy korábban volt.

 

    Ha olyan egyszerű embereknek is módjában állna hirdetni az evangéliumot, mint Jézus halászai voltak, változna a helyzet, a világ. Ha szabad emberek hirdethetnék egy felekezet keretein belül az evangéliumot, érdekessé válna és vonzóvá egy istentisztelet. De ha a beszéd ugyanúgy be van öltöztetve egy felekezet ruhájába, mint maga a lelkész vagy püspök, és a ruha a beszéddel együtt "persona", azaz álarc, akkor az istentisztelet pusztán hagyományőrzés, gyakran üres és unalmas.

    Ha kristállyá szépült hitvallás helyettesíti az élő hitet, akkor nem mozdulnak a hegyek.

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011. január. 15. 16.37

 

Mi a bűn? Nem teológiai oldalról közelítek a kérdéshez. Valaki így fogalmazott: "Az élt élet és a tervezett élet közötti meg nem felelés alkotja a bűnt." Biztosan van ebben igazság, legalább részigazság. A lelkiismeretvizsgálatban felfedezzük, hogy kik vagyunk, mit akartunk tenni és mit tettünk.

 

Amikor beismerjük a bűnt, szembeállítjuk azt, amit csináltunk, azzal, amit akartunk vagy akarunk tenni. Tehát egyfajta meghasonlás a bűn. De nem olyan egyszerű a dolog, mert a bűnös is én vagyok, és aki lenni szeretnék az is én vagyok. Ami lenni szeret-nék, azzal talán jobban azonosulok, mint azzal, aki a bűnt teszi. Pál apostol is küzdött a kér-déssel:

"Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyű-lölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó, és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik ben-nem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen. A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm, de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz. Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől?" (Róm 7,15-24)

 

...

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011. január. 08. 16.37

 

Urunk megkeresztelkedésének eseményére emlékezünk ezen a vasárnapon. Nagyon sok kérdést vet fel ez az emlékezés. Mivel mindig keresnünk kell egy liturgikus ünnep vagy a Szentírásból idézett mondatok időszerűségét, a keresztelés, a keresztség jelen kérdéseivel is szembe kellene néznünk.

 

Erről mégis csak annyit mondok, hogy a lelkem mindig épül a kereszteléseken. Pedig 40 év lelkipásztori gyakorlata után már természetszerűen rutingyakorlat is a keresztelés szertartása számomra. Nem is kell már könyvet használnom, mert a szöveg rögződött.

 

Csak a szülők vagy hozzátartozók, elsősorban a keresztelendő édesanyjának szemét és arcvonásait kell néznem tapintattal, és a rutingyakorlat élővé válik, és a meghatottsággal kell küzdenem. Pedig az esetek többségében alig láttam a szülőket korábban templomban, és tudom, hogy ezután sem fogom őket gyakrabban látni, akárhány óra oktatást szánok is rájuk. Mindig csak az cseng a fülemben, amit az Úr mondott: "Aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül, aki nem hisz elkárhozik." A hit maga láthatatlan, ahogy az élet is láthatatlan, csak a megnyilvánulásai láthatóak egyiknek is, másiknak is. Miben nyilvánul meg a hit? Van, aki azt mondja: abban, hogy valaki kifejezi az egyház közösségéhez való tartozását. Nem részletezem, hogyan lehet ezt kifejezni a gyakorlatban. Csak annyit mondok, hogy a hit úgy nyilatkozik meg egy emberben, ahogy a szépség. Nem attól lesz valaki szép, hogy kozmetikushoz jár, és ad magára, ahogy mondani szoktuk. Az hat meg, amikor meglátom a hitet a szülők arcán, ahogy látom a szépséget a csecsemő egész lényén. Főként a szemek árulkodóak. Pál is így látta meg a gyógyulásra kész béna hitét. (ApCsel 14,9)

...

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2011. január. 01. 10.37

 

Jön Január, megy Január, kinek-kinek kedvébe jár, szánkót csusszant, ródlit lódít, gyermekekkel hógolyózik.   A kucsmáján, lám, mit látok, egy korai hóvirágot. Sorra sétál minden házat, s boldog újévet kívángat.

 

Kányádi Sándor: Jön január
(Részlet)

 

2010. december. 25. 14.04

 

Pilinszky János: A FÉNYESSÉGES ANGYAL IS Az égbolt elsötétedett. S akár a végítélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, a hangtalan meginduló és puha hóesésben, akár a fényes pelyhek is vigyázva földet értek, a fényességes angyal is, ő is a földre lépett.

 

Olvasom az evangéliumot, ezt a karácsonyi történetet, amit ma is hallottunk. Isten tudja hányszor hallottam vagy olvastam már gyermekkoromtól máig! Amikor elkezdem olvasni, valami azt súgja, hogy ezt már könyv nélkül is tudod, oda sem kell figyelni. Egyébként is már minden településen van élő vagy gyakrabban bábukból készített "Betlehem" és minden templomban is látjuk ezt gyermekkorunktól. Mindent tudunk a karácsonyról: a kis Jézus jászolban, mellette Mária és József, távolabb a pásztorok, az állatok és még távolabb a napkeleti bölcsek. Mi újat mondhat még a karácsony egy idős embernek?

 

    Elhatároztam, hogy most úgy olvasom el az evangéliumot, mintha először olvasnám életemben, minden előzmény nélkül.

Először is, ki az a Lukács, aki megírta ezt a történetet? Művelt antiochiai szír férfi, foglalkozását tekintve orvos. Jézus feltámadása után úgy 20 évvel megismerkedik a krisztusi tanítással és keresztény lesz. Pál apostolnak alkalmanként kísérőtársa. Nevéhez kapcsolódik a négy közül egy evangélium, egy változata Krisztus életének és tanításának. Amint evangéliuma elején írja, gondosan utánajárt mindennek, amit Krisztusról hallott. Ezek után nézzük mit ír Jézus születéséről!

 

Sajátos módon, de a korabeli szokást követve jelöli meg az időpontot.
A római császárt Augustust és szíriai helytartóját Quiriniuszt nevezi meg, akiknek urakodása idején az esemény történt. Krisztus születése után 527 évvel egy Dionisius Exiguus nevű szerzetes végzett ezek alapján számításokat, és számításai alapján írunk ma Krisztus születése után 2010-t.

 

Megtudjuk továbbá, hogyan kerülnek Jézus szülei, Mária és József Betlehembe, ahol a kis Jézus egy istállóban látja meg e világot, mivel nem találtak máshol szállást. Itt máris elakadok, ha arra gondolok, hogy Jézus születését a gondviselő Isten készítette elő. Nem is lehetett ez másképp. A prófétákkal évszázadokon keresztül ígérte ezt a születést. A próféták egyértelműen Dávid király leszármazottjaként jelölték meg a messiást. Emberileg gondolkodva azt mondhatnánk, hogy ez így illik. Illik, hogy a messiás a legnagyobb király későbbi utódja legyen vér szerint is. Igaz is volt, amit a próféták jövendöltek ebben a tekintetben. De mennyire félrevezeti ez a körülmény az emberi módon gondolkodó embert. Nemcsak a nép képzelte királyi palotába a messiást, de még az evangéliumból ismert napkeleti bölcsek is a királyi palotában keresik a zsidók királyát, akinek csillagát látták napkeleten. Tréfa vagy jól megfontolt szándék a gondviselő Isten részéről, hogy istállóban születik meg a messiás? Tovább vizsgálva a körülményeket, nagy következetesség fedezhető fel azokban. Józsefről a hagyomány úgy szól, hogy ács volt. Mária sem királynő, hanem ahogy magát nevezi "az Úr szolgáló leánya". Annyi biztos, hogy Jézus szülei a legegyszerűbb emberek közül valók.

 

   Mi erre a magyarázat? A Názáreti Jézus emberi egyszerűsége, mely hitelesíti azt az embert Isten hasonlóságára formáló tanítást, mely felülmúlhatatlanul igaz eszmét hordoz és kínál minden kor emberének. Teljes az összhang Krisztus tanítását, születésének körülményeit és emberségét illetően.

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2010. december. 18. 13.04

 

"Nem értitek a dolgot! Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon." De ezt nem magától mondta, hanem mint főpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért. (Jn 11,49-51)

 

Létezett-e egy ember is, aki úgy látta, képzelte volna beteljesedését Izajás próféciájának, ahogy az megtörtént? Ebből pedig következik, hogy ma se emberi elképzelések szerint várjuk Isten gondviselésének jeleit megjelenni világunkban.

Isten gondviselésének, jelenlétének ma is megszámlálhatatlanul sok jele van, és egy példát választottam arra, ahogyan ma megjelenik Krisztus egy ember személyében, annak tehetségében és tevékenységében. Hozhatnék példát a katolikusok által jól ismert szentek életéből is, de szándékosan olyan embert választottam, aki nem katolikus, de Krisztus buzgó követője. Azért is választottam őt, mert a legszegényebbek közé tartozott, de embertársai lelkének üdvéért áldozta életét. Betlehemi fuvallatot érzek, ha az alábbiakat olvasom.

 

Benedek Elek, A magyar történelem nagyjai című könyvében Szenczi Molnár Albert életének, munkásságának bemutatását így kezdi: "Megindult szívvel állok Szenczi Molnár Albert előtt, akinek egész élete egy nagy harc a nyomorúsággal, s e harcnak közepette szakadatlan munka a már gyermekifjú korban maga elé tűzött cél szolgálatában: gazdagítani elmaradott nemzetének szegény irodalmát."

 

Nem fér el egy prédikáció keretében az eseményekben rendkívül gazdag élet. Egy két jelentősebb epizódot tudok csak itt kiemelni. Kora a XVI. század, törökdúlás Magyarországon, 15 éves háború Európában.
Albert 10 éves korában kezd tanulni a szenci protestáns iskolában. 12 éves, amikor meghal az édesanyja. Hatan vannak testvérek. Édesapja egy vándordiákra bízza, aki egy csapat kisebb-nagyobb diákkal elviszi őt világot látni. Igy kerül Göncre, ahol Károli Gáspár a lelkész, aki akkor fordítja magyar nyelvre a teljes Bibliát. Másfél esztendeig tanul Göncön. Ekkor a vándordiák, akire nevelését apja bízta, váratlanul meghal. Albert ekkor 14 éves. Ezentúl egyedül folytatja útját először Debrecenbe. Szolgadiák volt Debrecenben, takarította a jobb módú diákok ruháját, szobákat söpört, tüzet rakott, ebéd után mosogatott. Így tanult abban az időben és még később is hosszú időn át sok szegény, de tehetséges diák a kálvinista kollégiumokban. Majd Károli Gáspár ajánló levelével nekivág a világnak pénz nélkül, gyalogszerrel. Több német városban tanul, és közben meg kell keresnie a megélhetéséhez szükségeset. Közben magyar nyelvre fordítja Tostanusnak, Lelki iskola című imádságos könyvét, és kinyomtatja azt. Hozzákezd a magyar-latin szótár szerkesztéséhez és kiadásához is. Öt hónap alatt elkészíti a latin-magyar szótárt, és egy hónap alatt elkészti a magyar-latin szótár szerkesztését. Amikor a könyv megjelenik, híres német tanárok és tudósok versekben üdvözlik a magyar tudóst. Első az üdvözlők sorában Ritterhausen, ki lelkesen magasztalja Molnár hazaszeretetét. Ő maga ezt írja a könyv előszavában: "Kétségkívül csodálkoztok, hogy éppen én készítettem nektek magyar-latin szótárt, akit Magyarországon kevesen ismernek, aki sok éven át a hazától távol voltam, s nagyrészt Németországban nevelkedtem. De megszűntök csodálkozni, ha okaimat megértitek. Abban a családban születtem, amelyben a régi magyar nyelv romlatlanul maradt. Ősöm erdélyi székelyek nemzetéből származott, akik azzal dicsekszenek, hogy náluk a magyar nyelv tisztább."

 

Énekelhető magyar nyelvre fordítja a zsoltárokat, melyek nagy részét ma is megtaláljuk a kálvinista énekeskönyvekben. Kijavítja a Károli féle Bibliát, és kis formátumban kinyomtatja, hogy minél több ember kezébe kerülhessen. Két év szorgalmas munkájával elkészít egy magyar nyelvkönyvet. A zsoltáros könyvhöz csatol egy katekizmus fordítást is.

Megnősül, hazaköltözik, lelkészkedik. Szegénységben, nyomorúságban kezdte pályáját, ez kísérte végig kegyetlen hűséggel egész életén. Nem tudjuk mikor halt meg, sírját sem tudjuk hol van.

Benedek Elek így fejezi be: "Csodálatos nagy lelkierő, megható, felemelő hazaszeretet lakozott ebben az emberben. Ha protestáns templomba mentek, s lelketek a zsoltárok szárnyain száll az ég felé, szálljon kegyelettel Szenczi Molnár Albert nemes dicső alakja felé is: az őreá való emlékezés az ifjú lélek termékenyítője, nagy elhatározásokra, Istennek, embernek tetsző munkás életre serkentője."

A kegyelem kedveli az egyszerű, szegényes, de tiszta és áldozatra kész lelkeket.

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2010. december. 11. 13.04

 

A mai olvasmányhoz is, a szentleckéhez is jól kapcsolódik a mai evangélium. János tanítványai is türelmetlenek, és ha nem is ordítva és toporzékolva, de nyugtalanul és elégedetlenül kérdezgetik Jánostól: "Mikor jön már a Messiás, akiről azt mondtad, hogy már közel van érkezése?"

 

Lehet, hogy Jánosban is volt valami bizonytalanság az idő múlása és a jelek kedvezőtlen alakulása miatt. Mégis inkább illik a próféta bölcsességéhez az a gondolat, hogy kérdezzétek meg őt magát, a Messiást. Ezért küldi tanítványait Jézushoz. János börtönben van, ami számára olyan, mint ősei számára a babiloni fogság volt. A börtönt nehéz jó jelnek tekinteni még akkor is, ha valaki próféta. Istent, a Messiást szabadítóként várja az emberi lélek.

 

Bizonytalanná válhat-e egy olyan igaz próféta, mint Keresztelő János? Romano Guardini így válaszol erre a kérdésre:

"Úgy gondoljuk, hogy a Szentlélek elragadta, és ezentúl ingadozás nélkül áll meggyőződésében. A valóságban a próféta életét mindenféle vihar rázza, és meg van terhelve mindenféle nyomorúsággal. Néha a Lélek minden emberi magasságon túlra viszi. Ilyenkor titkokat lát, és olyan erő van benne, amely a történelmet ki tudja emelni sarkaiból. Néha pedig sötétségbe és tehetetlenségbe zuhan, akárcsak Illés, amikor a pusztában a fa alá vetette magát és a halált kívánta."

 

Jézus elgondolkodik a kérdésen. Nem azért, mert arra nehéz válaszolni, hanem azért, hogy miért teszik fel a kérdést, akik kérdeznek. Kész a válasszal, egy a Messiásról szóló próféciára utal, amit ma hallottunk is Izaiás könyvéből. Ezután gondolkodásmódjuk mögé látva Jézus is megkérdezi tőlük, hogy miért lettek János tanítványai. A kérdésnek emberismeret az alapja. Ugyanis az ember, ha vár valamit vagy valakit, vágyaiból, tapasztalataiból, addig szerzett tudásából és még ki tudja mennyi elemből összerak ösztönösen egy képet, és annak alapján ítéli meg, hogy várakozása beteljesült-e vagy nem. Minden ember mindenféle várakozására jellemző ez a mód. Ezért csalódik rendszeresen az ember. Az embert a vágyai vezérlik, és a vágyak sólyomszárnyon szállnak - ahogy Petőfi is fogalmaz, Távolból című versében.

 

Ezek után joggal foglalkoztat még két kérdés. Az egyik: jó-e az, ha az embert vágyai vezérlik? Erre a kérdésre könnyű a válasz. Jó, mert a vágyak valóban fel tudják emelni az embert a földről, a sárból. Börtönben élne az ember, ha nem tudna szárnyalni. Ami szép az emberi küldetésben, az éppen a szárnyalás. E képesség nélkül nem lenne költészet, művészet, szabadság és szerelem. Mi maradna akkor? Csak a verseny és az erőszak. De talán még ezek sem maradnának, mert ezeknek sem lenne indítékuk.

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2010. december. 4. 20.04

 

A próféták képekben szeretnek gondolkodni és beszélni. Jó átállni a képekben gondolkodásra, ha érteni akarjuk üzenetüket. A mai olvasmányok képei között az útépítés minden korban jól ismert képe uralkodik. Nézem, nézem az utakat, és életre kelnek, beszélnek.

 

 

Ha most elidőztünk a hadi utaknál, az evangéliumban megszólaló Keresztelő Szent János útjaira lépve, hegyre fel, völgybe le haladva, Michel Quoist-val beszélgetek. Megkérdezi: (tőlem vagy tőled, mindegy): Tudod-e, mik azok a hegyek-völgyek a lélek birodalmában? "Tudod-e, mitől szenvedsz leginkább?

A kielégületlenség, súrlódások és ellentétek miatt, amelyek fennállnak aközött:

Amit kívánsz, és amit birtokolsz
Ami lenni szeretnél, és ami vagy
Amit tudni szeretnél, és amit tudsz
Boldogságvágyad, és azok elérhetetlensége
Erkölcsi nagyság utáni vágyad, és elégtelenséged
Szeretetszomjad és szeretetkudarcaid
Amit kívánsz, a végtelen, a végtelen pedig Isten.

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

 

2010. november. 27. 18.04

 

Ébredj ember! Ha pedig ébren vagy, akkor virrassz! Ez a felszólítás adja az ádvent hangulatát, fogalmazza meg üzenetét.

 

Egy ének, ha gyakran azonos körülmények között hallgatjuk, egy idő után reflex-t vált ki. "Ébredj ember, mély álmodból.."- a hajnali misék kellemesen zsibbadt, álmosan ébredő testi állapotát idézi. Az is kábaság, de itt másról van szó. Ébredj abból a kábaságból, melybe a megélhetésért folytatott mindennapi harc űz. Ébredj abból a kábaságból, melybe mindennapi konfliktusaid elől menekülsz. Ébredj abból az álomból, melyben a múlandó javak gyűjtését tekinted életed céljának. Ébredj abból az álomból, melybe azért menekülsz, hogy gyermek maradhass, aki legszívesebben önfeledten játszik, és nem ismeri még fel boldogító küldetését, életének értelmet adó feladatait.

Álmodj ember!
Ugyanakkor a prófétai írások idézésével álomba ringat az advent. Álmodj ember a messiási korról, amikor nem lesz háború, amikor fegyverek helyett ekevasat és sarlót gyártanak mindenütt. Erről szól a mai olvasmány is, melyet Izajás próféta fogalmazott kb. 2700 éve. Meggyőződésem, hogy valahol mélyen a tudat alatt ismerjük azt az életállapotot, amiről éber tudattal csak álmodni vagyunk képesek. Az ember nem képes álmodni arról, ami nem létezhet. De nem elég álmodni a szépet, a jót, az igazat. Létre kell hozni lényemben, és ezáltal a világban. Ha a világgal próbálom kezdeni, a világ ellenáll. Ha saját lényemen kezdem a szép, a jó, az igaz megvalósítását, ébresztését, a világ megadja magát és beépít magába.

Rettegj ember!
Igen, ez a harmadik arca az ádventi hangulatnak, üzenetnek. Rettegj, mert közel a világ vége, közel az ítélet napja. A mai evangélium pl. a vízözön pusztítását idézi fel, mondván, hogy az emberek ma sem érzékelik, milyen közel a fenyegető veszély. Hajlamosak vagyunk arra, hogy pl. a természeti katasztrófákat jelnek tekintsük. A katasztrófák pedig érkeznek időről-időre.

...

Miközben azon gondolkodom, mi az örök mérték, Babits Mihály szólal meg emlékeim szendergő világában:
"Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat! Oly hazáról álmodtam én hajdan, mely nem ismert se kardot, se vámot, s mint maga a lélek, oszthatatlan. Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat, mely nem szorul fegyverre, se vértre, mert nem holt rög, hanem élő lélek." (Az igazi ország)

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

 

2010. november. 20. 13.04

 

A feszület természetes környezete az, amit a mai nap evangéliuma szemünk elé állít. Emmánuel! Velünk az Isten! - hangzik a gyakran nehezen hihető üzenet. Nehezen hihető, mert a szemünk egy mérhetetlen kínokat átélt test halotti mozdulatlanságát és tehetetlenségét látja.

 

Ott van a keresztek, a kivégzések, a törvényes büntetések vérmezején a nép, ott van. Mit tesz? Bámészkodik. A tekintélyesek, a nép vezetői, a bírák is ott vannak. Mit tesznek? Gúnyolódnak. Erejük, hatalmuk teljét vélik élvezni, amikor halálba küldték azt, akitől féltették hatalmukat, akitől féltették a vezetésükre bízott népet. Ott vannak a fizetett hóhérok is, a rend őrei, a katonák, és bizonyára hivatali kötelességből ecettel kínálják. Mi más okból volna ott ecet? A vadállat viselkedik úgy, amikor utolérte, és leterített áldozatát. "Na, mozdulj, ha bírsz! Mozdulj, ha mersz!" Ezt mondja elégedetten a vadállat, miközben lihegve piheni ki harci kedvének fáradságát áldozata mellett. No, igen, ott van a felirat is a legyőzött, a halálra ítélt feje fölé szegezve. Egy gyilkosságot mindig meg kell indokolni: féltem, éhes voltam, nem voltam magamnál. Érthető mindegyik, talán még igaz is. Mégis tragédia lenne minden halál, ha végérvényesen igaz lenne, az lenne, amit mutat.

 

Az élet felfoghatatlan gazdagságát jelzi a hármas kereszt. Középen egy igaz ember. Középen a Messiás. Középen a király. Középen az Isten választottja. Jobbról is egy kereszt és balról is egy kereszt. A látvány mindhárom keresztfán ugyanaz. Mégis, jobbról is kontraszt, balról is kontraszt, mert az a két ember lator, a közjó mindenki által, sőt saját bevallásuk szerint is jogosan elitélt ellenségei. Mégsem ugyanaz a képlet jobbról, mint balról. Középre néz mindkettő, és másképp lát az egyik, másképp a másik. Az egyik fölmegy, a másik nem.

 

A feszület legalább kétezer éve sokfelé látható, és ugyanazt hirdeti. A feszület természetes környezete is minden időben ugyanaz. Minden oldalról, mindig csak egy részlet látszik a teljes képből, és minden részlet más és más. A történelem során, adott történelmi körülmények között és azok hatására valakinek a figyelme a táblára terelődött, amelyen négy szóból álló mondat áll. A négy szó között az egyik a király szó. Ezen a szón akadt meg valakinek a tekintete, és így született egy ünnep, Krisztus Király ünnepe. Ki volt az a valaki, és milyen történelmi háttérben tekintett a keresztfára és az azon elhelyezett táblára? Röviden a következőket tudhatjuk meg:

 

XI. Piusz pápa 1925-ben rendelte el az Egyházban Krisztus királyságának ünnepét. Ki volt XI. Piusz pápa? 65 éves tudós történész, amikor 1922. február 6-án megválasztják pápának. Milánó környéki jómódú családból származott. A római Gergely egyetemen három doktorátust szerzett. 1918-ig, (61 éves koráig a milánói Ambrosiána könyvtárában, illetve a Vatikáni Könyvtárban dolgozott, mindkettőnek igazgatója is volt. A paleográfia (a régi írásokkal foglalkozó történeti segédtudomány) szakértőjeként vált ismertté. 1918-ban varsói nunciussá nevezték ki, majd Milánó érsekévé. 1870 óta ő az első pápa, aki megjelent a Szent Péter-székesegyház erkélyén, és onnan áldást osztott.

Pápai szolgálatának célja a kereszténység társadalmi aktivizálása volt. Jelszava: "Krisztus békéje Krisztus országában". A világiaknak az apostolkodásba való bevonására megalapította a Katolikus Akció (Actio Catolica) szervezetét. Legjelentősebb enciklikája a Quadragesimo anno (a Rerum novarum negyvenedik évfordulójára adta ki), melyben megerősítette az egyház társadalmi és szociális elkötelezettségét. Aláhúzta a magántulajdon kettős, egyéni és társadalmi jellegét.

Egyre többet kellett foglalkoznia az első világháború (1914-1918) és az 1929-1933-as gazdasági világválság következményeiként megerősödő totalitárius rendszerek kihívásaival. 1937. március 14-én német nyelvű "Mit brennender Sorge" kezdetű enciklikájában a náci Németországot fajgyűlöletével és újpogányságával, 1937. március 19-én Divini Redemptoris kezdetű enciklikájával a szovjet rendszert ítélte el.

A könyvtárak mélyéről előkerült görnyedt, kicsi tudós sokat tett az egyház buzgóságban és energiában való megerősödéséért, közben jól ítélte meg a világhelyzet alakulását is, ezért pápasága jelentős szakasza az egyháztörténelemnek. (Hangay Zoltán: A pápák könyve)

Történelmi háttér egy oldalról:

 

Az egyházi állam XVI. Gergely pápasága óta (1830) túlélte önmagát, és csak a nagyhatalmak támogatásának köszönhette további fennállását. XVI. Gergely és IX. Piusz vaksággal megvert államkormányzata annál abszolutisztikusabb, reakciósabb és korruptabb lett, minél inkább a végéhez közeledett. 1870. szeptember 20-án az olasz királyság csapatai vették birtokukba Rómát. IX. Piusz ezután a "Vatikán foglyának" tartotta magát és az 1871-es ún. garancia törvényt is elvetette, pedig ez a pápa szabadságát, hivatalának gyakorlását, fenségjogait, anyagi kárpótlást stb. biztosított. Az ún. "római kérdés" csak az 1929-es lateráni szerződéssel ért véget, mikoris XI. Piusz pápa lényegében az 1871-es garancia törvényt elfogadta.

 

Visszatérve az evangélium által megőrzött képhez, marad egy feladatunk. Azon a képen valahol megtalálom magamat, mindenki megtalálja magát, de jó szem kell hozzá, mert belülről kell felismernem magam, miközben a középen álló keresztfára tekintek. Milyen részlet ragad meg legjobban?

 

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

 

2010. november. 14. 16.04

 

A kereszténység úgy született, hogy közelinek tartotta és hirdette a világ végét. De nemcsak a kereszténységet foglalkoztatta ez a gondolat. Josephus Flavius zsidó történetíró, Arhceologia Iudaica c. könyvében pl. ezt írja.

 

"Ádám harmadik fiának, Séthnek a gyermekei mind jólelkűek voltak, megőrizték az ország békéjét, és boldogan éltek. A csillagzatok ismeretére támaszkodtak, és meghatározták az égitestek pályafutását. Hogy felfedezéseik rejtve ne maradjanak, és hogy elterjedésük előtt veszendőbe ne menjenek - mivelhogy Ádám meghirdette minden dolog pusztulását egyszer tűz, másodszor pedig özönvíz által -, azért két oszlopot emeltek: az egyiket égetett agyagból, vagyis téglából, a másikat pedig kőből. Mindkettőre felrótták tudományukat, hogy ilyen módon, ha a téglaoszlop a víz hatalma folytán megsemmisülne, a kőoszlop őrzi meg a feliratokat az utókor számára. Tűz általi pusztulás esetén pedig a téglaoszlop őrzi meg a feliratokat. A végén hozzáteszi: Ezek az oszlopok ma is láthatók Sziridu földjén." (Várkonyi Nándor, A Sziriát oszlopai)

 

Platón, az egyiptomiak hagyományát jegyezte fel Timaiosz c. művében. Ott ezt olvashatjuk: "Sokszor és sokféle módon pusztultak már el az emberek. Leggyakrabban tűz és víz által. Időnként nagy tűz semmisít meg minden földi lényt. Vizözön is sokszor pusztított már. A pusztulás azonban megújulással, újrakezdéssel jár együtt. A világ időnként őstűzben hamvad el, azután újraalakul."

Az ószövetségből ma hallottuk Malakiás próféta jövendölését erről a tűzözönről. Dániel könyve tartalmaz bőségesen homályos jövendöléseket, az újszövetségi írások közül is több. A második Péter levélben pl. ezt olvassuk: Eljön az Úr napja, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elpusztulnak, az elemek megolvadnak a hőségben, s a föld és rajta minden alkotás tűzben ég el. Majd így zárja a jövendölést: Mi azonban új égre és új földre várunk, mely az igazság otthona."

1595-ben Velencében egy bencés szerzetes, Arnold Wion, Lignum Vitae címmel kétkötetes könyvet adott ki. Benne említést tesz az öt évszázaddal korábban élt Szent Malakiás írországi szerzetes jóslatairól, melyek szerint 2012-ben a Vatikán meg fog szűnni, felszámolódik, s az általa képviselt vallás sem viseli többé a római jelzőt. Nem a kereszténység végét jelzi ez, még csak nem is a katolikus hagyományok megszűnését, hanem az évezredes központi vezetés végét. Malakiás próféciáiban 1143-tól, II. Celesztin megválasztásától a 2012-es évig bezárólag pontosan 111 pápát említ. Szent Péter apostol utódai közül az utolsót Gloria Olivae (Az olajfa dicsősége) névvel illeti, aki II. János Pált fogja követni.

Vajon mit jelenthetnek a rájuk jellemző nevek? Csak találgatni lehet. Nehezen érthetők a természetüknél fogva homályos jóslatok. A próféták ugyanis mintegy tükörben látják az eseményeket, tehát nem az idő dimenziójában, hanem egy síkban mindent. Másrészt nem magukat a jövőben bekövetkező eseményeket látják, hanem az erővonalakat, melyek nyomán az események majd történnek.
Szent Malakiás próféciáihoz hasonló jóslatokat Nostradamusnál is találhatunk.

 

Lehet-e látni a jövőt hosszú távon? Lehet-e valami valós alapja ezeknek a jövendöléseknek? Az tény, hogy az emberek túlnyomó többsége mindig hitt a jövendölésekben. A pszichológia magyarázatot is ad rá.

Jung, a nagytekintélyű svájci pszichológus az emberi elme tudattalan szférájának létével magyarázza a jövendölések hátterét. Az emberek, nemcsak a ma élők, hanem a valaha éltek látszólag különálló lények, de elméjüknek a tudattalan szférája közös. Ebben a tudattalan szférában általános emberi, ősi képek szunnyadnak. Ezek álomban rendszeresen előjönnek, és a tudat képes belőlük valamit megragadni. Kivételes esetben nemcsak álomban, hanem "éber" állapotban is a tudat elé kerülnek ezek az ősképek, melyeknek erővonalai vannak, és ezek is képek formájában jelentkeznek. Akinél ez jelentkezik, arról mondják, hogy látnok vagy próféta.
Jóllehet általános emberi jelenség az élet, a világ újjászületésének hite, de a kereszténységre különösen jellemző a közeli világ-vége érzése, az istenítélet türelmetlen várása, amiben benne van a világ újjászületésének reménye is. Miért jellemző ez különösen a kereszténységre? Egy példával válaszolok, melyben tömören van örömhír is.

 

Egy öreg pap írásait sorozatban közölte a második világháború előtt a Szív újság. Egy alkalommal arról írt, miért cserélte ki a temetőben lévő nagykeresztet, melyre az volt felvésve: "Irgalmas az Isten." Ott ő leírja, miért zavarta őt ez a felírás, de itt most nem mondom el. A lényeg az, hogy új nagy fakeresztet készíttetett, melyre már ez volt vésve: "Igazságos az Isten." Az első keresztények saját bőrükön érezték a földi élet igazságtalan voltát. Örökre belevésődött a keresztény tudatba, hogy eljön, el kell jönnie az igazság napjának. És ez igaz.
Én mégsem cseréltem volna ki azt a keresztet, melyre az volt vésve: "Irgalmas az Isten!"
Ha szabad kérni, mindenki kérdezze meg magát: én mit látok szívesebben a keresztfán: "Irgalmas az Isten!" vagy "Igazságos az Isten!"

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

 

2010. november. 07. 8.38

 

A mai evangélium fő kérdése: feltámadnak -e a halottak, van-e a halál után másik élet? Ha van, akkor a makkabeus anyának van igaza, ha nincs, akkor a szadduceusoknak. Pál apostol is foglalkozik a kérdéssel, amikor így ír: "Mit használ nekem, hogy Efezusban - emberi módon szólva - vadállatokkal küzdöttem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor "együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk". (1Kor 15,32)

 

Az evangélium azért kapcsolódik az olvasmányhoz, mert az olvasmányban is, az evangéliumban is a feltámadásról esik szó. Azért is kapcsolódik a kettő, mert a szadduceusok olyan világnézetű emberek voltak, akiknek nem volt fontos a vallás, a hagyomány, a haza és egyéb ilyen idealisztikus értékek. Ők "realisták" voltak, szemben a makkabeus anyával. Ők adott történelmi korban látták, hogy a római nép erős, nagy nép, az övék kicsi nép. Látták, hogy a római katonáknak komoly fegyvereik vannak, nincs esély velük szemben. Látták, hogy a rómaiak is vallásosak a maguk módján, miért ne vehetnék át a vallásukat? Látták, hogy a rómaiakkal békességben lehet élni, csak adót kell nekik fizetni.

 

Látták, hogy a római szokások is régiek, mint a zsidó szokások, ugyan miért kellene ragaszkodni a sajátjukhoz? Látták, hogy a sertéshús éppoly ízletesen elkészíthető és ehető, mint a birkahús, ugyan miért kellene különbséget tenni köztük elvi alapon? Látták, hogy a rómaiak is emberek, de angyalokat még nem láttak, és nem beszélnek róluk, de beszélnek istenekről. Látták, hogy római és zsidó egyaránt meghal, de a halálból még sem római, sem zsidó nem tért vissza az életbe.
Ezek a szadduceusok sokan voltak, és őrültnek tartották a másik pártba tartozó, a másik világnézetet valló embereket, a farizeusokat. A farizeusok emberszabású állatnak tartották a szadduceusokat. Ez a két párt ma is létezik. Az emberek egy része az egyik világnézethez, életszemlélethez tartozik, az emberek másik része a másik világnézethez tartozik. De úgy is mondhatjuk, hogy az egyes emberben hol az egyik, hol a másik világnézet uralkodik.

...

Pál apostol sem tud kézzel fogható bizonyítékot nyújtani a feltámadás tényéről, de érzi, hogy foglalkozni kell a kérdéssel. Ezért így folytatja: "De - kérdezhetné valaki - hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek majd elő? Ostoba! Amit elvetsz, nem hajt csírát, hacsak el nem rothad. Amit elvetsz, még nem növény, az csak azután fejlődik, hanem puszta mag, például búzaszem vagy más egyéb. Isten testet ad neki tetszése szerint, minden magnak neki megfelelő testet. (1Kor 15,35-38)

Ez a gondolat egybecseng Jézusnak azzal a tanításával, amikor közel látva saját testi halálát, ezeket mondja: "Ne nyugtalankodjék szívetek!... Elmegyek helyet készíteni számotokra." (Jn 14,3)

Képeket idézhet számunkra e kijelentés. A fészekrakó madarak munkája lélekemelő, mert a jövőről szól. Ők is helyet készítenek, hogy az éhes lények számára pusztán ételnek látszó tojásokból titokzatos módon új élet fakadjon, új élőlények jelenjenek meg. A földműves őszi és tavaszi munkáját is felidézheti bennünk. Ő is helyet készít a magvak számára, hogy a földbe temetve azokat, új élet támadjon bennük és általuk.

Ilyen tojások és magvak vagyunk mi is fizikai-testi életünkben. "A bölcs az, aki a tojásban már látja a sasfiókát" - írja Anthony de Mello. Ez a "látás" a fenti kérdésre adott válasz kulcsszava. Látni lehet a fizikai világhoz tartozó testi szemmel, de látni képes az emberi szellem is. Ez a szellemi látásmód más néven a hit. Ez a hit nem vélekedés, nem tekintélyelv alapján elfogadott tantétel. Ez olyan látás, mely hegyeket mozgató energiát hordoz.

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

 

2010. november. 01. 9.38

 

"Ó hányszor kell a sírra néznünk, Hogy vigasztaljuk önmagunk, Dobjuk el a tettető álarcát: Ma ünnep van, ma sírhatunk."   /Ady Endre: Halottak napján/ .

 

Halottak napján minden töprengő emberben felmerül a kérdés: miért olyan rövid az élet és miért a halál. Még a hívő is felteszi a kérdést: A bölcs és mindenható Isten nem lett volna képes halál nélküli életet teremteni? A jóságos Mennyei Atya nem óvhatta volna meg gyermekeit a halál tragédiájától?

 

Nem azért beszélünk a halálról, hogy elvegyük a kedvet az élettől, vagy megrontsuk az ízét annak a kevés örömnek, ami az embernek osztályrészül jut itt a földön. Hanem mert a Biblia egész terjedelmében evangélium = örömhír. Akkor pedig kell, hogy a halálról szóló igehirdetés is örömhír legyen.

Nézzünk hát merészen szemébe ennek a kérdésnek: miért a halál?

2010. november. 01.

 

A Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja. .

 

Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek

 

Mindenszentek és Halottak napja az ember életének egyik legfontosabb, egészen soha el nem feledhető valóságára világít rá. Pilinszky János félelmes látomása a Harbach 1944 című versében a halál felé vánszorgó foglyok végeláthatatlan menetét idézi fel: "...fogadásukra már készen, / akár egy megnyíló karám, / kaput vadul széttaszítva / sarkig kitárult a halál".

 

Pilinszky a háború és a lágerek borzalmát idézi fel. A halálmenet azonban végeláthatatlanul tart a történelem folyamán. Mindig újak csatlakoznak hozzá, mindig mások tűnnek el belőle. Egyikünk sem maradhat ki a sorból, egyikünk sem szökhet meg belőle, nem térhet más útra, legyen akár kisgyerek, akár fiatal, akár aggastyán. A különbség legföljebb annyi, hogy minél fiatalabb valaki, annál kevésbé érzékeli, hogy hová vezet ez az út: viszonylag sokáig lehet vidáman és önfeledten sétálgatni rajta. Előbb vagy utóbb azonban mindenki rádöbben, hogy útja véget ér. Ahogy az előtte járók mind kihulltak a sorból, úgy fog eltűnni egyszer ő is.

 

Előrehaladva életünk útján egyre több emberrel találkozunk. Az útitársak különböző, időnként talán változó összetételű csoportokban haladnak előre. Egyszercsak eltűnik mellőlem valaki, aki hosszú ideje, talán születésem óta életem része volt, mélységes szeretetben. A világom szinte összeomlik, értelmét veszíti nélküle, egész bensőm feljajdul a veszteség fájdalmában. Ha nincs többé az, akit szeretek, hiánya pótolhatatlan. Az igazi szeretet a személynek abban a mélységében gyökerezik, amelyben mindenki csak ő maga, egyetlen és pótolhatatlan. Szeretteim halálával szívemnek egy-egy darabja (vagy egésze) is elhal - vagy inkább átkerül a holtak világába.

 

Életünk során egyre inkább együtt élünk a halottainkkal. A Halottak napja ennek a halálon átívelő szeretetnek az ünnepe. A Mindenszentek ünnepe ezt alapozza meg a feltámadásba vetett hitben. Hisszük, hogy a megholtak is élnek, csak másként: istenibben és teljesebben, mint mi, halandók. A történelem nagy halálmenete nem a pusztulás, hanem a beteljesülés felé tart. Reméljük, hogy a szentek közösségébe jutottak, és hogy közösségben lehetünk velük már most, múló életünk folyamán is.

 

November 1-én, hétfőn, Mindenszentek napján csak reggel 7 órakor lesz szentmise. A halottak napi szertartás ezen a napon, hétfőn délután 3 órakor kezdődik mindkét temetőben. Utána sírszenteléseket végzünk, amit ott helyben lehet kérni. November 2-án, halottak napján az esti szentmisét elhunytjainkért ajánljuk fel, utána imádságos megemlékező szertartás lesz az elhunytakról a templomban.

2010. október 30. 13:04

 

Miért éppen Zakeushoz tér be Jézus? Akit nagyon erősen néznek, rendszerint megérzi, hogy nézik. S néha épp a legapróbb, legbohókásabb Zakeushoz tér be vendégnek, mert az nézte a legkitartóbban a maga porlepte útszéli fügefájáról. Felmásznék-e én egy fügefára, hogy lássam Jézust akkor, amikor sokan szemtanúi lesznek, hogy egy felnőtt ember fára mászik, és kinevetik? Eljátszottam a gondolattal, és több, általam ismert vallásos embert elképzeltem, amint mászik a fügefára, de nem sok ilyen van.

 

"Zakeus a fügefán" ezen a címen írt Rónay György, a Vigília egykori főszerkesztője 39 évvel ezelőtt, 1971-ben egy könyvet. Puszta véletlen, de éppen ebben az évben kezdtem a papi életpályát, és mint kezdőnek, szükségem volt jó gondolatokra, evangéliumkommentárokra. Ez a könyv azon kevesek közé tartozik, amelyeket azóta is szívesen újraolvasok. Most különösen időszerűnek találtam újraolvasni, mert a könyv előszavában bevallja, miért választotta ezt a címet: Zakeus a fügefán.

 

"Zakeus fölmászott a fügefára, hogy szemtől szembe lássa Jézust. Én sem csináltam egyebet ...jól-rosszul a fügefámra kapaszkodtam, eléggé az útfélen, de azért még talán elég közel ahhoz, hogy az ágak közül "látni" lehessen. ...S ha azt, amit láttam, sikerül elmondanom, másokkal is láttatnom: többet a magam zakeusi mivoltában nem kívánhatok."
Az író is végigjárta a Szentföldet, azokat a helyeket, ahol az evangéliumból ismert események történtek. Éppen ezért hozzáteszi, hogy nem mások szemüvegén keresztül látta a helyszínt, és amennyire ez lehetséges: az eseményeket.

 

Arra is gondolhatunk, hogy a hivatalosan ateista korszakban milyen sok bátor Zakeus volt, de még többen voltak, akik nem akartak nevetségesek lenni, vagy éppen mástól féltek, ha hitet kellett vallani. De nemcsak akkor félnek az emberek a hitvallástól, amikor hivatalból üldözik a vallást.

Ha valakinek olyan foglalkozása van, hogy a közvélemény megveti miatta, akkor legyen hozzá kellő izma, ereje, ökle, pénze vagy hatalma, hogy a jelenlétében ne merjenek megjegyzéseket tenni, se pusmogni a háta mögött. De Zakeus alacsony termetű, jelentéktelen külsejű, és az sem ad neki tekintélyt, hogy a vámosok vezetője. De milyen szerencse, hogy ilyen jelentéktelen, alacsony termetű ember. Így felmászhat a fára, mint egy gyermek. A tekintélyén nem esik csorba. Ha rangos lenne, rangján alulinak tartaná, hogy fára másszon, amikor sokan látják. És aki Jézust látni akarja közelebbről, annak "fára kell másznia", akkor is, ha kinevetik.

És Jézus észreveszi őt a tömegben, mint más alkalommal egy beteg asszonyt, aki gyógyulást keresett. Zakeus komolyan érdeklődik, komolyan meg akarja ismerni Jézust, amennyire módjában áll.

A zarándok elbeszélései című könyvben olvastam:

"...Ha te szinte semmit érő aprópénzt adsz az Istennek, Ő aranyat ad vissza neked. Ha elhatározod, hogy az Atyához mész, Ő máris szembejön veled. Te röviden, szárazon azt mondod: 'Fogadj vissza, könyörülj rajtam!' Ő pedig nyakadba borul és megcsókol."

"A tömeg miatt nem láthatta":

Néha mintha csak azért volna Jézus körül ez a "tömeg", hogy ne láthassák tőle Jézust azok, akik szemtől szembe látni akarják. A "tömeget" látják; a "tömeg" eltakarja előlük Jézust.
Jézus vonul a pusztában, Jézus vonul Galileában, Szamáriában, a Jordán partján, egyik Jerikóból a másikba, a világ végezetéig, és körülötte a "tömegben", a tömeg legkülső gyűrűjében változatlanul, Jerikóból Jerikóba ott vonul mind a világ végezetéig ez az élő elutasítás, a kevélységnek, az erénygőgnek ez az élősövénye, ez a tüskéivel kifelé fordult élő kerítés, ez az élő fal, amelytől nem látni Jézust.
Azt mondják, ha nem szóval, akkor a szemükkel, a járásukkal, a válluk mozgásával, az ajkuk biggyesztésével: "Bűnös vagy, Zakeus, maradj a helyeden, ne tolakodj előre, a mi soraink közé... Húzd meg magad, te szégyentelen kis Zakeus."

"Ma üdvösség köszöntött e házra":

Zakeus: "Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette."

- Ez az igazi találkozás Jézussal. Ez a "szemtől szembeni" találkozás. Mit szólt volna Jézus, ha elkezdte volna mutogatni: nézd, milyen házam van, milyen bútoraim...?"

 

Egy másik fügefa

 

Reményik Sándor: A fügefa

...Állok fügefa, gyümölcstelenül, / De gyümölcstelenségem férge rág -
Te jössz, szigorúan int szemöldököd / S megátkozod a tehetetlen fát.
Mivel eddig nem termett jó gyümölcsöt, / Ne is teremjen többé már soha -
Átkod előtt is átkozott volt régen - / S tehetett-e róla a fügefa??!

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2010. október 23. 13:04

 

A mai evangélium példabeszéd. Arra figyelmeztet, hogy ha Istenhez fordulunk imádkozva, ne kérkedjünk, legyünk őszinték és alázatosak. Ha így teszünk, bármennyire érdemtelennek találjuk magunkat, számíthatunk Isten elismerésére. Atyánk, az Isten gyakran úgy bánik velünk, mint a következő történetben a tanár a vizsgázó diákkal:

 

Tizenhatodik évét betöltve érettségi vizsgára jelentkezik. Dr. Békésy Sándor maga jár utána, hogy a svájci tanügyi szervek elfogadják az előírt korhatártól még messze elmaradó maturandus jelentkezését. A Bernbe kiszálló vizsgabizottság elnöke a szigoráról közismert matematikus, Kohl-Schüttel professzor.

Békésy az érettségire igen nagy gonddal készül. A kötelező anyagot nappal könnyedén elsajátítja; mégis hosszú éjszakák során át bújja a könyveket. A dolgok mélyére hatoló, minden részletet megvizsgáló alkata már ekkor megnyilatkozik. A fiatalember egyébként elszomorító ellenpélda a tanulási módszerek hierarchiájában kultikusan hívők számára. A későbbi Nobel-díjas ugyanis a pedagógia elmélete által rendkívül primitívnek minősített módszerrel, hangosan biflázva tanul.

Az idő előtt kierőltetett érettségiről a jelölt a teljes letörtség állapotában érkezik haza. "Megbuktam" - jelenti ki lakonikusan. A szülőkön döbbent értetlenség vesz erőt, és próbálják kiszedni belőle, mi történt tulajdonképpen a vizsgán. Kétségkívül, koraérett és folyton idegen nyelvű környezetbe plántálódott gyermeküknek voltak néha problémái az iskolával. Ám a különféle intézetek mindegyike végül is "kiemelkedően tehetséges", "kiváló képességű" minősítésekkel bocsájtotta el tanítványát. Mi történhetett az ominózus berni, Kohl-Schüttel irányításával celebrált érettségi vizsgán?

A szülők faggatására a különben is zárkózott György fiú nagynehezen elmondja, hogyan folyt le a vizsga. Elég jól szerepelt valamennyi tárgyból, míg végül sorra nem került a matematika. Az elnök két órán keresztül teszi fel a kérdéseit, azonban az utolsó feladatot Békésy nem képes megoldani. Leteszi a krétát, és némán mered a bizottságra. "Köszönöm" - mondja Kohl-Schüttel, és a vizsga befejeződik.

 

A zürichi gimnázium korengedményes növendékét tanárai tehetséges matematikusnak tartották. Az érthetetlen és csúfos fiaskó idősebb Békésyt arra készteti, hogy magándiplomáciai tevékenységbe kezdjen. Az eredményhirdetés előtt felkeresi Kohl-Schüttelt, hogy megérdeklődje, miként értékeli fia érettségi szereplését a szigorú tanár. A nap második meglepetése most következik: a fegyelmezett és a dicséret osztogatásában közismerten fukar professzor lelkes elismeréssel gratulál a némileg megrökönyödött atyának tehetséges gyermekéhez. A vizsgázó ugyanis a helyzetet teljesen félreértette. Az elnök felfigyelt a kiemelkedően értelmes fiatalemberre, és megkísérelte kideríteni, meddig terjed a rendkívüli képességű diák tudása. Az utolsó feladat egyébként megoldhatatlan volt. (Amerikában történt)
Az élet olyan tantárgy, amiből senki sem készülhet fel úgy, hogy joggal veregetheti saját vállát.

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2010. október 16. 18:04

 

Ez az erőszakos özvegyasszonyról szóló példabeszéd is olyan, amit biztosan Jézus fogalmazott meg, mivel ő nem jámborkodva beszél az életről, Isten és ember kapcsolatáról, hanem az élet teljességét tartja szem előtt. A jámbor ember, mivel jó mélyre került tudatában a saját természetében is megbúvó erőszak, Istent rózsaszín világban és nagyon sűrű tömjénfüstön keresztül látja. A rózsaszín légkört az ember naiv vágyai és ritkán igazolt képzelőereje varázsolja Isten köré, a tömjénfüstöt pedig az a homály, ami értelmére borul, és amit mégis világosságként él meg és hirdet.

 

Jézus ismeri a világot, az embert, és nem hunyja be szemeit, ha lépten-nyomon erőszakot lát a világban. Jézus azt is tudja, hogy Isten sokáig hallgat, mielőtt válaszolna az ember kéréseire, mert tudja, hogy az ember rövidlátó, szűk a látóköre, és nagyon kevés az a néhány évtized, amíg tanulnia kellene, hogy eleget tudjon, de nagyon hosszú ahhoz, hogy elfeledhesse, amit megtanult. Mindez benne van a példabeszédben, de mégsem az erőszakon van a hangsúly, hanem az elszántságon és a kitartáson. Tudjuk, hogy a hosszú távon is megmaradó emberi sikernek az elszántság és a kitartás az alapja. Kell még hozzá értelem és rátermettség is, de ez utóbbiak csak az előbbiekkel karöltve viszik sikerre az ember vállalkozásait.

 

A példabeszéd magában foglalja az ima nélkülözhetetlen szerepét is az életben. Arany János is csak azt tudta, amit minden szülő tud: gyermekem sorsa Isten kezében van, és ezt neki is tudnia kell, és naponta tudatosítania kell. Ezért írta meg versét, melynek refrénje: "Kis kacsóid összetéve szépen, imádkozzál, édes gyermekem!"

 

A másik költő, Baudelaire is csak azt tudta, amit minden ember tudhat: nem biztos még az sem, hogy reggel felébredek, vagy holnap ép testben térek nyugovóra. Ezért ajánlotta, hogy jó este imával befejezni a napot. Ezekkel a szavakkal ajánlja ezt: "Aki elmondta esti imádságát, olyan, mint a kapitány, aki őrszemeket állított. Nyugodtan alhat."

 

Az egyház kezdettől fogva ismerte az ima hatalmát, gyakorolta is. Sőt többféle formában intézményessé is tette az imának szentelt életformát. A szemlélődő (kontemplatív) szerzetesrendek és a remeték ezt az életformát vállalták és vállalják. Kis Szent Teréz karmelita volt, és régi hagyományt követve keresett magának egy misszionáriust, akinek igehirdető vállalkozását ő a kolostor csendjéből imájával támogatta. Lényegében ezt tette Mózes is, amikor imára tárt karokkal Istenhez fordult, miközben a harcosok minden erejükkel és ügyességükkel az ellenséget irtották. Igen, az ellenséget irtják, és ehhez Mózes kér nemcsak jóváhagyást, hanem hathatós segítséget is. Tehát jelen van ott is az erőszak, ahol imával párosulva megjelenik Isten előtt. A mai példabeszédbe is belefér, és jó helyen van az özvegyasszony erőszakos természete, ahogy Jézus bemutatja a bíró gondolkodásán keresztül az ügyek vitelét a földön és az égen.

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2010. október 16. 18:04

 

Maró iszap öntött el hét települést - a Katolikus Karitász a helyszínen támogatja a katasztrófa érintettjeit.

 

 

Október 4-én, hétfőn átszakadt a timföldgyár tározójának gátja Ajka településen, amelyből néhol két méter magasan hömpölyögve több ezer köbméter vörösiszap ömlött ki. Az árhullám Kolontárt, Devecsert, Somlóvásárhelyet, Tüskevárt, Somlójenőt, Apácatornát és Kisberzsenyt érintette. Mintegy 120-an sérültek meg, 400 embert kellett kitelepíteni, több mint 100 embert menekítettek ki a lúgos vörösiszap-ár következtében. Kolontáron a katasztrófa három halálos áldozatot is követelt.

A Katolikus Karitász helyi szervezete és munkatársai a katasztrófa bekövetkezésének első percétől részt vesznek az érintett lakosság biztonságba helyezésében, a kármentesítésben. Devecseren a plébánián az otthonukat elhagyni kényszerülőknek ideiglenes szállást alakítottak ki. Az érintett településeken élelmiszercsomagokat osztanak a rászorulóknak. A maró hatású, nehézfémekkel szennyezett iszap eltakarításához gumicsizmát, gumikesztyűt, vödröt, takarítóeszközöket juttatnak el a Karitász helyi munkatársai a lakossághoz.

Mód Miklós devecseri plébános bejelentette, hogy október 5-én, kedden 17 órakor szentmisét mutatnak be a katasztrófa áldozatainak lelki üdvéért. Mindenkit arra kér, hogy ebben az időpontban az ország minden részén mondjanak imát az elhunytakért és bajbajutottakért.

A vörösiszappal elöntött területeken élők megsegítésére a Katolikus Karitász gyűjtést szervez.
Az adományokat a Raiffeisen Bank  
12011148-00124534-00800007 számú számlájára várják, a közlemény rovatban az "ISZAPÁR" megjegyzést kell feltüntetni.

 

Külföldről az alábbi adatok alapján lehet adományt küldeni:

Katolikus Karitász 
Raiffeisen Bank
IBAN HU09 1201 11480012 4534 0080 0007
S.W.I.F.T.: UBRTHUHB

Katolikus Karitász/Magyar Kurír

www.karitasz.hu

 

2010. október 9. 22:04

 

Abban az időben, és a földnek azon a részén, ahol Jézus élt, mindenki által ismert, szorongást okozó látvány volt, amiről a mai evangélium is beszámol. Egy csapat ember, akiknek meg van tiltva, hogy az egészségesekkel közvetlenül érintkezzenek, hangosan kiáltozva koldul némi élelmet vagy ruhaneműt.

 

A betegség fertőző volt, bárki megkaphatta. Ezért okozott mindenkiben szorongást egy csapat leprás. Lehet, hogy Jézustól is csak alamizsnát vártak, de lehet, hogy ismerték hírét, és gyógyulást kerestek nála. Jézus semmit sem tesz azon kívül, hogy ezt mondja nekik: ,,Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.'' Aztán megjegyzi minden magyarázat nélkül az evangélista: "Útközben megtisztultak" - azaz meggyógyultak az akkor még gyógyíthatatlan betegségből. Mégis mi történt, hogyan történt a gyógyulás? Hogy zsákutcába ne jussunk, amikor a magyarázatot keressük, maga Jézus jegyzi meg az egyik gyógyulttal találkozva: "Hited meggyógyított téged."

 

Itt kell elgondolkodnunk! Betegségek ma is vannak, a tudomány fejlődése ellenére is nem csökkenő számban. A leprát ma már gyógyítani tudják, de nagyon költséges. Ezért ma is milliók szenvednek ebben a betegségben. De ha olyan egyszerű a gyógyulás ebből és minden más betegségből, mint ahogy arról a mai evangélium tudósít, akkor miért nem azt a módot keresik az emberek, ahol a hit által minden lehetséges, a gyógyulás is bármilyen súlyos betegségből?

 

Nem mellékes az a körülmény sem, amit Jézus is megjegyez. A tíz, leprából meggyógyult ember között volt legalább egy, aki történetesen nem tartozott a választott néphez, szamaritánus volt. Nem térek itt ki annak ismertetésére, hogy kik voltak a szamaritánusok. A lényeg az, hogy a választott nép szemében pogányok és megvetettek voltak. Miért tartja fontosnak mégis megjegyezni az evangélista, illetve Jézus, hogy az az ember szamaritánus volt? Talán azért, mert még Jézusnak is találkoznia kellett olyan pogánynak tartott emberekkel, mint az a százados, akiről megállapítja, hogy akkora hite van, hogy egész Izraelben nem találkozott hasonlóval. Még neki is találkoznia kellett azzal a tíz leprással, akiket meggyógyított, és akik közül csak egy tért vissza, hogy köszönetet mondjon, és az az egy is szamaritánus. Talán Jézusnak is látnia kellett népének hagyományokra épülő, de képmutató vallásosságát, melyből éppen a lényeg, a hit mérhetetlen ereje hiányzott.

 

Talán új életre kellett kelnie a halálból, hogy eljusson oda, amikor már azt mondja apostolainak, hogy menjetek el az egész világra és tegyetek tanítványommá minden népet? Korábban még csak Izrael nyájának elveszett juhaihoz küldi tanítványait, apostolait. Ennek a körülménynek a mai vallásos, keresztény ember számára is van jelentősége, üzenete.

 

 

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2010. október 3. 11:04

 

A mai evangélium Vass Albert, Hagyaték c. könyvét, könyvének egy gondolatát idézi fel emlékezetemben. Öregember beszélget egy fiatal fiúgyerekkel. Nem kevesebbről, mint a hitről, a hitben rejlő erőről, a teremtés egyik nagy titkáról. A hit a teremtés titka. Isten s ember titka.

 

"Meg vagyon írva a Szent Könyvben, minden pap olvassa, s mégse érti. Pedig ott van a szeme előtt: teremté Isten az embert tulajdon képére, s adott néki uralmat mindenek fölött. Uralmat, érted? - mordult a gyerekre szinte haragosan. Uralmat, s nem szolgaságot. Erről szólt Krisztus Urunk is, amikor azt mondotta volt, hogy "ha csak annyi hitetek lenne, mint a mustármag, azt mondhatnátok ennek a hegynek: eridj odébb! S bizony mondom, odébb mozdulna nyomban. Márpedig a mustármag a minden magvak között is a legkisebb, érted? De még ennyi hit sincs senkiben manapság, ez a baj..
A gyerek csillogó szemei rávilágítottak.
- De magában megvan, ugye öregapó? - Az öreg ránézett, s nézte hosszasan.
- Benned is van, gyerek. - felelte csöndesen, érzem és tudom, hogy ott van tebenned is az erő, amit Isten adott azoknak, ki ismerik a jó titkát. Emlékszel mit tanítottam neked minap azzal a kicsi üveggel, amit ott leltünk az ösvény szélén? A nap ránézett a kicsi üvegre, s a kicsi üveg alávetette a fényt a szakadék aljára, ahova a nap sugara másként el nem jutna soha. Emlékszel? Nahát. Mondtam volt még azt is, és ezt soha el ne feledd, hogy olyanok vagyunk mi is, mit az a kicsike törött üveg. Isten fényét kell beletükröznünk az emberi világ sötétségébe. S ha ezt megtesszük, eleget tettünk a parancsnak, ami világra hozott, s a parancsadó Úristen megvédelmez minden veszedelemtől. De ha nem tesszük meg, amit az Úr parancsolt, akkor semmirevaló szemét vagyunk mi is, akárcsak az a törött üveg az út szélén, amit sárba tapos a jószág."

Igen, törött üvegdarabként is fényt vethetünk a világba. Mécs László még hagyatéknak is szánja ezt a fényt az utókornak. Erről vall alább idézett versében.

Fényt hagyni magunk után! (Mécs László)

Az élet örök búcsúzás. / Ó bárcsak tudnánk távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás.
Belészeretni a szívekbe, apostolokba, mártírokba, hogy átadják a századoknak, a századok az ezredeknek! Fényt hagyni, mint a Messiás!

Vagy legalább, mint anyák, kik egyre jobban megragyognak, minél sötétebb lesz az éj,
és minél jobban porlanak a bánat-barna hant alatt. Fényt hagyni, mint a jó anyák.

Vagy legalább is mint a Nyár, amely almákba és diókba szerette édes álmait, és édességével világít a hosszú, hosszú tél alatt. Fényt hagyni, mint a drága Nyár!

Vagy legalább is mint a Nap, melyet elnyelt az alkonyat, de a legbúsabb éjben is világít még a gyöngyvirágban, a liliomban, mécsvirágban. Az életünk olyan tünékeny.
Ó, szent fényt hagyni volna jó!

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2010. szeptember 25. 13:04

 

Ha hiszel abban, hogy a testi halál igazi lényedet nem érinti, ha hiszel abban, hogy a halál után teljes életet élsz, és ebben az is benne van, hogy örökké tart, és mindezt egy képben kellene kifejezned, milyen képet festenél erről az életről?

 

Érdemes koptatni e kép elkészítésében képzeletbeli ecsetedet és fogyasztanod a festéket és vásznat. Az élet tulajdonképpen ennek a képnek folyamatos festése, sok maszatolással.

Jézus festett egy ilyen képet. Oda is állítja kortársai, tanítványai, hallgatói elé: Íme, a koldus Lázár, aki Ábrahám kebelén pihen, mint egy gyermek az anyja kebelén. Van-e ideálisabb hely egy karonülő gyermek számára, mint amikor anyja kebelére hajtva fejét, hüvelykujjával a szájában, békésen alszik? A szegény, koldus Lázárt oda helyezi Jézus Ábrahám kebelére. Persze, ez a kép, Ábrahám személye csak abban a környezetben volt beszédes és hatásos, ahol Jézus a példázatot elmondta.

A költőknek is ihletet ad ez a Jézus által festett kép. Mécs László is szemléli a képet, és ihletetten fest ő is magának, illetve nekünk egy másikat Lázárról.

Mécs: Lázár a kapu előtt

"Minden legenda köztünk él, mozog: / meglestem egyszer édes Szent Ferencet, / hogy prédikált barmoknak. S egy lelencet / Erzsébet rühtől tisztára mosott... / Fent vígan folyt a lakoma, / kínáltak borral, étellel rogyásig, / de én hallgattam, dalol-e a másik, / míg szól a húr s ujjong az adoma. / - Estélyre hívtak az előkelők. / Az utcán gőgös, tornyos ősi ház állt: / ott láttam a görbén gubbasztó Lázárt. / Éhes volt s dalolt a kapu előtt. .....Egyszer csak minden nóta elakadt: / kutyák kergették kint a síró Lázárt; / fent megremegtek a szívek s a vázák, /
s egy titkos pók szőtt barna szálakat..."

Miért éppen barna festéket használ a költő a pókszálhoz? Ő tudja. Csak sejteni lehet. Mécs László szociális érzékenysége szinte minden verséből előtűnik. Az evangéliumi példabeszéd célja is az, hogy ébressze az emberekben ezt az érzékenységet. Olyan példabeszéd, mely az emberi történelem, a társadalom örökké élő megoldatlan és megoldhatatlan gondjáról szól. Elvonatkoztatva a történelemtől, de mai kifejezést használva úgy is fogalmazhatunk, hogy a kapitalizmus és a szocializmus ellentétéről szól a példabeszéd.

Ez az a példabeszéd, melynek alapján egy ideig igazat adtak Marxnak, aki azt állította, hogy "a vallás a nép ópiuma" (a hégeli jogfilozófia kritikájához). Ugyanis a túlvilág ígéretével illuzórikus boldogságot kínál, ahelyett, hogy az igazságtalan társadalom megváltoztatására biztatna.
"A szocializmus olyan régi, mint az emberi társadalom; időről időre megújuló tiltakozás a földi igazságtalanság ellen teszi forrását. Költők, próféták, vallásújítók, tudósok, világboldogítók számtalanszor adtak e tiltakozásnak kifejezést. Mindenütt és mindenkor jelentkezik e vágy, mihelyt a társadalom fejlődésével az anyagi javak eloszlásában nagyobb különbség mutatkozik." (A Pallas Nagy Lexikona)

A bibliai nép történetében is azt látjuk, hogy a vagyonegyenlőtlenség terjedésével terjed az elégedetlenség, melyet különösen a próféták táplálnak, és keletkeznek szocialisztikus szekták, mint az ebionizmus és esszenizmus.

Tényleg nem lehet a földön megoldani ezt a vagyonegyenlőtlenségi problémát soha? Volt idő, (és nem is régen) amikor az ún. tudományos szocializmust úgy hirdették, mint egy új vallást, és hihető is volt. De tanúi vagyunk, hogy mi történt. A proletariátus (a Lázárok osztálya) vadul, erőszakosan támadt a kapitalizmus alapja, a tőke ellen, a magántulajdon szinte minden formája ellen. Az általuk óhajtott szocializmus azonban eladósodott, életképtelennek bizonyult, és egykori képviselői most kapitalisták, akik a köztulajdon minden formáját meg akarják szüntetni. És ez a pulzálás mindig így volt.

"A kereszténység háttere is nagy társadalmi harc, sőt némelyek szerint ez volt fő oka. A kereszténység is felszólal a vagyonegyenlőtlenség ellen, a szegényeket veszi védelme alá a gazdagokkal szemben. A kereszténység alapítóinak eszménye a becsületes szegény munkás és az egyházatyáknál először olvassuk azon tanok formulázását, melyek az újabb szocializmusnak is alaptanait teszik.

A kereszténység felfogásában akkor áll be változás, midőn a felsőbb osztályokat is meg akarja hódítani és még inkább, midőn uralkodó vallássá lett. Az uralkodó felsőbb osztályokat kimélni kellett, mihez még az is járult, hogy maga az egyház is nagy vagyonra tett szert, különben is terjedésével a kereszténység kénytelen volt világi feladatairól lemondani és azokat az államnak átengedni." (A Pallas Nagy Lexikona)
Képes-e ma a kereszténység hatékonyan tenni valamit a szociális igazságosságért?

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2010. szeptember 18. 12:04

 

Nem első célja a ma hallott evangéliumi példabeszédnek, hogy ezt mondja, de benne van, és nem szándék nélkül: "Ennyit ér a pénz, a vagyon, amit ti olyan nagyra tartotok." Nem is akarta elkerülni az emberek megdöbbenését, mert a mértékek jelentősek: mai mértékegységre átszámítva: 400 liter olajról van itt szó, mely kb. 150 olajfa hozama, és 300-500 q búzáról, mely 40 hektár föld termése.

 

A példabeszéd megértésének kulcsa ez a mondat: "Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból." Tehát ne célnak tekintsd, hanem eszköznek a pénzt, hogy az emberekkel való kapcsolatod egyre jobb legyen részedről.

Egy másik kérdés: Kik a világosság fiai, és miért? Kik a világ fiai, és miért? Magyarázat helyett egy példával szeretném megválaszolni ezt a kérdést. A válasz nem valahol a történetben lesz, hanem maga a történet a válasz.
(Forrás: Paul Yonggi Cho: Negyedik dimenzió)

Egy fiatal koreai férfi a 20. század ötvenes éveiben arra döbbent rá, hogy tüdőbajos. 19 éves volt, és haldoklott. Az orvosok közölték vele, hogy néhány hónapja van csak hátra. Buddhista volt, imádkozott, de állapota egyre romlott. Majd segítségért kiáltozott az ismeretlen Istenhez. Ezután így vall könyvében ő maga:

"Néhány nappal később egy középiskolás lány látogatott meg, és beszélni kezdett nekem Jézus Krisztusról. .....Értelmetlennek találtam ezeket a történeteket, nem hittem el, és a lányt sem vettem komolyan. Távozása megkönnyebbülést váltott ki belőlem.

Másnap azonban újra visszatért. Újra és újra eljött, hogy zaklasson az Isten-emberről, Jézusról szóló történeteivel. Amikor már több mint egy hete járt a nyakamra, annyira kihozott a sodromból mindez, hogy durván ráförmedtem. Ő azonban se nem távozott el megszégyenülten, se nem viszonozta haraggal a haragot. Egyszerűen letérdelt, és imádkozni kezdett értem. .....Ez a fiatal lány különbözött a többitől. Ez nem betanult vallásos történeteket ismételgetett nekem, hanem élte azt, amit hitt. Az ő szeretetén és könnyein keresztül megéreztem Isten jelenlétét."

Miután végigolvasta az újszövetséget, ezt a felfedezést tette:
"Rátaláltam egy kulcsfontosságú mondanivalóra: a Biblia egyre Jézus Krisztusról, Isten Fiáról beszélt. A halál közelsége ráébresztett arra, hogy nekem valami nagyobb dologra van szükségem, mint egy vallásra vagy egy filozófiára: valami olyasmire, ami még az emberi lét megpróbáltatásai iránt érzett szimpátiánál is nagyobb. Nekem egy személyre volt szükségem, aki részt vállalna a küzdelmeimből és a szenvedéseimből, és győzelemre vezetné az életemet.

A Bibliát olvasva fölfedeztem, hogy az Úr Jézus Krisztus ez a személy. Jézus Krisztus személyisége nem hozott nekünk új vallást, új erkölcsi törvényt vagy új szertartásokat. Mélységesen gyakorlati módon Jézus üdvösséget hozott az emberiségnek.

....Krisztus szeretetében erő volt, amely megérintette mindazoknak az életét és problémáit, akik hozzá jöttek.
Mivel bizonyossá váltam afelől, hogy Jézus Krisztus él, és mivel megragadott a szolgálatából áradó életerő, letérdeltem előtte. Megkértem Krisztust, hogy jöjjön a szívembe, adjon nekem üdvösséget, gyógyítson meg, és mentsen meg a haláltól. ....
Attól a naptól kezdve úgy olvastam a Bibliát, ahogy az éhhalál szélére jutott ember eszi a kenyeret. A Biblia szolgáltatta az alapot mindahhoz a hithez, amire szükségem volt. .....Hat hónap alatt fölkeltem halálos ágyamból.

Azóta hirdetem Jézus Krisztus dinamikus evangéliumát. Az a lány, akinek még a nevét sem tudtam meg, megismertette velem a legdrágább nevet, amellyel valaha is találkoztam.

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2010. szeptember 11. 18:04

 

Lehet, hogy véletlen, de ezen a vasárnapon az evangélium tartalma, üzenete is összecseng nemcsak az olvasmánnyal, de a szentleckével is. Feljegyzéseim szerint hat éve olvastam Jókai Anna gondolatait Istenről és az emberről, akit sok tényező befolyásol, még az is, hogy a földnek melyik égtáján születik.

 

Jókai Anna gondolatai:

"A határok spiritualizálása mindaddig önáltatás, amíg a nemzetek maguk el nem kezdenek valamelyest spiritualizált életet élni; a másság iránti gyűlölet akkor apad el, ha a részvét a mások iránt végre fölbuzog."

"Európa! Légy nyitott, légy empátiával, de ami nem a Tiéd (az Istenért!) ne importáld, ne majmold, és ne is kívánjad.
Ne hidd el, hogy Kelet és Nyugat csupán politikai fogalmak, bárha azzá is szűkítették őket.
Keleten az Istenben semmi emberi nincsen
Nyugaton az Isten túlságosan emberképű
Észak? Hűvös logika.
Dél? Lobbanó szenvedély.
Észak? koravén.
Dél? inkább kamaszos.
Északon kegytárgy az Isten.
Délen: babona.
Az északi Krisztus jégszobor.
A déli viaszbaba.
Észak lelke megdermedt.
Dél lelke túlforrósodott.
Nyugat fényhozói gyakran Keleten születnek, de
Nyugatról jött Kelet kísértete.
És Te, Európa, végre az lehetsz (lehetnél!), amire szántak: szintézis.

Európa valódi kereszténysége: cél. Ez a jövő Európája, vagy ismét kudarcot vall a rászabott küldetésben."

Forrás: Buzgán József Magyar Kurír

2010. szeptember 4. 22:04

 

,,Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom..."

 

Egyszer nagy népsokaság ment vele, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta: ,,Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni? Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt: ,,Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.'' Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van. Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.

 

Forrás: Katolikus Rádió

2010. augusztus 28. 10:06

 

Kedden, augusztus 31-én délután öt órakor érseki misével kezdődik itt templomunkban az egyházi iskolák országos tanévnyitója, amely után, az oktatási államtitkár részvételével sor kerül a kibővített katolikus iskola átadó és felszentelő ünnepségére is.

 

A kiskunmajsai katolikus iskola a 2007-ben benyújtott DAOP 4.2.1/2F-2f-2009-0003 " A minőségi oktatás, az egyenlő esélyek és a korszerű iskola megteremtése a kiskunmajsai Szent Gellért Katolikus Általános Iskolában"-című nyertes pályázat alapján a felújítás és bővítés keretében megvalósuló korszerű és racionálisan kialakított, IKT eszközök fogadására alkalmas oktatási környezet megteremtését vállalta.

A fenntartó, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye az Európai Unió támogatásával, és az Európai Fejlesztési Alap társfinanszírozásával nyújtott 200 000 000 Ft vissza nem térintendő támogatást jelentős összegű önrésszel egészítette ki annak érdekében, hogy a több mint száz éves épületszárnyban fűtéskorszerűsítésre és burkolatcserére kerülhessen sor, felszámolhassák végre a szükségtermeket, továbbá 4 szaktantermet, könyvtárat, melegítőkonyhát és ebédlőt alakíthassanak ki, valamint megvalósíthassák az intézmény teljes körű akadálymentesítését.

Az országos tanévnyitón, tanévnyitó köszöntő beszédet mond Dr. Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár.

 

Forrás: Szent Gellért Katolikus Iskola és Óvoda

2010. augusztus 28. 10:04

 

Ne igen gondolj arra, ki fogja pártodat, vagy ki támad ellened, hanem azon fáradj és gondolkodjál, hogy minden dolgodban Isten legyen veled.

 

Legyen jó lelkiismereted, és Isten mindenben oltalmad lesz. Mert akit Isten segíteni akar, nem árthat annak senki gonoszsága. Ha tudsz hallgatni és tűrni, kétségkívül tapasztalod Isten segítségét. Ő tudja idejét és módját szabadulásodnak, azért teljesen Őreá kell bíznod magadat.

 

Istené a segítés és minden gyalázattól való megszabadítás. Sokszor igen hasznos az alázatosság növelésére, hogy fogyatkozásainkat mások is tudják és megdorgálják. Mikor az ember hibáiért magát megalázza, akkor másokat is könnyen megengesztel, és kevés fáradsággal lecsillapítja, akik netalán neheztelnek reá. Az alázatos embert oltalmazza és megszabadítja Isten; az alázatost szereti és vigasztalja; az alázatoshoz kegyesen leszáll; az alázatosnak bőven nyújtja nagy kegyelmét, és elnyomatása után felemeli dicsőségre. Az alázatosnak kijelenti titkait, és édesdeden magához hívogatja és vonzza.

 

Az alázatos ember, ha gyalázzák is, csendes békében marad, mert Istenre és nem e világra támaszkodik. Ne gondold, hogy valamennyire előrementél, ha magadat mindenkinél alábbvalónak nem tartod.

 

Forrás: Katolikus Rádió

2010. augusztus 21. 18:06

 

Úgy is tekinthetjük, hogy a mai vasárnapra kijelölt evangélium válasz egy kérdésre, melyet a mai vasárnap szentleckéje sugall. Ha ostorsuhogás és ostorcsattanások között épül bennünk Isten országa, akkor ki lehet bizonyos afelől, hogy őbenne Isten országa vajúdik? Sokan vannak-e, akik célba érnek?

 

Az evangéliumban az Úr Krisztus helyes irányba tereli válaszával a kérdezőt. Bizony keskeny az út és szűk a kapu, de csak ezen a keskeny úton haladva és csak a szűk kapun át lehet bejutni Isten országába. Világosabbá válik ez a hasonlat, ha egy másik mellé állítjuk. "Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." (Mt 19,24) Ki a gazdag? Aki sok mindenhez ragaszkodik. Minden boldogtalanság oka a ragaszkodás. Ragaszkodásainkat le kell győznünk. Hogyan? Erre ad tanácsot Anthony de Mello (A szeretet útja, A tű foka)

A következő igazságokat kell felismerni, látni:

1) Hamis feltevésbe kapaszkodom: abba, hogy egy bizonyos személy vagy dolog nélkül nem lehetek boldog. Vedd sorra, hogy mihez ragaszkodsz. Próbálj meg lélekben lemondani róla. Először nehéz lesz, a szíved tiltakozni fog. Az a pillanat azonban, amikor sikerül belátnod feltevésed hamisságát, a felszabadulás csendes de hatalmas örömét hozza.

2) Tanuld meg úgy örülni személyeknek és dolgoknak, hogy nem ragaszkodsz hozzájuk.

3) Tanuld meg, hogy szereteted minél egyetemesebb legyen. Saját gyermeket szeretni az ösztön is segít. Aki át tud lépni e bűvös körön, és más gyermekét is szeretni tudja, az megszabadul a ragaszkodás gyötrelmeitől.

 

Amit pedig a mai evangélium végén hallunk elsőkről és utolsókról, össze kell vetnünk más példabeszédekkel, melyek Isten országáról mondanak el valamit más és más oldalról megvilágítva annak titkát. Ilyen példabeszéd a szőlőművesről és a szőlőmunkásokról szóló. Ez utóbbit pedig kiegyensúlyozza a talentumokról szóló példabeszéd. Ezek mind együtt közelítenek a titokhoz, mely bennünk bontakozik: Isten országának titokzatos valósága. Egy hasonlattal is próbálom megvilágítani, hogyan tanulja az ember megélni e mondat valóságát: "Isten országa bennetek van."

 

A kismadár, amikor kikel a tojásból, alig érzékel valamit a környező világból, a szemét sem bírja kinyitni, csak a száját, de azt jó nagyra. Enni tud, és ennie kell. Csipogni is tud, de szinte csak akkor, ha jön az öregmadár az eleséggel, vagy ha már sokáig nem jön. Lassan nőnek a tollai, már kevesebbet csipog és többet észlel a világból, de még nagyon kényelmesnek érzi a fészket, és valahogy érzékeli, hogy ha lepottyanna a fészekből, vége lenne. Jól érzi magát a fészek biztonságában. Egyre gyakrabban figyel azonban az eleséget hozó szülők repülésére. Érzi, hogy erre ő még képtelen, de azt is érzi, hogy képes lesz rá, és álmodni kezd a repülésről. Egy szép napon meglebbenti szárnyait, és egy pillanatra megérzi teste könnyedségét. Több nap is eltelik, amíg ég a vágytól, hogy repülhessen, de nem meri még elhagyni a fészket. Eljön a nap, amikor kiesik a fészekből, vagy kilökik abból, vagy rászánja magát a repülésre, és repül, de hamarosan földet ér. Nagy szívdobogással, halálra rémülten húzza meg magát egy sarokban a földön. "Úristen! Ilyen nehéz és félelmetes a repülés!?" - gondolja egész lénye, miközben remeg. Csak a leselkedő félelmek adnak neki erőt, hogy újra repüljön. Lassan megtanul repülni, és már más lesz számára a világ, és ő is más lesz a világ és önmaga számára, amikor biztonsággal lebeg messze föld fölött, és élvezi a magasságot, mely korábban szédítő volt, most mámorító.

 

Így vagyunk mi is a lelkünkkel, mint a kismadár a szárnyaival.

 

Forrás: Magyar Kurír: Buzgán József

2010. augusztus 14. 11:06

 

II. János Pál pápa 1993-ban, a denveri ifjúsági világtalálkozón többek között ezt mondta: "Ünnepléseink nem csupán időnként megismételt ceremóniák. Az emberi szív mélységes igényéből fakadnak, amely ott tükröződik a zarándokló és misszionáló egyház életében." Ez a megállapítás minden ünnepre érvényes, a maira is, Nagyboldogasszony ünnepére. A mai ünnep tartalmát - mint mindig- a szentmise könyörgése fogalmazza meg tömören: "Mindenható örök Isten, te a Szeplőtelen Szűz Máriát, Fiad édesanyját, testével-lelkével az örök dicsőségbe emelted."

 

Ez egy hittétel, a katolikus egyház ősi hitének rögzítése szavakban. Mivel az ember érzékszervei által ismeri meg a világot, ezt a szavakban megfogalmazott hittételt is először megpróbálja elképzelni. A festők már gondoskodtak arról, hogy ezt a hittételt képben ábrázolják. Ismerjük ezeket a képeket: egy asszony a felhők fölött, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, valamint a szentek, az angyalok társaságában.

Amikor ezt a képet látom, amikor a mai szentmise könyörgését hallom, illetve olvasom, először magamat kérdezem, mit értek én mindebből, és mi közöm hozzá? Keresem a választ, és nem nyugszom amíg meg nem találom. Aztán valahogy előjön a másik kérdés: mit ért ebből egy tízéves gyerek, mit ért ebből egy huszonéves, aki időnként betéved a templomba. Mit ért ebből az a katolikus keresztény, aki születésétől fogva vallásos, és évtizedek óta töretlenül vallásos? Mit ért ebből egy turista, aki kíváncsiságból végighallgat egy szentmisét ezen az ünnepen valahol a világon?

Az egyház ősi hitét fogalmazza meg ezen az ünnepen. Természetesen nem közvetlenül megtapasztalható tényt takar ez a megfogalmazás. Nem azt akarja mondani, hogy valahol a világűrben kell keresnünk a mennyek országát, ahová a Boldogságos Szűzet Isten már felvette. Mégis van valami ami ennek a rendkívüli eseménynek igazolása lehet.

"Kezdettől fogva napjainkig figyelemreméltó és jellemző tulajdonsága az egyháznak a szentek maradványainak szeretete és tisztelete. A Szűzanya testi maradványait minden más szenténél nagyobb gondossággal és tisztelettel őrizték volna. De semmi nyoma a Szent Szűz ereklyéinek" Henry Newman hívja fel erre a figyelmet. Az is figyelemre méltó, ahogy ezt a gondolatot folytatja: "A Szűzanyáról, a Szűzanyától nem őriz ugyan ereklyéket az egyház, tisztelete mégis minden szentét felülmúlja, és ez Isten iránti imádatunkat nem csökkenti, hanem inkább növeli. ...nyilvánvaló tény, ha Európára tekintünk, nagy egészében azt látjuk, hogy éppen azok a nemzetek és országok veszítették el hitüket Krisztus istenségében, amelyek az anyja iránti áhítatot elhagyták, másrészt azok, melyek az anyja iránti hódolatban legjobban buzgólkodtak, megőrizték ezt a hitet, a Krisztus istenségébe vetett hitet."

 

Visszatérve a Szentatya szavaihoz, egy veszély azért azokat is fenyegeti, akik a szentek iránti, a Szűzanya iránti tiszteletüket sokféle formában, szobrokkal, képekkel és egyéb módon kifejezik. A veszély az, hogy a tisztelet formái korhoz kötöttek és mivel koronként a jelképek nyelve is változik, a korábbi jelképek egy új kor embere számára már érthetetlenek. A nyári kirándulások alkalmával sokan látnak művészien díszített templomokat. Lenyűgöző élmény évszázadok kifinomult művészetét látni. Mégis, lehet olyan érzésünk, hogy nem templomban vagyunk, hanem múzeumban. Nem olyan helyen vagyunk ahol minden imádságra hangol, hanem minden eltereli az ember gondolatait az imádságról. Sőt, mivel ezek működő templomok, ahol szertartásokat végeznek, ahol Isten igéjét is hirdetik, ez a környezet valahogy elveheti a hitelét Isten igéjének is. A pap aki a szertartást végzi, aki az igét hirdeti, a hívő aki jelen van, valahogy részévé válik ennek a múzeumnak.
A ragyogás és a pompa, a szertartások művelése önmagáért, az egyház múzeummá válásának kísértése. Mit érthet egy sehová tartozó ember - amilyenből legtöbb van korunkban - a mi szertartásainkból, a mi ünnepeinkből, a mi prédikációinkból, a mi templomi kultúránkból, a mi kereszténységünkből? Gyakran semmit.

 

Befejezésül: mi a mai ünnep üzenete hétköznapi nyelven?

 

Ember! Úgy, ahogy vagy, testestől lelkestől, többre vagy hivatott mint amit szemeiddel látsz, amit igazságnak tartasz. Ember! Te örök életre vagy hivatott, és ez az örök élet már itt a földön elkezdődik, ha te is akarod. A mennyek országában nem csak a lélek számára van hely, hanem az egész ember számára, a test számára is. Igaz, Isten hatalma folytán ennek a testnek romolhatatlanná kell válnia, hogy Isten országába juthasson. Ahogy Pál apostol fogalmazza: Az egész természet sóvárogva várja a megváltást a múlandóság szolgai állapotából. A Teremtő Isten a Szűzanyával előre megtette azt amit mindnyájunkkal meg fog tenni. Átalakítja gyarló testünket és megdicsőült, romolhatatlan testet ad.

Ezt hirdeti a mai ünnep a mai embernek, csak keresnünk kell a hangot, az igét, mely éltető erővé teszi számunkra ezt az üzenetet.

Forrás: Buzgán József

Magyar Kurír

2010. augusztus 8. 18:06

 

A kiskunmajsai zarándokcsoport 2010 július 12 és 15.-e között egy felejthetetlen Medjugorjei zarándoklaton vett részt. Az ott készült fényképek az alábbi linken, vagy a galériában is megtekinthetők.

 

Forrás: Klúcsó Sándor

2010. augusztus 7. 12:06

 

Ha a mai evangélium első mondatát értelmezni kívánom, akkor gondolhatok a ma élő keresztények milliárdjaira, gondolhatok kétezer év keresztényeinek megszámlálhatatlan sokaságára is, de még a beláthatatlan jövő csillagászati számokban mérhető sokaságára is, akik valamilyen jogcímen szeretnék örökölni "az országot".

 

em kisded nyáj akárhogy is nézem. Nem is igazán van helye a "kisded" szónak az összefüggésben. Hiszen a kisded szónak elég sajátos jelentése van a magyar nyelvben. A görög eredetiben a "mikron" szerepel, tehát méretében kicsinyről van szó. Kicsiny nyáj! Miközben a kép vagy kifejezés értelmét keresem, hajlamos vagyok arra is gondolni, hogy talán a templomban rendszeresen megjelenők arányosan kis számáról van szó. Elvetem ezt a gondolatot. Ha azonban összevetem a mai evangélium első mondatát a másodikkal, akkor értelmet nyer az első is. A második ugyanis így olvasható: "Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak!" Ezek mindig kevesen voltak, vannak és lesznek.

 

Ha megállok itt, akkor csak azt látom, hogy mennyivel inkább hajlik az emberi természet abba az irányba, hogy vakon elvegye a rászorulóktól még azt is, amilyük van, mintsem arra, hogy lemondjon a valamilyen címen szerzett saját vagyonról a rászorulók javára. Tényleg kicsiny nyáj azok tábora, akik képesek vagyonukat a rászorulóknak ajándékozni. Kicsiny ez a nyáj még hosszú évezredek távlatát tekintve is.

 

De miért van ez így? Magam sem tartozom a kicsiny nyájhoz. Ki tartozik ehhez a nyájhoz egyáltalán? Megéri ehhez a kicsiny nyájhoz tartozni? Ilyen áron?

Keresve a választ, úgy találjuk, hogy "az ország titka" van itt elrejtve. Ezt a titkot fejtegeti, bontja ki a mai példabeszéd. Mintha azt mondaná, hogy rövidlátó vagy, amikor megelégszel olyan erszénnyel, amit most hordasz a zsebedben vagy tartasz a bankban. Lehet olyan erszényed, ami kimeríthetetlenül sokat tartalmazhat, kimeríthetetlenül sokat. Kimeríthetetlenül sokra pedig annak van szüksége, akinek az élete kimérhetetlenül hosszú, vagyis örök.

 

Van egy másik oldala is a példabeszédnek. Tegyük fel, hogy megértette valaki, hogy örök élete van, de valahogy úgy lehet hozzáférni, ha az ember szétosztja vagyonát a rászorulók között. És utána? Utána máris övé a kimeríthetetlen erszény? Tudjuk, hogy nem így van. Akkor hát, lóbálja a lábát és várja, hogy diktátorként holnap megjelenik Krisztus, akinek angyalai kiválogatnak száznegyvennégyezret, megteszi őket kormányzónak valahol a földön, ezer esztendőre? Ez a hit sem vált be, bár sokan reménykednek benne a mai napig. Akkor hát, miután szétosztotta mindenét, most ő a rászoruló és várja, hogy eltartják? Ez sem lenne helyénvaló. Mit tegyen hát, aki hallgat Krisztusra? A példabeszéd szerint éberen kell várni a Krisztust, mint gazdát, aki váratlanul visszatér. Ez a várakozás pedig azt jelenti, hogy úgy végzi az ember a kötelességét, hogy bármilyen váratlanul érkezik a gazda, számot tudjon adni neki mindenről. Számot tudjon adni az időről, a javakról, a küldetése hűséges teljesítéséről.

 

Mi van, ha nem tud számot adni valaki, mert önzően, küldetéséről megfeledkezve vagy ösztöneit, indulatait követve él, és váratlanul számon kérik őt. Felfedezhetjük a mai példázatban még erre a kérdésre is a választ, mégpedig vigasztaló választ. Azt mondja a példabeszéd, hogy az ilyen ember verést kap, sokat vagy keveset, de kiheveri, és végül azt mondja a gazda: "semmirekellő vagy, de menj be te is urad javait élvezni".

 

Buzgán József

 

Forrás: Magyar Kurír

2010. július 31. 12:06

 

"Az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre! Keressétek azt, ami odafönt van!"

 

Ez egy magas hang, kiegyensúlyozza az előző mélyet, teljes a harmónia. Majd átmegy a még hallható, még nagyon kellemes hangra: "Életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve. Amikor újra megjelenik, vele együtt részetek lesz a megdicsőülésben." És hosszan kitart ebben a felső tartományban, ahová a lélek szívesen követi. Erre a lélek nagyon szeret ráhangolódni.

A dallamba ezután belép az evangélium színekben gazdag hangja, mely sem nem mély, sem nem magas. Ezt a hangot minden hangszer kényelmesen bírja, erre a hangra minden lélek képes rezonálni. A vezérmotívum hol fent, magasan szólal meg, hol mélyen. Amikor mélyen szólnak a hangszerek, azt mondják: gyarapodni, gazdagodni akarok, aztán majd megpihenek, eszem, iszom, élvezem az életet.

Ekkor közbevág, fájdalmasan egy disszonáns hang: "Esztelen! Még az éjjel meghalsz! És számon kérik a lelkedet! Számot kell adnod küldetésedről!" Majd magas hangon szólalnak meg a hangszerek, és a dallam ezt sugallja ismételve: "Gazdagodj Istenben!" Akkor nem kell félned a haláltól. Gazdagodj Istenben, akkor nem kell félned a számonkéréstől.

(Ha értenék a zeneszerzéshez, megkomponálnám ezt a mai gondolathangversenyt. )

 

De mi történik a lélekben ezután, amikor mindez elhangzott? Ugyanaz történik, ami egy hangverseny után. A hangok elszálltak. Tényleg! Hová tűnnek a hangok? Oda, ahová minden. A semmibe? Nem, a lélek megőrzi a hangok lényegét. Itt is: a fő motívum hang nélkül megmarad a lélekben, és ott dolgozik, főként az utolsó dallam: "Gazdagodj Istenben!" Akkor nem kell félned.

De mit jelent Istenben gazdagodni? Minden lélek meg fogja találni a választ, ha engedi, hogy ez a gondolat, ez a törekvés dolgozzon benne. Mert ez a válasz mindig egyéni. Függ az egyes ember korától, nemétől, fizikai, szellemi, lelki állapotától, intelligenciájától, minden egyéni adottságtól.

 

Áprily Lajos: Útravaló

"A lélek, mikor búcsúzva bontja szárnyait, visz magával a földről valamit. / Eszmét, melyet világra ő hozott, virágot, melyet ő virágoztatott. Én Istenem, én mit vigyek neked? Nem vihetek mást, csak verseket. / Kiválasztok pár útamra valót, a többinél szebben dalolót. / S ahol ösvénnyel vár az égi rét, zenét hallok majd, felséges zenét. / Barátom, aki már előre ment, azt a zenét rég hallja odafent. / S ahogy azt a muzsikát hallgatom, azt a keveset rendre hullatom. / Az a zene csak vallatja velem: Süket sor.. nem merem . ezt sem merem. / S amikor, Uram, hozzád érkezem, könnyű kezem miatt szégyenkezem. A választottakból csak egy maradt, az, melyben elfogtam egy sugarad. / Az, amelyikben elmondtam neked, hogyan szerettem drága földedet. / S szólok: Csak ennyit hoztam. Ó, Uram, ne ítéld meg nagyon szigorúan."

 

 

Buzgán József

 

Forrás: Magyar Kurír

2010. július 24. 11:06

 

Igen fontos dologról szól a mai evangélium: az imádságról. Az imádság vallásos életünk alappillérére, amely alapvetően meghatározza Istennel való kapcsolatunkat és istenképünket is.

 

Elmondható, hogy ahogyan és amit imádkozik egy ember, olyan az istenképe, és olyan az Istennel való személyes, vagy személytelen kapcsolata. Tehát minden, ami a Szentírásban - Isten üzenetének elsődleges forrásában elhangzik e témáról nagy fontossággal bír. Most pedig a hallott evangéliumi részben mag Jézus Krisztus tanít imádkozni és beszél az imában megszólított Atyaistenről. Ő, aki az Atyától jött, aki az emberré lett Fiú. Itt valósul meg az, amit Jézus egy másik helyen mond tanítványainak: "Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek."

 

Az első mozzanat amit megfigyelhetünk ennél a résznél, hogy a tanítványok kérik Jézust: tanítsa meg őket imádkozni. Meglepővé válik ez a kérés, ha arra gondolunk, hogy hitüket gyakorló zsidó emberek mondják ezt, akik gyermekkoruktól kezdve egész napukat és életüket imával szentelték meg. Tehát igazán nem mondható az, hogy ezek a tanítványok előtte ne imádkoztak volna. De most meglátták, Jézus imáját, amire ráéreztek, hogy ez az igazi. Nem mintha előtte rosszul imádkoztak volna, hanem felismerték, hogy tovább kell lépniük.

Ó, ha mi is felismernénk imáink elégtelenségét és tudnánk tovább lépni idejében! Ha imáinkat nem csak monoton, egyoldalú szövegek felmondásának tekintetnénk a süket sötétségbe. Ha nem csak kéréseink, panaszaink és elképzeléseink kérvényezésének tekintenénk az egészet, elvárva, hogy Isten szó szerint úgy teljesítse, ahogy mi azt elképzeltük. Ha valóban Istenre figyelnénk, a tanítványokkal együtt mi is kérnénk: taníts minket imádkozni!

 

Forrás: Katolikus Rádió

2010. július 17. 14:06

 

Az Egyház kétezer éves történelme, de főleg az utolsó évtizedekben gyakran előfordult, hogy egy-egy szentírási részhez szinte megváltoztathatatlan dogmaként kapcsoltak egy állandósult értelmezést. Egy olyan értelmezést, amely messze nincs összhangban a szent író eredeti szándékával, amely nem veszi figyelembe a Jézus-korabeli viszonyokat. Mai szemmel, mai gondolkodással értelmez egy olyan eseményt, amely Jézus idejében egészen mást jelentett.

 

Ez történt esetünkben is, a mai evangélium történet értelmezésében, Mária és Márta történetében. Egy hagyományos értelmezés szerint Márta a tevékenység, Mária pedig a szemlélődés megtestesítője. Abból pedig, hogy Jézus Mártát elmarasztalja tevékenységéért, és Máriát megdicséri figyelméért, azt olvasták ki tévesen, hogy a szemlélődő életforma magasabbrendű a tevékenységnél. Ebből aztán további rossz következtetések következtek. Eszerint a papok, szerzetesek életformája, akik a szemlélődésre vannak berendezkedve, magasabbrendű, melyet az egyszerű hívő megcsodálhat, de része nem lehet benne. A legtöbb embernek a dolgos élet jut osztályrészül a házasélet keretei között. Egy rossz következtetéssel sokáig úgy tűnt, hogy a dolgos élet és a házasság alacsonyabbrendű, de hát valakinek ezt is vállalni kell.

 

Mária és Márta történetében még véletlenül sem erről van szó. Ez a téves értelmezés mindenestől figyelmen kívül hagyja a korabeli helyzetet.

Az Ókorban vagyunk, Palesztinában. Az egész ókori Keletre jellemző a nők hátrányos megkülönböztetése, mely gyakorlatilag azt jelentette, hogy nem tekintették teljes rangú embereknek őket. Ez a megkülönböztetés a zsidóknál abban is megnyilvánult, hogy a nők nem tanulhattak, nem képezhették magukat, még a hit, a mózesi törvények, a Tóra területén sem. Egy korabeli mondás szerint "Inkább égjenek el a Tóra szavai, de asszonnyal ne közöljék azt." Ez a megkülönböztetés abban is megmutatkozott külsőleg, hogy a zsinagógákban a nők csak egy ketrecszerű rácsos helyről hallgathatták csak az istentiszteletet.

Mária és Márta esetében Jézus ismét felrúgja korának emberi méltóságot sértő szokásait, ahogy azt megtette más esetben is: a leprások, a vámosok, bűnösök esetében.

Mária Jézus lábainál ül. Ez a tanító mesterére figyelő tanítvány leírása. Ugyanezeket az szavakat használja Szent Pál is, amikor arról beszél, hogy Gámáliel lábainál tanult. Márta sérelme és kérése az, hogy ő a társadalom által neki kiosztott szerepet teszi, vagyis felszolgál, Mária pedig felrúgja ezt a szokást. Tulajdonképpen arra kéri Jézust, hogy helyezze vissza Máriát eredeti állapotába, amit a korabeli társadalom megszabott a nők számára.

Jézus válasza egyértelműen jelzi, hogy nem engedi, hogy a társadalmi szokások határt szabjanak szeretetének. De nem is minősíti le Márta cselekvését, melyből azt lehetne kiolvasni, hogy csak a szemlélődés lenne az igazi, a magasabbrendű. Ahhoz, hogy ennek a történetnek az igazi jelentését megértsük az ezt megelőző történettel és példabeszéddel együtt kell szemlélni: az irgalmas szamaritánus példabeszédével, amelyet a az elmúlt vasárnapon hallottunk. Abban pontosan azt hangsúlyozta Jézus, hogy az igazi szeretet tettekben nyilvánul meg. A tettek hozzájárulnak életünk szebbé, jobbá és igazabbá tételében. Ez minden ember feladata. Nem tölthetjük életünket végig tétlen szemlélődésben. A világépítésből ki kell vennünk a részünket. De időnként meg kell állni és szemlélődni kell, mert máskülönben értelmetlenné válik az, amit teszünk.

Az elmúlt hetekben olvastam egy könyvet egy hitetlen pszichológustól, Csíkszentmihályi Mihálytól, ami arról szólt, hogy hogyan találhatunk élményt abban, amit teszünk, akár kényszeredetten, akár szabad választás alapján. Mindenféle területét vizsgálja az ember életének, hogy végül is életünk hogyan válhat élménnyé, vagy másképpen fogalmazva boldoggá. A krisztusi tanítástól függetlenül ez a pszichológus felismerte, hogy a csak aktív, cselekedetekkel teli élet lendületbe hozhat, élvezheti az ember, de hosszú távon a személyiség kiégéséhez vezet, mert nem gondoljuk át tetteink következményeit. Így aki karrierje érdekében rengeteget dolgozik, mire eléri a kitűzött célt teljesen kiéghet. Vagy az az ember, aki önerőből épít házat, mire az felépül tönkremegy a családi élete vagy az egészsége. Ez a hitetlen szerző felismerte, hogy a pénz egyáltalán nem jelent még automatikusan boldogságot. Megállapítja, hogy aktív életünkben jelen kell lenni a szemlélődésnek, amellyel végiggondoljuk a mögöttünk és az előttünk lévő dolgokat, hogy előre lássuk tetteink következményét. Aki ilyen módon tudja szemlélni életét, az felismeri, hogy nem érdemes karriert csinálni úgy, hogy közben kiég, nem érdemes önerőből házat építeni, ha az a család és az egészség feláldozását jelenti. Ha ezeket felismeri bele se vág ebbe a dologba, hanem inkább más emberibb megoldásokat keres.

Mindez a keresztény életre lefordítva pontosan Mária és Márta történetében szemlélhető: Isten előtt is kedves világépítő tetteink között ott kell, hogy legyen a szemlélődés, az Istenre figyelés. Ennek a keresztény századok által garantáltan bevált módjait ismeri az Egyház.

Ilyen a lelkiismeretvizsgálat, ami nem csak a bűnök, hibák számbavételét jelenti. A napi lelkiismeretvizsgálatban arról van szó, hogy jó és rossz tetteinket átgondoljuk, hogy lássuk azok következményeit, és ennek tükrében tervezzük el az előttünk álló feladatokat.

Az Istenre figyelés legfontosabb eszköze azonban az imádság, amely nem állhat csupán saját bajaink, kéréseink felpanaszolásából - mert sajnos az imádkozó emberek többségének ilyen az imája. Valóban Istenre figyelő, a beszélgetésben Istent is meghallgató szemlélődőnek kell lenni az imának. De most az imádság gazdag területébe nem akarok belemenni, annál is inkább, mert a jövő vasárnap evangéliumának pontosan ez lesz a tanítása.

A mai vasárnap üzenete, hogy jelen korunk felgyorsult tempójában tudjatok megállni. A sok-sok dolog, cselekedet között tudjatok számot vetni az elmúltakkal, megtervezni a jövőt egy Istenre figyelő, isteni gondviselésben bízó módon.

 

Forrás: Katolikus Rádió

2010. július 3. 14:06

 

Hány ember közül választotta ki azt a hetvenkettőt? Ma, 10 millió között találna-e hetvenkettőt? Hogyan él és hat a mai evangélium a mai világban? Egy-két kísérlet választ adni a kérdésre:

 

"JOSEPH RATZINGER bíboros, a vatikáni Hittani Kongregáció prefektusa, a Pápai Bibliabizottság és a Nemzetközi Teológiai Bizottság elnöke meghívásra az elmúlt évben (2000) előadást tartott Párizsban, a Sorbonnon a következő címen: A KÉTSÉGBE VONT IGAZSÁG - A KERESZTÉNYSÉG VÁLSÁGA A HARMADIK ÉVEZRED KÜSZÖBÉN"

 

Az előadás így kezdődik: "A harmadik évezred küszöbén a kereszténység mély válságot él át, főként ott, ahol legelőször terjedt el: Európában. E válság a kereszténység igazságigényéből fakad". A tanulmány hosszú, nagyon elvont, tehát nem prédikáció keretébe illő. Azért említem mégis, hogy ebben a háttérben mutassam be korunk egyik eredményes apostolát. Ebben a korban is van igény az evangéliumra, csak tudni kell lefordítani annak örök üzenetét a mai kor emberének nyelvére. Van egy másik oka is annak, hogy Carlo Carretto életét hozom elő példaként. Ez a másik ok abban áll, hogy mit lát maga előtt korunkban egy olyan hiteles keresztény, aki komoly magaslatról szemlélte az egyházat, a krisztusi eszmét.

 

Carlo Carretto 1950 körül az Olasz Katolikus Akció Ifjúsági Szervezetének egyik legismertebb vezetője volt. Ereje teljében, 44 évesen váratlanul leköszönt. Szinte nyomtalanul tűnt el. Csak kevesen tudták, hogy Afrikában él, belépett a Jézus Kis Testvérei közösségbe. Egy idő után megjelentek könyvei, százezres példányszámban és sok nyelvre lefordítva. Életútja nem átlagos, csak igen kevesek által követhető, de hiteles keresztény és korunk emberének nyelvén tud írni, beszélni. Ezt szeretném érzékeltetni a mai prédikációban.

18 éves korában lesz tudatos keresztény. Azelőtt is az volt, bizonyára gyermekkorában keresztelték meg, és már bizonyára meg is bérmálkozott, amikor az első misztikus élménye támadt. Egy kis faluban volt tanító, és részt vett egy nagyböjti beszédsorozaton. Halálosan unta a beszédeket, de azért végighallgatta azokat. Aztán meggyónt az öreg missziós pap előtt. Ekkor történt a lelkében valami, amiről így ír: "Attól a naptól kezdve tudtam, hogy keresztény vagyok. Életem teljesen megváltozott."

 

23 éves kora körül házasodni készült. Egy orvos barátja arról beszélt neki, hogy milyen nagyszerű dolog civil foglalkozást űzni, és mégis elkötelezett kereszténynek lenni. Néhány nap múlva egy elhagyatott templom mellett visz el az útja. Betér a templomba. Ekkor belül megszólal egy hang: "Ne házasodj meg, ajánld föl nekem az életed!" Lemond a házasságról. Így kerül az Actio Catholica szervezethez. Gyűléseket tart, szervez, ír, utazik és fiatal barátaival nagy terveket sző. Az évek rohannak, és egyre gyakrabban azon kapja rajta magát, hogy egy harmadik megszólítást vár Istentől.

 

44 éves, amikor harmadszor is megszólal a hang. "Hagyj el mindent, jöjj velem a sivatagba. Most már nem tevékenységedet akarom, hanem imádat, szeretetedet". 1954-et írnak ekkor. Csatlakozik Foucauld Kistestvéri Közösségéhez. E közösség életformájának lényege az elrejtett, imának szentelt belső élet és az élet egyszerűsége. Ebben a közösségben csend van és hit. Ez a csend átöleli, körbefogja az embert, behatol minden pórusába, belenyúl lelke kavargásába. E csöndben és a puszta magányában megért valamit. Sokáig azt hitte, hogy lázas tevékenység az ember feladata. Itt megérti, hogy a keresztre feszített Krisztus vállára nehezedik a világ terhe és nem az övére. Megérti Jézus ezen szavait: "Nálam nélkül semmit sem tehettek". Amikor felfedezi a maga semmiségét, nagy teher szakad le szívéről. Elfogadja, hogy esendő, gőgös, gyenge, állhatatlan, lusta, hogy hajlik a képmutatásra, hogy minden bűn lehetősége megvan benne. Mindezek ellenére meg van győződve arról, hogy szereti őt az Isten. Amikor erre a lelkiállapotra tudatállpotra, felismerésre eljut valaki, akkor válik hiteles kereszténnyé. Amíg ide el nem jut valaki, addig a tevékenysége mögött szinte mindig vagy önzés, vagy hiúság vagy hatalomvágy van, nem tiszta szeretet.

Ezentúl már nem észérvekkel akar meggyőzni másokat. Ezt írja: "Nem tudok hinni annak az embernek, aki ezt mondja: Keresem Istent, de képtelen vagyok megtalálni. Próbáld meg - válaszolnám neki - hogy megszabadulva a gőg démonától mindent az igazság szellemében tégy. Megkülönböztetés nélkül, testvérként bánj minden emberrel, és meglátod, meglátod Őt! Mert amikor a Szeretetet éled, amikor az Igazság szerint cselekszel, amikor az Életet tiszteled: Istent éled és tiszteled, aki benned van. Mert Isten nem akkor jön el hozzád, amikor te már "megjavultál"; ő már eljött, öröktől fogva és mindig. Ne felejtsd el: Ő már jelen volt, csak te nem láttad Őt".

Mindezt Carlo Carretto nem könyvekből tanulta, tapasztalatból tudta, és volt bátorsága teljesen őszintének maradni, mert tiszta volt a szíve. Ezért olvassák oly sokan gondolatait, ezért hatékony az ő evangélium-hirdetése a mai, a vallás számára válságos világban is.

Buzgán József

 

Forrás: Magyar Kurír

2010. június 26. 22:06

 

Milyen érdekes! Jézus tanítványai tüzet akarnak nyitni a szamaritánusokra, mert azok nem adtak nekik szállást. Nagyon érdekes! Mintha géppisztoly lenne a tanítványok kezében, és csak tűzparancsot kérnének az Úrtól, a parancsnoktól. "Uram, ha akarod, lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket!" Milyen tűzszerszámuk van ezeknek a tanítványoknak? A kérdésre egyféle választ kapunk Illés próféta történetében.

 

Csak azt nem értem, hogy a Lukács 9,54-ből miért maradt le az Illésre utaló rész: "miként Illés tette". Mert a Károli fordításban még ott van: "Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg ezeket, mint Illyés is [2Kir 1,10.12] cselekedett?" (Lk 9,54) Érdemes elolvasni, mire utalnak Jézus kiváló tanítványai. A 2Kir 1,10-14 krimibe vagy horrorfilmbe illő jelenetben leírja, hogy Illésnek volt valamiféle "tűzfegyvere". Ezt a témát lezárhatjuk azzal a megjegyzéssel, amelyet Jézus a "tűzparancsot kérő testőreinek" mond:  De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek [Mt 5,44.45] van ti bennetek: Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse [Jn 3,17 és Tim 1,15] az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba. (Lk 9,55-56) Ezt megint a Károli fordításból kellett idéznem, mert nem tartom itt egyenértékűnek a fenti mondatokat ezzel a lazán elejtett megjegyzéssel: "de ő rájuk pirított" (ahogy némely fordítás fogalmaz).

A papi hivatások helyzete ma

 

Húsz évvel ezelőtt valahol ezt a statisztikát találtam: Az egyház helyzete papi hivatások tekintetében ma, Magyarországon: A két világháború között 5000 pap volt Magyarországon. 1984-ben már csak a fele, 2500. 2008-as adat szerint a katolikus papok száma 2149. A latin szertartású papok több mint fele 60 éven felül van.

 

Nem lehet véletlen, hogy az evangéliumban ma két ember szólal meg, akik Jézus követői és majd küldöttei akarnak lenni. Az egyiket finoman figyelmezteti a várható nehézségekre Jézus, a másikkal szemben még azt sem mondhatjuk, hogy megértő, oly határozottan szólítja fel követésére. Nem lehet ez a körülmény véletlen, de mi a magyarázata?

Sokféle magyarázat lehetséges. Az egyik lehetségest így gondolom a mai helyzetet szem előtt tartva. Sokan kapnak ösztönzést ma is az evangélium hirdetésére, de az Úr Krisztus a mai életkörülmények által finoman figyelmezteti mindet, hogy sok dologról le kell majd mondanod, sőt lehet, hogy mindenről le kell majd mondanod, sőt biztos, hogy mindenről le kell majd mondanod. És szinte mindenki elsomfordál, szomorúan vagy egykedvűen, rágógumival a szájában, és azt mondja: "Ja, akkor mégsem." A gazdag ifjú utódai ők, bár lehet, hogy a parancsokat nem tisztelik úgy, ahogy az tisztelte.

 

A második csoportba tartozók is sokan vannak ma. Ők magukra hagyják a holtakat, de aztán feleszmélnek és megkérdezik: "Hogy is mondtad, Uram? Hová menjek? Mit hirdessek? És az Úr hallgat. Várja, hogy maguktól találják meg kérdésükre a választ. Ehhez pedig idő kell. Időt kapsz, de a válasz nem maradhat el, ha helyzeted alkalmassá tesz arra.

Buzgán József

 

Forrás: Magyar Kurír

2010. június 19. 21:19

 

Amikor egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az emberek?" Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, mások szerint a régi próféták közül támadt fel valaki." Most hozzájuk fordult: "Hát ti?" Péter válaszolt: "Az Isten Fölkentje vagy." Rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. "Mert - mondta - az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnap feltámad." Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti."

Az a keresztség, amelyről a szentleckében Pál apostol ír, az a "Krisztus felöltése", amit képszerűen állít elénk, nem egy húszperces szertartás. Még csak nem is az a fontos, hogy bizonyos szavak kíséretében vizet öntenek valakinek a fejére vagy alámerítik. Krisztusénak lenni nem ilyen egyszerű. Erről szól a mai evangélium. Krisztusinak lenni, Krisztusénak lenni azzal kezdődik, hogy tudom, ki az a Krisztus. Tudni, hogy ki az a Krisztus, nem elég kortársának lenni, nem elég találkozni vele, nem elég enni a kenyérből, amit csodás módon megszaporított, nem elég hallgatni szavait. Az Úr Krisztus tudja, hogy mindez nem elég az ébredéshez, amit ő akar elérni az embernél. Mivel ezt tudja, azért kérdezi meg: "Kinek tartanak engem az emberek?" A tanítványok válasza roppant érdekes. Pontosabban az roppant érdekes, hogy miért tartják őt egy korábban élt más személynek. Erre most nem térek ki. Arra sem térek ki, de két példa erejéig visszatérek, hogy miért lényeges részemről, hogy kinek tartom én Jézus Krisztust.

 

Arra hívom fel a figyelmet, amit a mai evangélium így vezet be: "amikor az egész néphez szólt, ezt mondta." Mit mondott? Tessék nagyon figyelni! Itt és ma, éppen nekem és neked mondja Krisztus: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti."

 

Bontsuk fel és alakítsuk át drámai jelenetté ezt a két mondatot! 
- Jézus megkérdez: "Ki akar engem követni?" Sokan nyújtják a kezüket, és mondják versengve: én is, én is. Sokan akarják követni Jézust, mert híres ember. Sokan akarják követni, mert szeretik hallgatni, ahogy beszél. Sokan akarják követni, mert csodákat tud művelni. Sokan akarják követni, mert menni akarnak valahová, és amerre sokan mennek, az úgy sodorja az embert.

- "Jó", mondja Jézus. "Aki követni akar, tagadja meg magát!" Most sokan megtorpannak. 
- "Mit jelent az, hogy tagadjam meg magam?" - kérdezi mindenki, természetesen. 
- "Mondjál le arról, amid van!" - folytatja Jézus. 
- "Mindenről?" - kérdezi mindenki, aki a kezét nyújtotta.
- "Mindenről!" - válaszol Jézus határozottan. Aztán hozzáteszi, hogy "ezt jól fontoljátok meg. Ha jól megfontoltátok, amihez idő kell, akkor induljatok el utánam. Mit gondoltok, mi áll ennek az útnak a végén?" 
- "Nem tudjuk! - hangzik a válasz.
- "Egy fából ácsolt kereszt, s rajta átszegezve, felfeszítve az emberfia."
- "És nincs tovább?" - kérdezi mindenki megborzadva.
- "Mit gondoltok? Volna ennek értelme? Nem, de tudom, hogy ti csak a születés és a halál között látjátok az életet. Az élet nem csak több, hanem más. Az élet örök. Erre akarom felnyitni a szemeteket. De hogy felnyíljon, ahhoz követnetek kell az úton, a keresztúton, hogy átmenjetek a halál kapuján az örök életre.
- "Értitek? - kérdezi Jézus. Nincs hangos válasz, csak félénk, bizonytalan suttogás: 
- "Nem értjük!" 
- "Ki akar mégis követni?" - hangzik a kérdés újra. És néhányan elindulnak, álmatagon.

 

 

Forrás: Magyar Kurír

2010. június 12. 12:18

 

Tekintsük úgy ezt a mai evangéliumi történetet, mint egy tükröt, melyben magunkat keressük a történetben. Ennek a tükörnek a természete hasonló egy festményhez, mely valamiért felhívja magára a figyelmet annyira, hogy mindenki megáll előtte, és nézi-nézi, önfeledten. Miért olyan érdekes ez a kép? Mert valahol rajta vagyok, sőt szinte minden személy a képen én vagyok más és más jelmezben. Annyira rajta vagyok a képen, hogy ráadásul én vagyok a festő is. Azaz, a kép a fejemben él. Vegyük sorra a történet szereplőit!

 

Én vagyok a farizeus. Én vagyok a vallásos ember, az erkölcs őre és megtestesítője. Abban a tudatban élek, hogy életformám, gondolkodásom tetszik az Istennek, és mindenkinek úgy kellene élnie, gondolkodnia, mint ahogy ezt én teszem. Egészen biztos vagyok abban, hogy én tudom, mi tetszik Istennek. Majdnem tökéletesnek tartom magam, bár álszerénységből bevallom, hogy gyarló ember vagyok, jóllehet csak az emberek szemében. Ugyanis minden gyarlóságomra tudok felhozni mentséget.

 

Egyszerre csak feltűnik egy ember, akiről sokan beszélnek, mert lebilincselően tud szólni Istenről, sőt csodákat művel. Ugyanakkor saját megítélésem szerint gyanú fér magatartásához. Bűnös emberekkel barátkozik. Sok barátja van, férfiak és nők, de mind nagyon egyszerű, mindennapi emberek, sőt többen kísérői és rajongói közül nyilvánvalóan bűnös emberek. Mindezek arra ösztönöznek, hogy saját magam győződjek meg arról, hogy a Názáreti Jézus valóban próféta, valóban szent ember-e, vagy csak valami szemfényvesztő álpróféta. Meghívom ezért egy vacsorára, figyelem őt, kérdéseket teszek majd fel neki.

Én vagyok a bűnös nő a faluban. A szívem tiszta, bár szegény vagyok, nagyon szegény, kiszolgáltatott. Az emberek nem becsülnek semmire, elfordulnak tőlem, ha találkoznak velem. Én tudom, hogy egy cseppet sem különbek nálam, mert látom a szemüket, a szemükön keresztül a szívüket. Nem tiszta a szívük, ezt ők is tudják, én is tudom. Régóta keresek egy őszinte, egyenes embert. Hallok én is a Názáreti Jézusról, mindenfélét. Nem tudom mi igaz mindabból, amit róla mondanak, de szeretnék vele találkozni. Mert szerintem szent ember a Názáreti Jézus. A tisztaszívű ember ezt a jelekből látja, tudja. Szeretnék vele találkozni. Számomra ez nagyon nehéz. Meg sem tudom közelíteni. Várom a kedvező alkalmat, és lesz, ami lesz, kiöntöm neki a szívemet. Tudom, hogy szent ember, ezért nem fog elzavarni és nem fog rendőrért kiáltani. Meghallom, hogy annak a gazdag és előkelő embernek a házában fog vacsorázni, ahol én is szolgálok. Felkészülök, a találkozásra. Sikerül a tervem. Felzaklat a találkozás, és ömlenek a könnyeim, hajammal törlöm lábait, és megengedi, hogy a magammal vitt olajjal is megkenjem lábait. És ő nem küld el, nem húzza el lábait. Tudom, bár nem szól egy szót sem arről, hogy mindent tud rólam, tudom, hogy látja a szívemet. Legszívesebben szolgálnám őt, kísérném őt, talán meg is engedi majd ezt.

Én vagyok a történetben Jézus. Nem olyan nehéz beleélni ebbe a szerepbe magamat, mint amilyennek előzetesen látszik. Csak annyi kell hozzá, hogy őszinte legyek magamhoz, ismerjem magam elfogulatlanul. Ha ez együtt van, embertársaimat is ismerem. Ezért tudok olvasni az emberek gondolataiban, látom a szívüket.

Látom a bűnösnek tartott asszonyt, aki életében először találkozott olyan emberrel, amilyennek minden embernek lennie kellene. Látom az asszony szívét, akinek először sikerült megszabadulni attól a nyomasztó érzéstől, amit az emberek előítélete rakott a lelkére. Az asszonyhoz nem kell hosszan szólnom, ő mindent tud, amit tudnia kell. Tudja, hogy szereti őt az Isten, akkor is, ha minden ember megveti őt. Az asszonynak ez a tudás elegendő ahhoz, hogy boldog legyen. Csak annyit mondok neki: "Isten szeret téged, menj békével!"

 

Látom a farizeus lesütött szemeit, lehajtott fejét, zavart szívét, és segítek neki kibogozni azt csomót, ami a lelkében keletkezett. Ő is arra vár, hogy azt mondja neki Isten, hogy szeretlek téged, de őszinteségének hiányában nem képes ezt meghallani, felfogni. Gőgös, tele van előítéletekkel. Az alázat szelleme hiányzik belőle. Nem magyarázok neki semmit. Nem kezdek vele vitát. Csak kérdezek tőle egy egyszerű kérdést, amire tudja a választ. Aztán megköszönöm a vacsorát, elköszönök tőle.

Ő pedig nem felejti el a találkozást, és elérkezik majd számára a nap, amikor annyit tehet értem, hogy tisztességesen eltemettet.

 

Forrás: Magyar Kurír-Buzgán József

2010. június 12. 11:18

 

A Karitász továbbra is kéri a magyar lakosságot, hogy nagylelkű adományaikkal támogassák az árvíz sújtotta családokat.

A Karitász továbbra is kéri a magyar lakosságot, hogy nagylelkű adományaikkal támogassák az árvíz sújtotta családokat.

Az elmúlt hetek hatalmas esőzései következtében súlyos árvízi helyzet alakult ki hazánk területén. Több helyen a valaha mért legnagyobb vízszinten vonul el az ár, de nem csak Észak-Magyarországon, hanem az ország egész területén intenzív védekezés folyik. Több ezer kilométer hosszúságban, több ezren küzdenek az árral. Az esőzések, áradások települések százain okoztak súlyos károkat, zártak el községeket a külvilágtól.

A megáradt folyók és patakok miatt elöntött településeken számtalan épület vált lakhatatlanná, több ezer családnak kellett elhagynia otthonát. Az elárasztott szántóföldeken a megélhetést biztosító termés is odaveszett, tovább súlyosbítva a károkat, kilátástalanságba taszítva családok ezreit.
A Katolikus Karitász a vészhelyzet kialakulása óta jelen van a katasztrófa sújtotta területeken, tartós élelmiszerrel, ivóvízzel, fertőtlenítőszerekkel segítve a rászorulókat.

Kérjük, támogassa a Katolikus Karitász munkáját, hogy minél több szükséget szenvedő emberhez eljuthassunk.

 

Számlaszám:
12011148-00124534-00800007

Segítsen, hogy segíthessünk!

Katolikus Karitász

 

 

Forrás: Magyar Kurír

2010. június 12. 11:18

 

A papság évének lezárása alkalmából bemutatott szentmisén mintegy tizenötezer pap jelenlétében a Szentatya beszédében bocsánatot kért a katolikus lelkipásztorok által elkövetett szexuális visszaélésekért. Egyben bejelentette: szigorúbb ellenőrzést vezetnek be a papképzésben. Ugyanakkor bátorította a papokat, legyenek hűségesek hivatásukban.

A papok által elkövetett bűnökre éppen a papság évében derült fény, s ez rossz fényt vetett a papi hivatásra. "Isten és az érintettek bocsánatát kérjük és ígérjük, hogy mindent megteszünk azért, hogy a jövőben ne fordulhassanak elő hasonló visszaélések" - fogalmazott a pápa. A szentmisével lezárul a papi hivatásnak szentelt tematikus év, amelyet XVI. Benedek pápa tavaly június 19-én hirdetett meg.

 

"Várható volt", hogy a papság évében a papi hivatás láthatóvá vált új fényei nem fognak tetszeni a gonosznak. Az ellenség inkább azt szeretné, hogy a papság kihaljon, s így Isten végül kiszoruljon a világból - mondta a pápa szentbeszédében, utalva arra, hogy véleménye szerint szoros kapcsolat van a papság évének meghirdetése és a szexuális visszaélések napvilágra kerülése között. Éppen a papszentelés szentsége örömének évében váltak ismertté a papok bűnei, mindenekelőtt a legkisebbekkel való visszaélések

 

A történtek után az egyház a megtisztulás feladatával tekint a jövőbe. Azzal kapcsolatban, hogy voltak püspökök, akik közreműködtek a szexuális visszaélések eltussolásában, a pápa kijelentette: "nem a szeretet jele, ha eltűrjük a papi élethez méltatlan magatartást". A pap nem csupán tisztségviselő, sokkal többet tesz, amikor Krisztus nevében megbocsátja a bűnöket és szentségeket szolgáltat ki

 

A papság évének szándéka az volt, hogy "új módon mutassa be a papi szolgálat nagyságát és szépségét", megerősítse szolgálatukban a lelkipásztorokat és új örömöket adjon nekik - hangsúlyozta a pápa. Kiemelte azt is: az egyház feladata az, hogy a hitet megvédje az eltorzulástól és a tévutaktól. Az Egyháznak szüksége van egy pásztorbotra - mondta a Szentatya a zsoltárokból idézett képre utalva.

Isten nem egy távoli Isten, aki nem fontos az egyén életében.  Ő nem hagyja magára az embert egy mindinkább tévúton járó társadalomban, hanem mindenkivel törődik. A pap feladata, hogy a nehézségek közepette is a hívők mellett álljon, és Isten gondoskodásának közvetítője legyen.

 

Sok ember azonban nem is akarja, hogy Isten törődjön vele. Sokan nem akarják hogy Isten "zavarja" őket. Azonban, ahol Isten "zavaró tényezőnek" számít, ott az ember a hibás. Az Atya felé fordulás bátorságot is ad, hiszen Ő megmutatja a helyes utat azoknak, akik bíznak benne. Ez nagyon fontos olyan időkben, ahmikor sokszor sötétség, bátortalanság uralkodik, amikor az ember újra és úja kísértések és megmérettetések előtt áll - hangsúlyozta a Szentatya.

 

Forrás: Magyar Kurír

2010. június 5. 19:19

 

Pedagógia van a kenyérszaporításban. Ebből a pedagógiából az emberek általában az első szintig jutnak el. Az első szint az, hogy ha éhes vagyok, nem feltétlenül pénz vagy munka kell ahhoz, hogy jóllakjam. Elég hozzá egy csoda. És a legtöbb ember megreked ezen a szinten, a csodára való rácsodálkozás szintjén. Pedig van egy következő szint: megértek valamit az élet és az étkezés összefüggéséből. Majd megértheti az ember azt is, hogy mi a testi élet Istentől kapott csodája. De oda is eljuthat az ember, hogy megérti az összefüggést a Krisztus által nyújtott kenyér és az örök élet között. Erről beszélt Kafarnaumban, amiről János evangéliumában olvashatunk, a hatodik fejezetben.

 

Az ünnep története:

A XII. században nagyon elterjedt Berengar Tours-i kanonok (1088) tévtanítása az Eucharisztiáról: tagadta Krisztus jelenlétét a kenyér és bor színében, és csak jelképes jelenlétet vallott. Bár többször letette az igaz hitvallást, de ezt minden alkalommal visszavonta.

 

Ebben a légkörben nagy jelentősége volt annak a magánkinyilatkoztatásnak, amelyben Szent Julianna ágostonrendi szerzetesnővér részesült. Az Üdvözítő azt a szándékát közölte vele, hogy a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön külön ünnepe legyen Krisztus Testének és Vérének. Ő ezt 21 év múlva mondta el lelkiatyjának, és csak 37 év múlva, 1246-ban ünnepelték meg először Úrnapját Lüttich városában.

 

IV. Orbán pápa (1261 - 64) csak akkor rendelte el az ünnepet, amikor 1264 nyarán tudomására jutott, hogy Bolsenában egy pap kezében átváltoztatáskor a Szentostya vérezni kezdett. A véres korporálét megmutatták a szomszédos Orvietóban tartózkodó pápának, aki ekkor elrendelte az ünnepet. Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére A népi jámborság és a liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe.

 

Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben viszik az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítenek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt.

 

Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítettek, és négy oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvasott fel a pap, majd áldást adott; utána folytatódott a körmenet. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale tartalmazza.

Forrás: Magyar Kurír

2010. május 29. 14:19

 

Az egyházi év ünnepein átéljük megváltásunk eseményeit. Ádventben kértük: az Atyaistent küldje el Fiát, Megváltónkat. Jézus életének eseményeit idézte fel karácsony, húsvét, mennybemenetel ünnepe. Pünkösdkor a Szentlélek érkezésére emlékeztünk. Ma, Szentháromság ünnepén, együtt áldjuk az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istent.

Tény, hogy a Szentháromság - hitünk alapvetőnek hirdetett hitigazsága - a gyakorlati, mindennapi életben nem szerepel. Életidegennek tűnik az egész. Használják ugyan prédikációkban, hittanórákon, de gyakran úgy tűnik, hogy ez csak afféle díszítés. A Szentháromság szóra azon kevés kereszténynek, akiknél még megtalálható ez a fogalom, egy barokk kép ugrik be: az Atya - egy szakállas öreg bácsi; a Fiú - Jézus Krisztus, kereszttel a kezében; a Szentlélek - egy galamb. Ez a régi kép még talán csak jobban növeli az űrt modern világunk embereiben e témáról.

S fölmerül a kérdés: nem elég nehéz-e ma egyáltalán hinni Istenben? Minek terheljük meg még meg ez az amúgy is hatalmas hitetlenséggel körülvett istenfogalmat a Szentháromság titkával? Mert a Szentháromság ténye - az egy Isten három személyben - az értelem számára szinte teljességgel megközelíthetetlen, a ma oly divatos tapasztalati természettudományok semmit nem tudnak vele kezdeni.

Ki tehát a Szentháromság egy Isten? Mit jelenthet egy mai ember számára? Mi köze van a valós élethez ennek az oly elvonatkoztatott hittitoknak?

...

 

Isten az Egyház közösségét választotta ki, hogy ennek az igazságnak megvalósítója legyen. Hogy az Egyház egyesítse magában a sokféle népet, nyelvet és nemzetet, s hogy mégis egyet alkosson a sokféleségben. Nem úgy hogy beolvasztja tagjait egy szürke masszába, mert a Szentháromságban sem olvad össze a három személy, hanem úgy, hogy megőrizve egyediségét mégis egyet alkosson a többi emberrel együtt.

 

Forrás: Katolikus Rádió

2010. május 29. 14:18

 

Bár hazánk folyói apadásnak indultak, az árvíz okozta károk helyreállítása bőven ad tennivalót a segélyszervezeteknek.

Számos lakást, házat, udvart árasztottak el a folyók, amelyek visszavonulásuk után súlyosan fertőző hordalékot, iszapot hagytak maguk mögött. Az árvíz által érintett területeket a lehető leggyorsabban fertőtleníteni kell.

 

A Katolikus Karitász több lépésben segíti a rászorultakat. Az azonnali segítségnyújtásként 12 millió forint értékben szállított ki tartós élelmiszert, ivóvizet és fertőtlenítőszert az árvíz sújtotta településekre.

Jelenleg a lakások udvarok, utcák fertőtlenítése zajlik. Erre a célra eddig 6 tonna tisztító- és fertőtlenítőszert szállított a Karitász a lakosoknak. Mivel sok helyen az ivóvíz is szennyezetté vált, folytatódik a palackos ivóvíz szállítása is az érintett településekre.

Eközben már megindult a berendezési tárgyak gyűjtése, amelynek keretében jó állapotban lévő bútorokat, fekhelyeket gyűjtenek a Karitász szervezetek, ezzel is segítve azokat a családokat, akiknek a lakásukat elárasztó víz miatt használhatatlanná váltak a berendezési tárgyaik.

 

A felajánlásokat telefonon is megtehetik az alábbi elérhetőségeken:

Országos Karitász Központ: (1) 351-1977
Egri Karitász Iroda: (36) 518-602

 

Az adományozást több egyházmegye is segíti, amelyeknél nem okoztak jelentős kárt az esőzések. A szombathelyi egyházmegyei karitásztól eddig összesen 9,5 millió forint értékben tartós élelmiszer, a Kaposvári Egyházmegyétől 1 millió forint, az Országos Karitász Központtól 400.000 forint értékben élelmiszer, ivóvíz és 3 millió forint adomány érkezett.

A Katolikus Karitász országos központja elkülönített számlán várja azok felajánlását, akik pénzadományukkal szeretnék segíteni a bajba került családokat.

Számlaszám:
12011148-00124534-00800007

 

Segítsen, hogy segíthessünk! Köszönjük!

 

 

Forrás: Magyar Kurír

2010. május 22. 9:18

 

Pünkösd, a Szentlélek kiáradása. Belobban a láng, elindul valami új, valami csodálatos. Felvillan a cél, világossá válik az út. A Szentlélek lángra lobbantja a mi szívünket is. Tegyük le, ami akadályoz.

Mindannyian átéltünk már hatalmas szélvihart. Mennyi minden történik ilyenkor! A szél látványosan mozgatja a fákat, a levelek rezegnek, csavarodnak, a földről por kavarodik fel, papírhulladékok kerülnek a levegőbe. A szélben tehát energiák működnek, amelyek minden elérhetőt megragadnak, és mozgásba hoznak. Ha a vihart nem is, de a csendes széláramlatot mindig szívesen fogadjuk, különösen, ha nyári hőség vesz minket körül. A levegő áramlásával, a széllel, mindennap találkozunk, mégis van benne valami titokzatos. Kezünkkel nem foghatjuk meg, nem tarthatjuk meg.

 

Tulajdonképpen azt sem tudjuk, honnan jön, és hová megy. Ha lélegzés közben arcunk elé tartjuk kezünket, akkor is leheletet, széláramlatot érzünk, amely a lélegzésből származik. Ez rendkívül fontos számunkra. Aki nem képes lélegezni, annak meg kell halnia, aki pedig nem lélegzik, az nem is él. A régi naiv világkép szemléletébe gyökerező kifejezés: aki meghal, kileheli lelkét. A lélegzés az élet jele.

 

 

Forrás: Katolikus Rádió

2010. május 15. 11:18

 

Ahová eljutott a Fő dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test reménységben. Jézus mennybemenetele a reménynek az ünnepe. A feltámadott megvigasztalja a tanítványokat, megerősíti őket, feladatot ad nekik, és megmutatja a célt, ahová vele együtt eljuthatnak. Az apostolok reménye a mi reményünk is, az apostolok küldetése a mi küldetésünk is.

Azzal kezdődik a szent kereszténység, hogy Isten emberré lesz, oly ember, kiben Isten színtiszta örömmel fölismeri a maga képmását. Ember, kiben mi, embertársai, Isten képét látjuk meg. -- Kereszténynek lenni: Krisztus emberségében résztvenni és istenségében is Hozzá hasonlóvá lenni, mert Őbenne és Ővele végre teljesen Istenhez fordulunk. Együtthaladva Vele mindnyájan a Középpont felé, Őbenne rátalálunk egymásra is. Emberi különbségek és vélemények már nem jelentenek akadályt az egységben. Csak ilyen, Krisztusban-egy kereszténységet fogadhat el Isten és fogadhat el a világ.

 

 

Forrás: Katolikus Rádió

2010. május 8. 11:08

 

Ma van a tömegtájékoztatási világnap. Ez alkalomból jegyzem meg: minden tömegtájékoztatási eszköznek örömhírt kellene sugároznia. Az embernek örömhírre van szüksége. Minden tömegtájékoztatási eszköznek olyan szellemben kellene működnie, amilyen szellemet az Apostolok Cselekedetei c. szentírási könyv sugároz. Ennek minden sora arról szól, hogy "amatőrök kísérleteznek", és ámulva látják, hogy Isten Lelket lehel gyurmából formált bábuikba. Az önkéntes halászok (apostolok) botladozva és szorongva lépnek fel követként, és lépten-nyomon tettenérik Isten Lelkét, aki képes amatőr kísérleteik által megújítani a "föld színét", de inkább a föld szívét. Ma minden szív tavaszt vár. Isten Lelke képes meghozni a tavaszt. Önzetlen (és nem baj, ha nem profik) önkéntesekre van szüksége.

 

Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 14,23-29)

Az evangéliumban arra derül fény, hogy nemcsak templom lehetek, hanem maga a "mennyei Jeruzsálem". Lehet, hogy nekem mondja Krisztus(?!): "Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála." Ha értem, ha megértettem, miért van még más gondom, mint a feltételeket biztosítani, hogy szeressen az Atya, a világmindenség atyja? Miért nem csak azzal törődöm, hogy nálam lakjon az Atya, a Fiú és a Szentlélek? Szólhatok-e mást, mint ezt - mondhatom - türelmetlenül: Mikor költöztök már be? Minden Rátok vár!

 

Igen, Isten helye csak élő lényekben lehet, és nem olyan térben, amely csak az emberek fejében létezik, de a valóságban nincs.

Mi van az örökséggel? Igen, amiről így szól az Úr: "Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek." Miben áll Krisztus békéje? (...)

 

 

Forrás: Magyar Kurrir

2010. május 1. 11:08

 

A mai napra kijelölt evangéliumi olvasmány ezzel a bevezetéssel kezdődik: "Amikor elment, Jézus beszélni kezdett: Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne."

Akinek van füle a hallásra, érzékeli az ünnepélyeset, a fenségeset Jézus szavaiban: "most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne." Mikor is következik be ez a pillanat? Ki ment el? Júdás ment el. Azért ment el, hogy hívja a kardokkal és dorongokkal felfegyverkezett zsoldosokat, akik Őt elfogják, megalázzák, megkínozzák és megölik. Őket hívja Júdás. Az ember, a hétköznapi ember azt mondaná, most következik a tragédia. Jézus azt mondja: "most dicsőül meg az Emberfia". A Júdások árulásba menekülő hitványságát le lehet győzni. Úgy, ahogy Jézus tette: vállalta a megaláztatást, a kínokat, a testi halált. A főpapok hatalomféltésből eredő vakságát le lehet győzni. Úgy, ahogy Jézus tette: vállalta a megaláztatást, a kínokat, a testi halált. A nép nyájszellemből eredő ingatagságát le lehet győzni. Úgy, ahogy Jézus tette: vállalta a megaláztatást, a kínokat, a testi halált.

Mielőtt megérkezne a kardokkal és dorongokkal felfegyverkezett csapat, élükön Júdással, a szegényekre is gondot fordító Júdással, aki csókkal jelzi majd, hogy kit kell elfogni, megalázni, megkínozni és megölni, az Emberfia végrendelkezik. Csak percei vannak hátra, most összefoglalja egy mondatban, amit három éven keresztül fejtegetett, ami öröktől fogva tudott. Azt mondja, ha úgy tetszik, tekintsétek parancsnak, mert még szolgai bennetek a lélek. Ha úgy tetszik, tekintsétek úgy, hogy amit mondok, új parancs, mert szomjazzátok az újat, mert nincs még érzéketek arra, hogy ami érték, az örök. Ami örök, az mindig új. Íme az új parancs: "Szeressétek egymást!" Az, és csak az a tanítványom, aki e parancsot követi. Pont. De lehet felkiáltó jel is e rövid mondat végén: "Szeressétek egymást!"

 

 

Forrás: Magyar Kurrir

2010. április 24. 13:08

 

Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába" (Lk 10,2)

Jézusnak ezek az apostolokhoz intézett szavai mutatják, hogy a Jó Pásztor mekkora gondoskodással fordul nyája felé. Mindent megtesz azért, hogy "életük legyen, mégpedig bőségben legyen" (Jn 10,10). Feltámadása után az Úr apostolaira bízta a felelősséget, hogy folytassák az Ő küldetését, hogy ezáltal minden kor minden emberének hirdessék az Evangéliumot. Sokan válaszoltak nagylelkűen és nem fáradnak válaszolni Jézus állandó hívására: Kövess engem! (Jn 21,22). Ők azok a férfiak és nők, akik készséggel állítják egész életüket Isten Országának szolgálatába.

A mai vasárnapon imádkozzunk papjainkért, és azért, hogy legyenek, akik meghallják Isten szolgálatra hívó szavát, és bátran követik azt.

 

 

Forrás: katolkusradio.hu

2010. április 17. 15:08

 

Az Egyház Péter utódának vezetésével végzi munkáját, és Jézus segítségét újra és újra megtapasztalja. Jézus szavára telik meg a háló, Jézus várja a munkálkodásból visszatérő övéit. Ma is megtapasztalhatjuk Jézus segítő erejét, ma is Péter utódának vezetésével hirdeti az Egyház a feltámadás örömhírét. Az igehirdetés munkájába hív minket is Jézus, saját testével táplál, kegyelmének erejét adja.

Nem könnyedén állítjuk, hogy szeretjük Istent és Jézust, a Fiút, akiről hisszük, hogy az Atya fönségében él. Hogy Övének valljuk magunkat, az még több és még kevésbé magától értődő. Ha Jézusénak vallom magam, azt vallom, hogy elismerem: megfeszítették, eltemették és halottaiból föltámadott. Ha azt mondjuk, hisszük ezt, belőle valódi, személyes, életre szóló következményeket vállalunk. Amikor sokan félreértik Jézust, Péter vallja: "Tenálad vannak az örök élet igéi!" A Föltámadott már nem kérdi a hitéről, hanem csak a szeretetéről -- háromszor... Hányszor kell Neki minket kérdeznie?

Amikor az ötvenes években betiltották a szerzetesrendeket, a testvérek nagy előnyben voltak a papokkal szemben. Volt egy szakmájuk. Akárcsak Simon Péternek és a többi tíznek. Mi sem természetesebb, hogy a Messiás vélt elvesztése után Péter, a mesterember, visszatér a szakmába: "Megyek halászni." És a többi vele ment. Jézus azonban nem felejtette el, hogy ezt az embert emberhalásznak szánta. Utánament, és emlékeztette. Természetes környezetébe, szűkebb hazájába. Jézus türelmes pedagógus.

A feltámadás nem színpadi mutatvány, nem látványos. Mindennapi életünkben fedezhetjük fel. A történet tanúsága szerint ezen a téren sem mindenki egyforma gyors felfogású. János, aki úgy mutatkozik be, hogy a "tanítvány, akit Jézus szeretett," elsőnek ismeri fel, hogy a különös "idegen," aki hozzájuk szegődött, valójában az Úr. Pedig az esemény, amellyel Jézus felfedte önazonosságát, Péter hivatástörténetének kulcsjelenete. Jézus Péter kedvéért ismétli meg a csodálatos halfogást,amellyel egykor meghívta Pétert, de János érti meg elsőnek a jelet. Miért? Talán épp azért, mert nagyon szeretett. És hogy efelől ne legyen kétségünk, a történet ismert folytatásában Jézus háromszor megismételteti Péterrel, hogy mennyire szereti Urát. Sőt, még azt is el kell mondania, hogy jobban szereti őt, mint a többiek. Végső soron a hit is a szeretet függvénye. Ha szeretsz, hiszel is. Ha hiszel, szeretsz is. És - a gyakorlatiasabbak megnyugtatására - ez nincs szakmai sikered rovására. Sőt: a legjobb fogást a hívő teszi.

 

 

Forrás: katolkusradio.hu

2010. április 10. 15:08

 

II. János Pál pápa Szent Fausztina nővér magánkinyilatkoztatásai alapján 2000-ben ezt a napot az isteni irgalmasság vasárnapjává nyilvánította.

A Föltámadt Krisztusba vetett hitből élnek a tanítványok: az egyesek élő hitéből és a közös hitből. Ez a hit csodálkozás és öröm, hála és hűség. Egyben szükség és aggodalom is, hogy elviseljék a tanítványok, ami nekik a legnehezebb: az elkülönülést közösségtől, közös istentisztelettől és Isten-dicséréstől, közös föladatoktól, közös örömöktől; hisz a hitre meghívatás egyben közösségbeli meghívatás is.

 

Forrás: katolkusradio.hu

2010. április 10. 15:06

 

2010. április 10-én, szombaton hajnalban a belorusz-orosz határ közelében, Szmolenszk mellett, leszállás közben lezuhant a lengyel elnök, Lech Kaczyński repülőgépe. A tragédiában életét vesztette az elnök mellett az elnök felesége, a lengyel jegybank elnöke, a helyettes külügyminiszter és a szárazföldi erők legmagasabb beosztású tisztje, továbbá a lengyel katolikus tábori püspök, Tadeusz Płoski, egy ortodox és evangélikus tábori lelkész is, és a repülőn tartózkodó többi 122 ember. A hatvan éves elnök Katynba tartott egy megemlékezésre. A Krakow Post tudósítása szerint országszerte megemlékezéseket tartanak az elnök emlékére. A krakkó Wavel székesegyházban délután fél hatkor mond misét az elnökért és kíséretéért Stanisław Dziwisz krakkói érsek, bíboros.

 

 

Lech Aleksander Kaczyński (Varsó, 1949. június 18. - Szmolenszk, 2010. április 10.) lengyel politikus, a konzervatív Jog és Igazságosság párt (lengyelül Prawo i Sprawiedliwość, PiS) tagja, 2002-2005 között Varsó polgármestere, 2005-2010 között Lengyelország köztársasági elnöke. Jarosław Kaczyński volt miniszterelnök ikertestvére.

 

Az ikrek gyermekkorukban egy akkor Lengyelországban népszerű gyerekekről szóló történetet megjelenítő filmben szerepeltek (Akik ellopták a Holdat). A film alapjául szolgáló könyvet Kornel Makuszyński írta.

 

Az elhunyt elnök egyetemi tanulmányait a Varsói Egyetem jogtudományi karán végezte. 1978-ban a Gdański Egyetemen szerzett doktori címet. Később a Gdański Egyetemen, majd a Varsói Stefan Wyszyński Kardinális Egyetemen lett professzor.

 

Forrás: Magyar Kurrir

2010. április 3. 11:06

 

Krisztus feltámadt! - Valóban feltámadt! Húsvét a liturgikus év legnagyobb ünnepe. A húsvéti mise a feltámadt Krisztust köszönti, mert övé a hatalom és a dicsőség mindörökké. Minket pedig arra int, hogy a keresztségben új életre kelve az odafönt valókat keressük. S így remélhetjük, hogy Krisztussal együtt elnyerjük a feltámadás és az örök élet ajándékát.

 

Kezdet és vég, múlt és jövő él az örök Mában, mely a Föltámadotté (Szent Ágoston: "aeternum Nunc", az isteni Most), azé, aki "Halott volt és íme él" (Jel 2,8). A megölt Bárány az Úr, aki eljövendő, hogy befejezze a világ történelmét. -- A Krisztus föltámadása és fenségben való kinyilvánulása közt fut a "mi időnk", a mi utunk. A hit fényében járunk, avagy -- a hit homályában is, de szilárd hittel. Hitünk azok tanúságára támaszkodik, akik látták a Föltámadottat, de az Ő Lelkére is, akit belénk küldött. A körülöttünk levő világ, de a jövendő nemzedékek is azon hitben élnek, amit mi vallunk és tanúsítunk életünkkel.

 

Forrás: katolkusradio.hu

2010. április 3. 11:06

 

Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsírra tekintve. Az esti vigília szertartással érkezik el a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus feltámadt halottaiból, hogy minden egyes embert megváltson bűneitől.

 

A szertartás során a liturgia résztvevői átélik Krisztus feltámadását, a világosság győzelmét a sötétség felett, az egyiptomi rabságból, a sátán szolgaságából való szabadulást, lelkük feltámadását, és egyúttal ünneplik a keresztfán szerzett megváltásukat is.

A vigília szertartása a IV. századra nyúlik vissza. A ma is jól elkülönülő négy lényegi rész már akkorra kialakult: a fény liturgiája, az igeliturgia, a vízszentelés és az áldozati liturgia (Eucharisztia).

A fény liturgiájában a fényköszöntő rítus az ókori lámpagyújtás ősi szertartásából fejlődött ki. A tűzszentelés a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására alakult ki a Frank Birodalomban, Róma a XII. században vette át a szokást. Ekkor vált általánossá a bevonulási körmenet is. A vigília következő eleme, a húsvéti gyertyához kapcsolódó ősi szertartás a galloknál nyerte el mostani formáját (a kereszt jelének, az évszámnak, valamint az alfa és ómega betűknek a bevésését, a tömjénszemek ráhelyezését). A húsvéti gyertya meggyújtása Krisztust, a "világ Világosságát" idézi fel a keresztények előtt.

A glóriára ismét megszólalnak a harangok, az orgona és a csengők. Az olvasmányok és az evangélium után következik a keresztkútnál végzett vízszentelés, közben a mindenszentek litániájával. Ha vannak felnőtt keresztelendők, ekkor kapják meg a beavató szentségeket (a keresztelés mellett a bérmálást és az elsőáldozást), ahogy az már az ősegyházban is gyakorlat volt. Ha nincsenek, a közösség akkor is megújítja a keresztségben tett fogadalmait, vagyis hitet tesz Isten mellett és ellene mond a sátán kísértésének. A vigília ünnepét az Eucharisztia ünnepélyes bemutatása koronázza meg.

 

Forrás: Magyar Kurrir

2010. április 2. 14:06

 

Halálával Jézus minden egyes embert megváltott - a keresztáldozat emléknapján, nagypénteken erre hívja fel hívei és minden jóakaratú ember figyelmét a Katolikus Egyház. A Megváltó halála feletti mély gyászt a liturgia piros színe és az egész napos szigorú böjtölés éppúgy kifejezi, mint az, hogy ezen a napon az egyház nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket és nem mutat be szentmiseáldozatot.

 

A nagypéntek istentisztelet alapelemei már a IV. században kialakultak. Jeruzsálemben e napon imádkozva vonultak a hívek az utolsó vacsora termétől a Golgotáig, a keresztre feszítés helyéig, ahol a püspök tiszteletadásra felmutatta a szent kereszt ereklyéjét. Ezt követően szentírási részleteket olvastak fel.

A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól a középkorig az Úr halálának órájához, délután 3 órához kapcsolódott, ám később átkerült a délelőtti órákra. XII. Piusz pápa reformja állította vissza a délutáni ünneplést. A csonka misének is nevezett szertartás három fő részből áll: igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, hódolat a kereszt előtt, áldozási szertartás.

Sok helyen ilyenkor szentsírt állítanak, ahová a hívők imádkozni járulnak. Nagypénteken, akárcsak a nagyböjt többi péntekjén, a templomban vagy a kálvárián keresztúti ájtatosságot tartanak, amely által bárki bekapcsolódhat a Jézus kínszenvedésére és halálára való emlékezésbe.

Nagypénteken a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor szabad étkezniük és egyszer jóllakniuk. 14 évesnél idősebb tagjaitól azt kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.

 

Forrás: Magyar Kurrir

2010. április 2. 9:06

 

XVI. Benedek pápa délután fél hat órai kezdettel mutatta be a Lateráni Szent János székesegyházban a Coena Domini-t, az utolsó bacsorára emlékező szentmisét.

 

Az ünnepélyes szentmisét bevezető szavaiban emlékeztetett rá, hogy nagycsütörtökön újból átéljük az utolsó vacsorát. A lábmosás szertartása Krisztus alázatának és irántunk való szeretetének misztériuma. Új parancsot hagyott ránk végrendeletként, a szeretet parancsolatát. Emlékezetére megalapította az Oltáriszentséget és a papságot, hogy jelenvalóvá tegye az Újszövetség áldozatát újabb eljöveteléig.

Homíliájában a Szentatya arra mutatott rá, hogy a lábmosás szertartása Jézus alázatos gesztusa az emberiség felé, amelynek nagy szüksége van a megtisztulásra. Jézus főpapi imájában megnyilvánul Nagycsütörtök szüntelen misztériuma: Jézus Krisztus új papsága és annak folytonossága az apostolok felszentelésében, a tanítványok bevonása az Úr papságába. A pápa Jézus főpapi imája kimeríthetetlen szövegének három kifejezéséhez fűzte elmélkedését: az örök élet, a megismerés és az egység. "Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust" (Jn 17,3). Amikor Jézus az örök életről szól, akkor a valódi életre utal, amelyet érdemes élni. Csak akkor van értelme az örökkévalóságnak, ha már most megtanulunk hiteles módon élni. Milyen az a valóban örök élet, amelynek a halál nem tud kárt okozni? Jézustól hallottuk rá a választ. Csak az adhat támaszt életünknek a halálon is túl, aki maga az Élet. Már a görög filozófia szerint is az ember csak akkor találja meg az örökkévalóságot, ha olyanhoz ragaszkodik, ami elpusztíthatatlan, mint az örökös igazság. Mi Istenbe, a feltámadt Jézus Krisztusba kapaszkodunk, aki maga az Élet.

Forrás: Magyar Kurrir

2010. március 27. 19:06

 

Virágvasárnappal - idén március 28-án - megkezdődik a nagyhét, amely a legnagyobb keresztény ünnepre, a húsvétra felkészítő nagyböjt utolsó, legintenzívebb időszaka. Ezen a vasárnapon Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház.

 

Krisztus a Biblia tanúsága szerint a zsidó peszah előtt néhány nappal vonult be Jeruzsálembe. Három evangéliumban is szerepel, hogy Jézusnak ekkorra már országos híre volt, ezért a zarándokok egybegyűltek megérkezésekor, mert azt hitték, megkezdődött a messiási korszak, amely megszabadítja őket a római elnyomástól. A tömeg jólétet, boldogságot és nemzeti dicsőséget várt a Megváltótól. Jézus azonban, bár az ünneplést elfogadta, elvárásaiknak mégsem tett eleget: nem lépett trónra, nem koronáztatta meg magát, nem szított lázadást a római császársággal szemben. Az ünnepélyes bevonulás után a zsidóság vezetői nem vállalták a nyílt fellépést Jézussal szemben, néhány napra rá viszont elfogták és elítélték. Ezekből az eseményekből eredeztethető a kereszténység húsvéti ünnepköre.

A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel kezdődik, amelynek során a hívek pálmaágakkal és barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is hódoltak Krisztus előtt. A virágvasárnapi liturgia része az a körmenethez szorosan kapcsolódó szertartás, amelynek során a hívek által hozott barkákat a pap megáldja.

Virágvasárnap mindig Jézus szenvedéstörténete, a passió hangzik fel dramatizálva az evangéliumból. Az Egyház ezzel a liturgikus elemmel is azt jelzi, hogy a dicsőséges bevonulás csak az első lépése volt Jézus szenvedésének és halálának, amelyre a megváltáshoz elengedhetetlenül szükség volt.

Huszonöt éve a virágvasárnap egyben az ifjúság világnapja is a Katolikus Egyházban. II. János Pál pápa azért ezt az ünnepet szentelte a fiataloknak, mert a virágvasárnapi liturgiában vesznek részt leghangsúlyosabban a gyermekek. Arra is emlékezik ugyanis e napon az Egyház, hogy Jézust Jeruzsálembe való bevonulásakor a kicsinyek lelkesen köszöntötték, és pálmaágakat borítottak le eléje.

 

Forrás: Magyar Kurrir

2010. március 27. 19:06

 

Az alábbiakban olvashatják a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának a 2010-es magyarországi országgyűlési választások alkalmából kiadott körlevelét, amelyet március 28-án, vasárnap olvasnak fel a templomokban.

 

Kedves Testvérek!

Néhány nap múlva társadalmi életünk egy nagyon fontos eseményéhez érkezünk: országgyűlési választások lesznek hazánkban. Az Egyház Krisztustól kapott küldetése, hogy hirdesse az Evangéliumot minden embernek. Az Evangélium üzenete egyaránt érvényes a társadalom, a politika, az egyéni és a közösségi élet minden területére: ".a társadalmi tanítás az Egyház részéről nem (...) illetéktelen beavatkozás. Joga van a társadalmi szféra evangelizálására, (...) amelyben az ember élete zajlik, - hogy ott visszhangozza az Evangélium felszabadító üzenetét" (Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma 70. p.).

2006-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért. Ebben a körlevélben írtuk: Sajnos helyzetünk azóta még tovább romlott, de a lelki megújulás vágya is erősödött. Mindnyájan tapasztaljuk az egészségügy, a közoktatás és a nevelés tragikus helyzetét, az emberek elszegényedését, a munkanélküliség növekedését, a becsületes munka leértékelődését, a közbiztonság hiányát, bizonyos nemzetiségi és etnikai kérdések politikai célú felhasználását, a család értékeinek lejáratását, a családok gazdasági ellehetetlenítését, a vidék és a mezőgazdaság szomorú helyzetét. Mi, katolikus keresztények pedig évről évre szembesülünk egyházi iskoláink és más intézményeink hátrányos megkülönböztetésével. Mindezeket tetézi az általános korrupció és az intézményekből való kiábrándulás. Sokan elvesztették a jövőbe vetett reményüket, és közömbösségbe merültek. Sokan mondják: nem megyek el választani, úgyis minden mindegy.

 

A körlevél folytatása

 

Forrás: Magyar Kurrir

2010. március 20. 16:06

 

Tudunk-e különbséget tenni a bűn és a bűnös ember között? Jézus a házasságtörő asszony esetében ezt teszi. Nem ítéllek el, de többé ne vétkezzél. Milyen nehéz a bűnéből kiemelni az embert. Milyen nehéz meg nem történtté tenni a bűnt. Jézus arra hív, hogy segítsünk felemelni a bűnöst, hogy a szentség útjára léphessen.

 

Bűnösség kiengesztelést sürget, törvényszegés büntetést. Ez érthető. De vajon a büntetés igazán engesztelés is, amivel minden helyreáll? És ki szabja meg a büntetés mértékét? Nehéz e kérdésekről tárgyilagosan szólni. "Gyökerét kell kiirtani" -- ilyesmit hallunk főleg az "igazságszeretőktől". De hogy érjük el a gyökerét? -- Jézusnak szemére hányták, hogy bűnösökkel tart (így hívták akkor a törvényellenest, a társadalmon kívülit is). Az Ő viselkedése nem árt-e a társadalomnak? Jézus a gonosznak a gyökerébe akart vágni -- a gonosznak, nem az embernek. Mert az embert szerette! És még egyre szereti...

 

 

Forrás: Katolikusradio.hu

2010. március 13. 16:06

 

Elveszni, elmenni az atyai házból könnyű. Visszatalálni már sokkal nehezebb. De otthon maradva is el lehet veszni, és ezt sokszor milyen nehéz észrevenni. Hogy vagyok az atyai házban? Görcsösen, mogorván szolgálva, vagy örömmel élve az Atya közelében?

 

Az ember elfuthat Istentől, rejtőzhet előle, mint Ádám próbált a paradicsomban. Megkísérelheti, hogy mellőzze Istent életében, nélküle boldoguljon. De Isten nem tudja feledni azt a lelket, akire egyszer rátekintett, -- s mindegyikünkre rátekintett, -- úgy nem tudja, ahogy az anya sem feledheti gyermekét. Jézus kibékít Istennel minket. Ő a szeretett Fiú, és szeretett fiúvá békíthet minket. "Ebben áll a szeretet: nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem Ő előbb szeretett, és elküldötte az Ő Fiát engesztelésül bűneinkért." (1Jn 4,10)

 

Forrás: Katolikusradio.hu

2010. március 6. 9:06

 

Megtapasztalva megkísértettségünket, és megerősödve Isten erejében látjuk, hogy milyen a világ. Hogy mennyi rossz van a világban. De Jézus kiemel bennünket a rosszból, megmutatja az utat az atyai házba, és arra hív, hogy tegyük szebbé, jobbá a világot.

 

Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. Ő ezt felelte nekik: ,,Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.'' Aztán ezt a példabeszédet mondta: ,,Egy embernek egy fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Ezért így szólt az intézőjéhez: ,,Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?'' De az így felelt neki: ,,Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.''

 

Forrás: Katolikusradio.hu

2010. február 27. 17.56

 

Felmenni Jézussal a hegyre. Péter, Jakab és János Jézus kedvéért ment, és nem tudta, miben lesz része. Az erőfeszítésért valami csodálatosat kaptak, többet, mint amit remélni merhettek. A nagyböjti idő gyakorlatai ilyenek számunkra. Jézus megerősít, és többet ad, mint amire egyáltalán számíthatunk.

 

A legfontosabb, ha nem is egyetlen módja a világ megtapasztalásának: a látás és a hallás. Nyomorult lény, aki nem lát; talán még nyomorultabb, aki nem hall. E kettő testi képesség, a legszellemibb a testi tehetségekből -- amelyeknek lelki kapcsolatát még ma sem értjük igazán. Hallásból, -- tudomásul vevésből, -- visz az út a tapasztalásba, megismerésbe, megértésbe, de a meghallásra, "szófogadásra" és tettre is!

"Őt hallgassátok!" -- Jézust, aki számunkra Isten Igéje és Igazsága. Meghalljuk ez Igét, ha odafigyelünk "egész szívvel és minden erővel."

 

Forrás: Katolikusradio.hu

2010. február 27. 17.05

 

 

Az elmúlt héten weblapunk költözés miatt egy rövid ideig nem volt elérhető. Köszönhetően azonban az új szolgáltatónk gyors és segítőkész közreműkődésének oldalaink ismét az Önök szolgálatára állnak.

 

Látogassanak továbbra is bennünket!

 

2010. február 13. 17.05

 

II. János Pál pápa 1992-es rendelete alapján február 11-én, a Szűzanya lourdes-i jelenésének napján ünnepeljük a betegek világnapját.   "Méltósággal elviselni az öregedést, a bölcsesség mesterműve, és egyik legnehezebb része az élet nagy művészetének." Henri-Frédéric Amiel (1821-1881)

 

Kiindulva Arany János szavaiból (bocsánatot kérek a személyes megjegyzésért: életem hatvankettedikből hatvanharmadikba fordulóján), szeretném pótolni a hiányt a boldogságok sorában. Amit Arany János a tőle megszokott szépen összeillő szavakból festett képekkel, boldogságot mond ki, talán a kilencediket.

 

Hallottam már gyerekkoromban is, a szólást: "Hatvan fele, hazafele." Azt hittem, már akkor is, gyerekkoromban, hogy értem e szólást. Most már tudom, hogy nem értettem. Ma már értem, és boldoggá tesz ez az értés, mely hála, azért, hogy hagyott kévébe érni, hogy régi rakott csűrébe begyűjt nemsokára. Már értem a megsárgult búzatáblák hatalmas kórusának hálaénekét: "Közelebb, közelebb, Uram, hozzád." Most már ugyan nem kévébe köt az Élet Ura, de a csűr maradt, ha más is a neve.

 

És szilárd a remény is, hogy búzaszemként, új élet vár. Mert a búzából kenyér lesz, a kenyér pedig gondolatként, mosolyként tükör lesz Isten számára, aki saját képére és hasonlatosságára teremti az embert. És még az a remény is él, hogy egy szem belőlem abba a kenyérbe kerül, melyből ostya készül, hogy Isten oltárán, egy gyarló pap idézze fölötte Krisztust: "ez az én testem."

 

Buzgán József
buzgan.jozsef[kukac]gmail.com

Magyar Kurrir

2010. február 6. 12.31

 

Az olvasmány (Iz 6,1-8) A szentlecke (1Kor 15,1-11) Az evangélium (Lk 5,1-11)

 

Te nem csak az vagy, aki vagy. Te az is vagy, aki lehettél volna, te az is vagy, aki még lehetsz. Péter maradhatott volna halász. Jézus Péterből emberhalászt teremtett. Jézus ugyanis felismerte Péterben Róma első püspökét. Ugyanolyan ez, mint a pásztorok vagy a napkeleti bölcsek vagy az agg Simeon és Anna próféta asszony esete: látnak egy pólyás gyermeket, aki külsőre semmiben sem különbözik a többi gyerektől, és felismerik benne a fölkentet, a Krisztust.

 

Vannak, akik nagyon szeretik Anthony de Mello stílusát, gondolatait, és így természetesen vannak olyanok is, akik eretneknek tartják, és óva intenek másokat olvasásától. Legjobb előítélet nélkül olvasni őt, mert tanulni lehet tőle. Azt hiszem, aki szereti az ő stílusát, az már megbékélt a saját lelkében lakó eretnekkel, és üdvözli benne a nem szemellenzős katolikust. Aki óva int olvasásától, az titokban fél, hogy eretnek lesz, ezért másokat óv ettől. Hiába! Fel kell nőni a szabadsághoz! A nem szektás katolikus szabad ember, olyan, mint Assisi Szent Ferenc (és ha nem félnék a farizeusoktól, azt is mondanám, hogy olyan szabad, mint a Názáreti Jézus).

...

A mai evangélium jól tanulmányozható eset arra, hogyan készíti elő Krisztus Pétert arra, hogy emberek halásza lehessen.

Péter ért a halászathoz. Minden szakmának vannak dogmái. Péter jól ismeri szakmájának dogmáit, mert bizonyára már legkorábbi ősei is halászok voltak.
Péter találkozik egy emberrel, akit annyira tisztel, hogy a zsigereibe ivódott dogmáit is képes félretenni. "A te szavadra..." És megtörténik a csoda.

Péternek meg kellett ezt tapasztalnia, hogy az emberek között halászva akkor is kivesse a hálót, ha semmi remény nem kecsegtet.
Ez az eset arról is elmond valamit, hogyan érkezik életünkbe a kegyelem. Amikor nem várjuk, amikor emberileg nincs esély, nincs remény.

Hol találod meg ezt a Krisztust? Magadban. Amikor elhatározod, hogy elindulsz megkeresni őt, már zörget az ajtódon. Azaz, figyelj befelé, ne nyüzsögj, ne menekülj magadtól, csöndesedj el, nézz mélyen magadba, és látni fogod mi a következő lépés. Megtalálod azt, aki megmondja, merre kell indulnod, hogy legjobb éned élhessen.

Buzgán József
buzgan.jozsef[kukac]gmail.com

Magyar Kurrir

2010. január 30. 11.31

 

Az olvasmány (Jer 1,4-5.17-19) A szentlecke (1Kor 12,31-13,13) Az evangélium (Lk 4,21-30)

 

Az ember igére szomjasnak teremtetett. Az igények azért különböznek. Van aki megelégszik azzal amit a természet a maga módján neki mond, nem keres mögötte vagy fölötte mást és többet. Mások, és ezek mindig többen voltak, többre szomjasak, és szomjuk olthatatlan mert Istenre szomjasak, Isten igéjét akarják hallani. És szól az Isten.

a.) "ős-kinyilatkoztatás": ezeket többé-kevésbé elhomályosult alakban megtaláljuk az ókor valamennyi népénél és vallásában, az egyiptomiaknál és perzsáknál, görögöknél és rómaiaknál, Zoroaszter és a párszik Ahura Mazda-vallásában, az orphikusoknál, a püthagoreusoknál, Platónnál és a különböző misztériumokban.

 

b.) "az izraelita nép természetfeletti kinyilatkoztatását, amely a babilóniaiakkal meg perzsákkal és a hellenisztikus kultúrával való hosszas érintkezés révén a legértékesebb hagyománykincset átvette, de tisztult formában és monoteisztikus célzattal. Mert Pál szerint az örök Logosz teremtő Ige is, aki semmit sem vet meg abból, amit teremtett, és ami sejtést, vágyat, megérzést és misztikus lendületet az emberi szívbe helyezett..."

Buzgán József
buzgan.jozsef[kukac]gmail.com

Magyar Kurrir

2010. január 21. 12.31

 

"A katolikus egyház késedelem nélkül, azonnal mozgósítja karitatív intézményeit, hogy kielégítse a lakosság elsődleges szükségleteit" - hangzott XVI. Benedek felhívása a Haitin kialakult drámai helyzet miatt. A Katolikus Karitász is gyűjtést hirdet.

 

 

A magyar Katolikus Karitász késedelem nélkül akcióba kezdett, hogy kifejezze szolidaritását az életben maradottak és a nincstelenné váltak megsegítésére, illetve a károk felmérésére válságstábot alakított az Európai Karitász elnökségével.

 

A Karib-tengeri országban január 12-én történt nagy erejű földrengésnek több ezer, a haiti miniszterelnök szerint százezer halálos áldozata van. Rengeteg épület összedőlt, a főváros romokban áll. A halálos áldozatok között van Port-au-Prince érseke, a 63 éves Serge Miot is.

 

A Katolikus Karitász elkülönített bankszámlaszámot nyitott, melyen a legkisebb adományt is szeretettel várja, hogy a nagy bajban segíteni lehessen.

Számlaszám:
12011148-00124534-00900004

Katolikus Karitász - Caritas Hungarica
1111 Budapest, Bartók Béla út 30.

 

Katolikus Karitász/Magyar Kurír

 

2010. január 23. 14.31

 

Az olvasmány (Nehemiás 8,2-4a,5-6,8-10)   A szentlecke (1Kor 12,12-30)   Az evangélium (Lk 1,1-4; 14-21)

 

Lehet, hogy nem lényeges, de mindenesetre érdekes Lukács evangéliumának bevezetésében ez a kitétel: "akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének". Minden számomra hozzáférhető és valamelyest érthető fordításban kikerestem, hogyan írják ezt le. Nagy betűvel írott az "IGE" szó, vagy kis betűvel? Ezt a különbséget talán csak a magyar nyelv képes érzékeltetni. Károli kis betűvel írja, és így is érthető, de akkor a "szemtanú" mire vonatkozik? A latin Vulgáta (qui ab initio ipsi viderunt et ministri fuerunt sermonis) egyértelmű. Az angol értelmez (by those who saw these things from the beginning and who proclaimed the message). A német is magyaráz (die von Anfang an alles miterlebten und den Auftrag erhielten, die Gute Nachricht weiterzugeben). A görögben a "logosz" szó szerepel, amelynek ugyan sok jelentése van, de János evangéliumának prológusában ez az "Ige" nagy betűvel írandó magyar nyelven. Bocsánatot kérek a tudósoktól, de a magam szintjén üdvösen elakadtam itt. Üdvös az elakadás, mert tudatosult bennem, hogy e sorok írása közben is az Ige szolgálatában ügyetlenkedek, de jó ügyet szolgálva. Egyébként Lukács szerint is "kísérlet" ez a szolgálat. ...

 

Buzgán József
buzgan.jozsef[kukac]gmail.com

Magyar Kurrir

2010. január 16. 12.31

 

Több nyilvánvaló és több talányos információ van a kánai menyegzőről szóló evangéliumi tudósításban. Nincs itt hely mindegyikre kitérni. Válogatok.

 

A fordítókat zavarba hozza Jézus válasza, Mária céltudatosan megfogalmazott megjegyzésére: "Nincs boruk." (Az egyik volt miniszterelnök stílusát követve lehetne a válasz magyarul ez is: "Na, és?") Nem akarom itt összehasonlítani a különböző fordításokat, de Jézus saját stílusával sehogy sem tudom összeegyeztetni ezt a változatot: "Asszony, a te gondod az én gondom." Talán azt még el tudnám fogadni, hogy "Anyám, mi tudjuk, hogy ez nem gond - és összemosolyogtak." A "nincs bor" megállapítás gyakran elhangzik, vagy egy feje tetejére fordított kulacs jelzi azt. Érdekes, ilyen esetekben mindig van megoldás, mert ebben nagyon leleményes az ember. Utólag talán nem is emlékszik már a megoldás kulcsára a leleményekből ki nem fogyó borszerető ember. Talán szabad tréfálni örömhír (evangélium!) hirdetése közben is.

 

A tréfát félretéve, Mária iránti tiszteletünk és bizalmunk alapkövei között van ez az evangéliumi történet. Aki azt mondja, hogy Jézus annyira türelmes és készséges volt, hogy mindig és mindenfajta kéréssel lehetett őt zaklatni, az figyelmetlenül olvassa az evangéliumokat. Máriába vetett bizalmunk igazolására nemcsak az emberi természet és tapasztalat lélektani tényeire hivatkozhatunk bizonyos körökben, hanem magára az "i(I)gére" is.

 

Érdemes a sorok között is olvasni ennél a történetnél. A Názáreti Jézusnak és anyjának, Máriának van valami közös titka, valami, ami a názáreti házban már megtörtént, de még nem jött el az ideje, hogy nyilvánosságra kerüljön. Ez a titok Jézus rendkívüli hatalma lehet. A kérdés erre a titokra, illetve hatalomra utal. Nem tudni, milyen jelre várt még az Úr, amikor megmutathatja, hogy birtokában van annak a hatalomnak, melyben majd a benne hívők is részesülnek. Neki olyan kapcsolata van az Atyával, hogy Kánában is tudja: aki hisz, annak számára nincs lehetetlen.

 

Érdekes, talán nem is véletlen, hogy itt is megjelenik ez "harmadnap" időmegjelölés. A "legnagyobb csoda", a feltámadás is "harmadnap" történik majd. Az sem történhetett meg akármikor, hanem ahogy meg volt írva. Semmi sem történhet meg akármikor, mindennek ideje van. A kérdés az, hogy lehet-e siettetni ezt az időt. Ha lehet, akkor Mária azt tette. De az is lehet, hogy Jézus számára ez volt az első jel, mely tudatta vele, hogy elérkezett az ideje, és tanítványai előtt "kinyilatkoztatta dicsőségét". Mások talán észre sem vették, hogy szemük láttára csoda történt, hanem valami természetes magyarázatot kerestek és találtak. Ha Mária szól, az észrevehető jel, még Jézus számára is. Mennyire jogos az őszemélyébe és megértő szívébe vetett bizalmunk! De ha lehet sürgetni a csodákat, akkor Mária ennek a módját is tudja. Márpedig mi mindig szeretnénk siettetni a csodákat.

 

Vannak a csodának is emberi feltételei. Sokféle módon megtörténhetett volna ez a csoda, a víz borrá változtatása. Úgy is megtörténhetett volna, (ahogy mostanában szokott) hogy színezett vizet isznak aromával, és úgy érzékelik, hogy finom bort isznak. De nem így történt. Nekik is tenni kellett valamit, amire képesek voltak, hogy csoda történjék. Mária megjegyzése (tanácsa, figyelmeztetése, parancsa vagy kérése) arra az alkalomra szólt, de általánosságban is érvényes, ha rendkívüli úton-módon várunk valami csodát Jézustól, Mária közbenjárását kérve. "Tegyetek meg mindent, amit csak mond." Előbb nincs csoda, csak ha már megtettünk mindent, amit Jézus mond. És ne kérdezz! Tedd meg, amit mond! Ha megtetted, felfedezed, hogy neked is van hatalmad csodát tenni. Azt a mondatot, mely nagy biztatás számunkra: "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek. (Jn 14,12-14) -megelőzi ez: "Tegyetek meg mindent, amit csak mond."

Ha ezt a feltételt nem feledjük, hanem maradéktalanul teljesítjük, akkor egy idő után már közbenjáró nélkül is megtörténik a csoda. De csak abban az esetben, ha mindent megtettünk, amit csak mond az Úr. Hiszen azáltal mondhatjuk, csak azáltal mondhatjuk, hogy Jézus tanítványai vagyunk, ha mindent megtettünk, amit mond.

 

Buzgán József
buzgan.jozsef[kukac]gmail.com

Magyar Kurrir

2010. január 9. 14.31

 

Jézus keresztelkedése epifánia, Istenségének jele. Keresztelkedésével igent mond az Atya akaratára. Ezzel indul földi küldetése, nyilvános működése, hogy megmutassa Isten emberszerető jóságát.   Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük ma, de nem kerülheti el figyelmünket Keresztelő János ígérete sem: "Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni."

 

A Názáreti Jézus megkeresztelkedik és elindul, hogy világosságot vigyen a sötétségben élők számára, hogy megnyissa a vakok szemét, és kiszabadítsa börtönükből a rabokat. Mindezek jelképesen jelzik küldetését a messiásnak, aki követőket keres, minél többet, és azt mondja, hogy ők is keresztelkedjenek meg és azon az úton járjanak, melyen ő is járt. Értelmezni, magyarázni kell e többnyire jelképes értelmű szavakat, mondatokat. Legjobb magyarázat rendszerint a példa. Mondok egy ilyen példát.

11 éve olvastam egy könyvecskét, a címe: "Repülj, kicsim, repülj!" A könyvecske műfaja életrajzi regény, főszereplője Nicky Cruz, aki 18 éves korára már 17 embert gyilkolt meg, de nem tudták elítélni, mert senki nem mert ellene vallani. Alvilági jelenség, amilyenből elég sok van. Mit lehet tenni ezekkel az emberekkel? Csak az erőszak nyelvén értenek.

Egy napon megjelenik azon a környéken ahol az ő bandája tanyázik, egy utcai prédikátor, aki Krisztust hirdeti, éppen "a sötétségben élők" számára. Ismeri Nicky hírét, és találkozik vele. Ennek a találkozásnak leírásából idézek részleteket.

 

- "Nem félek tőled, Nicky! Lehet, hogy kemény akarsz lenni, de belülről éppen olyan vagy, mint mi mindnyájan. Félsz. Eleged van a bűneidből. Egyedül vagy. De Jézus szeret téged."
Meghökkentem. Honnan tudja, hogy egyedül vagyok? Mit gondolt, mikor a bűneimről beszélt? De hiszen én egyáltalán nem vagyok egyedül. A banda mindig velem van. Minden lányt megkaphatok, akit csak akarok. Az emberek félnek tőlem. Ha látják, hogy jövünk, lelépnek a járdáról. A banda főnöke vagyok, hogy tarthat engem valaki magányosnak?
Adtam a nagyfiút: 
- Azt hiszi, hallgatok magára, veszem a Bibliát és szaladgálok, mint egy pap és azt mondom az embereknek: ez itt Nicky Cruz, aki megtért?"

..És mi történt? Az amit magáról el sem tudott képzelni. Megtért, fogta a Bibliát és szaladgált a bandák, a kábítószeresek és prostituáltak között, és hirdette nekik, hogy őket is szereti Isten. Megtérése természetesen nem egy pillanat műve volt, és annak is hosszú a története, hogyan lett prédikátor.

Megtérése után üresnek és gyengének érezte magát. Erről szól a következő idézet:
- "Ha Isten elküldte az Ő Lelkét - kérdeztem, miért nem küldi el nekem is?
- Megtette! - kiáltotta a rektor. Felállt és kis íróasztala mellett fel-alá járkált. Megtette, csak te még nem fogadtad el.
- Isten elküldte, de én nem fogadtam el... Ezt nem értem. Megpróbáltam megváltoztatni az életemet és elhagyni a bűneimet. Böjtöltem és imádkoztam, de semmi sem történt. Mit kell még tennem?
Nevetett.
- Semmit sem tehetsz, Nicky, csak kérned lehet."

Nicky! Amerikában még sok százezer fiatalember él úgy, mint te éltél. A gyűlölet bilincsében vannak, bűn és félelem uralkodik rajtuk. Egy olyan emberre van szükségük, aki az ő soraikból való. Másokra nem hallgatnak. Te beszéled a nyelvüket. Olyan vagy, mint ők. Isten téged kivezetett a csatornából, hogy te is kivezethess másokat."

 

Azt hiszem, csak akkor tapasztalhatta meg Nicky a Szentlélek erejét, amikor elindult, hogy világosságot vigyen a "sötétségben élők" világába. Nincs ez másképp másokkal sem, itt sem, és ma sem.

 

 

Buzgán József
buzgan.jozsef[kukac]gmail.com

Magyar Kurrir

2010. január 8. 12.41

 

Ne törődjünk a világvége-jóslatokkal! Életünket jobban fenyegeti, ha nem szokunk le a dohányzásról, és az autóban nem kötjük be a biztonsági övet - nyilatkozta a L'Osservatore Romano január 6-i számában Guy Consolmagno, aki szerint nem állnak meggyőző érvek a 2012 című új, apokaliptikus sci-fi és más világvége-forgatókönyvek hátterében.

"A világvége-jóslatok egyidősek az emberiséggel. Mindmáig egy sem bizonyult igaznak, és nincs okunk elhinni, hogy 2012-ben valóra válnak" - mondta a jezsuita tudós, aki szerint a sokféle világvége-előrejelzés mögött súlyosabb probléma rejlik. "Ezek a hiedelmek azért terjednek, mert valamennyiünket megkísért a vágy, hogy a jövőről szerzett titkos tudás által mások fölé kerekedjünk."

 

 

Magyar Kurrir

2010. január 02. 12.41

 

Az evangéliumhoz (Mt 2,1-12)   Ha véletlenül sikerült meglátni Wass Albert költeményében a képek visszáját, megpróbálhatjuk ezt az evangéliummal is, de jó szándékkal.

Először is, milyen keveset tudnak ezek a bölcsek, és milyen nagy bajt hoznak tudatlanságukkal ártatlan lényekre. Mert látnak egy fényes csillagot, de mégiscsak pislákoló fényt az égen, amely hol látszik, hol nem, és mégis elindulnak megkeresni. Holott tudhatnák, hogy az az égen van, és aláfér az egész Föld, nemcsak Betlehem, nemcsak egy istálló. A csillagot ugyan kergethetik! Tudatlanságukban kérdezősködnek, és ebben is jól melléfognak. Mennyire emberi gondolkodásmód, ha egy bölcsnek nevezett ember királyi palotában keresi az új idők királyát! Mikor származott még jó király egy koronás királytól, főként olyantól, aki egy idegen nagyhatalmat szolgál ki? De ha már betévedtek az oroszlán barlangjába, észrevehették volna Heródes álnokságát. És milyen nagy bajt hoztak Betlehemre és környékére, ahol Heródes katonái lemészárolják az ártatlan kisfiúkat! Nem rajtuk múlik, hogy az újszülött nagy király, akit ők keresnek, megmenekül Heródes hosszú karjának kardjától. A bölcsek mindig így járnak, úgy látszik. Mert korunk tudósai is felfedezik mondjuk az atommagban rejlő félelmetes erőt. Hány emberre hoznak ezzel veszedelmet!

De Heródes is milyen ostoba! Persze törvényszerű a hatalmon lévőknél mindig, hogy ágyúval lövöldöznek, akár kell, akár nem. Mennyivel könnyebben elérhette volna célját, ha küld egy levelet a betlehemi polgármesternek, hogy nagy megtiszteltetés éri kis községüket, mivel a próféciák szerint ott született meg az új király. Illő tehát, hogy ő, aki "Isten kegyelméből király", és természetesen tudomására jutott e világraszóló esemény, magához vegye az újszülöttet családjával együtt, és megadjon neki minden segítséget, hogy a széltől is óva felnőjön és megtanuljon mindent, amit egy királynak tudnia kell. A polgármester és egész Betlehem népe ujjongott volna örömében e levél híre fölött, de nem hiszem, hogy a polgármester megtalálta volna Máriát, Józsefet és a kis Jézust. Először is nem keresték volna istállóban. Másodszor, ha meg is találták volna a családot, úgysem hitték volna el, hogy ők azok, akiket Heródes keres. Abban azonban biztos vagyok, hogy József ebben az esetben is álmot látott volna, és elmenekül családjával Egyiptomba.

Ha így történt volna, akkor is örömhír lenne Máté tudósítása? Igen, még inkább az lenne. Mert bármilyen ostobák a világ bölcsei, és bármilyen kegyetlenek vagy ravaszok a világ királyai vagy elnökei, a Józsefek mindig álmodnak, és a Jézusok mindig megmenekülnek, mígnem elérkezik a szenvedésen és halálon át a feltámadásuk, a győzelmük. Nemde így van ez? Nemde ez az örömhír?

 

Buzgán József
buzgan.jozsef[kukac]gmail.com

Magyar Kurrir

2010. január 01. 19:10

 

Az új év kezdetén szeretnék szívből békét kívánni minden keresztény közösségnek, a nemzetek vezetőinek és minden jóakaratú embernek az egész világon - írja üzenetében Benedek pápa.

 

A béke 43. világnapjának témája: Ha békére törekszel, védd a teremtett világot. A Szentatya üzenetében arra figyelmeztet, hogy a teremtett világ tiszteletben tartásának nagy jelentősége van azért is, mert "a teremtés Isten minden művének kezdete és alapja", megóvása napjainkban lényegbevágó az emberiség békés együttélése szempontjából. Az emberek egymás iránti kegyetlensége miatt a békét és a valódi, teljes emberi fejlődést számos veszély fenyegeti (háborúk, nemzetközi és helyi konfliktusok, terrorcselekmények, az emberi jogok megsértése).

 

Ugyanakkor nem kevésbé aggasztóak a hanyagságból - ha nem egyenesen visszaélésből - fakadó tényezők, amelyek földünket és az Istentől kapott bőséges természeti javakat fenyegetik. Ezért elengedhetetlen, hogy az emberiség megújítsa és megerősítse "az ember és környezete közötti összhangot, amely Isten teremtő szeretetének tükre kell, hogy legyen: ebből a szeretetből származunk, és efelé tartunk"

 

Az üzenet teljes magyar fordítása a katolikus.hu honlapon olvasható.

2009. december 26. 19:10

 

Korszerűnek találom az elveszettnek hitt gyermek történetét, ha elvonatkoztatok attól, hogy az evangélium szerint ez kiválasztottakkal esik meg. Manapság ezt a címet adnám a történetnek: "A szél ott fúj, ahol akar."(Jn 3,8)

2009. december 24. 0:10

 

Áldott, békés, szeretetben megélt Karácsonyt kívánunk minden kedves látogatónknak 2009 Karácsonyán.

2009. december 19. 9.41

 

Találkozik két asszony. Világviszonylatban hány ilyen eset van egy nap alatt, hány ilyen eset volt 2000 év alatt? Csak csillagászati számokban lehetne kifejezni. Találkoztak, beszélgettek, pletykálgattak, veszekedtek, és látszólag vagy valójában nem történt semmi. Ritkán jegyzik fel az ilyen találkozásokat. Ki győzné? Meg minek?

Az evangélium ma egy ilyen találkozásról szól. Találkozik két rokon, az egyik idősebb, a másik egészen fiatal és mindkettő gyermeket vár. Évtizedek múlnak el. Már mindenki elfeledte volna a találkozást is, a beszélgetés tartalmát is, ha nem az történik, hogy a két asszony két fiából két híres ember lesz, és mindkettőt kivégzik, politikai okok miatt.

 

A fiúkat azonban nem felejtik el. Sőt, híveik tábora egyre nő, főként a Názáreti Jézus nevű férfi tábora. Amikor hívei már Görögországban és Kis-Ázsiában is egyre többen vannak, még mindig szelídek, törődnek egymással, összetartanak, tele vannak reménnyel, mintha meggyőződésük lenne, hogy a köztük uralkodó szellemiség meghódítja majd a világot. Egy görög orvos is közéjük kerül, aki elhatározza, hogy felkutatja e közösségnek, melyet Antióchiában krisztusiaknak neveznek, az előzményeit. Így jut el Máriához, Jézus anyjához, és kérdezgetni kezdi. Mária idős lehet már. Az idős ember a tegnap történtekre nem emlékszik, de a fiatal korában történetek úgy jönnek elő emlékezetéből, mintha tegnap történtek volna. És elmondja a Lukács nevű orvosnak a ma hallott történetet, aki feljegyzi, és feljegyzéseit másolják, elküldik minden keresztény közösségnek.

 

Ezen az úton került el hozzánk is az evangélium.

 

Buzgán József
buzgan.jozsef[kukac]gmail.com

Magyar Kurrir

2009. december 19. 9.39

 

A keceli missziós hét, amelyet Bábel Balázs érsek nyit meg december 13-án 17 órakor a helyi Szentháromság-templomban, december 20-án zárul a 10 órai szentmise keretében, amelyet Juliusz Janusz apostoli nuncius mutat be ugyancsak a Szentháromság-templomban.

 

 

 

A missziós hét köznapjain 17 órától előadásokat szerveznek a Szent Család-templomban. Hétfőn Székely János esztergom-budapesti segédpüspök ad elő Missziós küldetésem az egyházban és a világban címmel.

 

A részletes program itt olvasható.

Magyar Kurrir

2009. december 19. 9.37

 

Robert Zollitsch freiburgi érsek véleménye szerint a pénzügyi válság arra ad lehetőséget, hogy az emberek újra elgondolkozzanak azon: mi az, ami valóban lényeges az életben.

 

"Még sohasem kerestek meg ilyen sokszor azzal a kéréssel, hogy nyilatkozzam az 'értékek a gazdaságban' témájában" - mondta Robert Zollitsch, a Német Püspöki Konferencia elnöke a Focus nevű müncheni hírmagazinnak. Arra kérdésre, hogy a válságot Isten büntetésének tartja-e, a következő választ adta az érsek: "Nem büntetés, sokkal inkább kihívás."

 

Karácsonykor éppen ezekről az emberi értékekről van szó, amelyek valóban gazdagítják az életünket - hangsúlyozz Zollitsch érsek. A jászolban fekvő, védtelen és segítségre szoruló gyermek "kínálaton és keresleten felülemelkedő emberi hozzáállásra" indít bennünket. Ha ez a magatartás új kultúra és szolidaritás kialakulását eredményezi, akkor minden kihívás ellenére bizakoda kezdhetjük el az új esztendőt - így a német püspöki kar elnöke.

 

Magyar Kurrir

2009. december 12. 21.37

 

A mai evangélium azzal a mondattal ér véget, hogy Keresztelő János "így hirdette nekik az örömhírt".

 

Ha magunk elé képzeljük a Jordán partján prédikáló Jánost, ahogy az evangélium leírja külsejét és szavait, cseppet sem érezzük, hogy megjelenése vagy szavai közvetlen örömet okoztak volna hallgatóinak. Ellenkezőleg, félelmetes volt megjelenésében és szavaiban. Ruhája teveszőr, melyet egy bőröv tart össze derekán. Mivel sáskán és vadmézen élt, aszkéta alkata lehetett, ami rendszerint szigorú jellemet takar. Szavai is erre a szigorúságra utalnak. Azt mondja: "Viperák fajzata!" Mégis tömegestől mennek hozzá az emberek, és mindenki megkérdezi, mit kell hát tennem? A választ hallottuk ma az evangéliumból.

 

Hasonló a helyzet az erőszakkal és a korrupcióval is.

Botránkozik az egész ország képviselők, bankárok, vállalatok vezetői és más magas beosztású emberek korrupt magatartásán. Ezeket soha nem lehet megszüntetni, csak csökkenteni. De ha nem igénylek többet magamnak, mint amennyire feltétlenül szükségem van, akkor a környezetem diktálta kényszerű korruptságom is tisztességes lesz.

Az erőszak is mindig jelen van, mert az ember alapvetően erőszakos természetű. Az egyik ember nyíltan és tudatosan, a másik ember alattomosan vagy öntudatlanul, de erőszakos. Az erőszak esetén is az az elv érvényes, ami az előző esetekben. Nem lehet az, hogy valakinek ne legyen önálló véleménye (vallása), de az lehetséges, hogy nem akarom másra erőltetni. Ha a fentieket felfedeztem magamban, és elfogadom Keresztelő János tanácsát, akkor rájövök, és tapasztalni fogom, hogy örömhírt hirdetett, és hirdet ma is, nekem is.

Buzgán József
buzgan.jozsef[kukac]gmail.com

Magyar Kurrir

2009. december 5. 16.57

 

A próféták képekben szeretnek gondolkodni és beszélni. Jó átállni a képekben gondolkodásra, ha érteni akarjuk üzenetüket. A mai olvasmányok képei között az útépítés minden korban jól ismert képe uralkodik. Nézem, nézem az utakat, és életre kelnek, beszélnek.

 

Ha most elidőztünk a hadi utaknál, az evangéliumban megszólaló Keresztelő Szent János útjaira lépve, hegyre fel, völgybe le haladva, Michel Quoist-val beszélgetek. Megkérdezi: (tőlem vagy tőled, mindegy): Tudod-e, mik azok a hegyek-völgyek a lélek birodalmában? "Tudod-e, mitől szenvedsz leginkább?

A kielégületlenség, súrlódások és ellentétek miatt, amelyek fennállnak aközött:

Amit kívánsz, és amit birtokolsz
Ami lenni szeretnél, és ami vagy
Amit tudni szeretnél, és amit tudsz
Boldogságvágyad, és azok elérhetetlensége
Erkölcsi nagyság utáni vágyad, és elégtelenséged
Szeretetszomjad és szeretetkudarcaid
Amit kívánsz, a végtelen, a végtelen pedig Isten.

 

 

Buzgán József
buzgan.jozsef[kukac]gmail.com

Magyar Kurrir

2009. november 28. 15.57

 

Az adventnek van üdvösségtörténeti múltja, liturgikus arca és története. Összességében mégis legjobban az ragadja meg, aki a hangulatát képes érzékelni. A mai vasárnapon idézett szentírási részletek alapján ezt a hangulatot igyekszem megidézni. Ebben segítenek az alábbi versek és irodalmi utalások.

 

Milyen pokoli kín az, ha elnehezedik a szív az élet gondjaiban! Pedig de sokszor megtörténik! De jó, ha valaki képes kialudni a léleknek ezt a nyomott állapotát, és új hajnalra ébredve újjászületni! Lehet ez valakinél végleges állapot? Értelmezhetjük úgy az Úr figyelmeztetését arról a napról, mely lecsaphat, mint a tőr a madárra? Értelmezhetjük úgy, hogy az a nap fényképezőgép egy kézben, mely abban az állapotban megörökíthet? Jaj, ne! Nehogy úgy kelljen megjelenni az Úr színe előtt!

Wass Albert is ismerte a hangulatok életet meghatározó szerepét és erejét. Hagyaték c. könyvében írja (Diákkorában öngyilkos akart lenni. Egy diáklány megszólította, kedves volt hozzá, s ő elállt akkor az öngyilkosságtól. Találkozásaim a halállal fejezetcím alatt olvasható. Ebből idézek.):

"De így, ezen keresztül láttam meg, hogy az élet mennyire érzések és hangulatok dolga. Azon a napon semmi sem változott a valóságban. Minden úgy maradt, mint azelőtt. Gondjaim, bajaim a maguk reális formájában továbbra is vállamat nyomták. Mindössze annyi történt, hogy egy leány, akit alig ismertem addig, azt hazudta, hogy szeret. S én, bár nem éreztem szerelmet iránta, elhittem ezt, mert jólesett elhinni. Érzéseim és hangulataim feloldódtak, az egyedüllét érzete megszűnt, valakinek testét és lelkét magam mellett tudtam, s ettől a tudattól a környező világ sötét színei megenyhültek.

Azóta tudom, hogy az élet fontos dolgai nem azok, amiket általában fontosnak tartunk. Pénz, pálya, haladás, siker, munka: ha arról van szó, hogy megtaláljuk magunkat ebben a világban s érdemesnek ítéljük a benne létezést, akkor ezek mind nagyon aprócska dolgok. Az érzések és a hangulatok fontosak, melyek lelkünket színezik s lelkünkön keresztül a világot is, melyben élünk.

Pénz, pálya, siker, munka: az élet értelmének elbírálásakor alig is jönnek számba. Az érzés az, ami megtölti az embert, jóval és rosszal, széppel és csúnyával. S az érzések felszínén páraként lebeg a hangulat, s váltakozó színeit rávetíti mindenre, ami körülöttünk van. Gondolatainkra is, szavainkra, beszédünk ritmusára, mindenre, ami belőlünk való. És így magára a világra is. Mert igaz, hogy minden, ami van, idegen tőlünk, egyforma rideg anyagiság s túlél bennünket, embereket. De amilyennek látjuk azt, ami van: az belőlünk való."

Krisztus tudta, hogy a földi lét átmeneti. Ami a földi létben jog, igazság, szabadság, ami tökéletes, szép, az átmegy egy magasabb dimenzióba, amit Ő úgy nevezett, hogy Isten országa. Voltak, vannak, akik ezt értik. Ezek az Isten igaz egyházának tagjai. Ezek a megvilágosodottak. Ezek ilyeneket mondanak: "egyetlen igaz gondolat többet ér, mint az egész világ." (Keresztes Szent János)

 

 

Buzgán József
buzgan.jozsef[kukac]gmail.com

Magyar Kurrir